2012. december 31., hétfő

Bonenkai

2012 - Anikó

Január: gyakorlás az Igarashi-san-féle karddal, open taikai sok tanulsággal és szuper versenyekkel.

Február: nyűg nyűggel, elvállaltam közgyűlésen a Visegrádi tábor szervezését.

Március: kicsit kaotikus szervezésű tábor, szuper szeminárium és vizsga, nagy lelkesedés, Andi engem kért fel tachinak a vizsgára

Április - Május - Június: nyáv-nyáv és nyűg. Megbékélés Cseresznyemorccal.

Július - Augusztus: felkészülés a jodo EB-re, vizsgára, költöző edzések, menjünk-már hangulat, búcsúzkodás

Szeptember: Európa-bajnokság rengeteg meghatározó élménnyel, shodan vizsga, első edzések Leuvenben

Október: további edzések Leuvenben, most-már-aztán-csináljunk-is-valamit, duplázódó heti edzések Leuvenben

November: Beindul az események láncolata; koryu tábor Utrechtben, Flamand szövetségi edzés Ternatban, másodszori kapcsolatfelvétel Koen senseijel, első kendo edzések

December: további kendo edzések, Brüsszeli téli szeminárium, iaido vizsga, készülés az Ishido Kupára, egyetemi sportközpont nyaggatása a heti három jodo edzés kedvéért

2012. december 27., csütörtök

Naginata kóstoló

Már az EB-n kiszúrtuk, hogy bizony Brüsszelben az ADEPS-ben van naginata edzés.
http://www.nagibel.be
Azt hiszem még egy kósza szórólapot is zsebrevágtam akkor, hogy jól fog ez még jönni. (Persze, nem tudtam hogy mennyi lenne bejárni... )

Most, hogy a Winter Seminar is ott került megrendezésre ismét szembejött a poszterük és Anikó is mondta, hogy érdekes lenne meglesni. Úgyhogy amíg ő iaidózott én letámadtam az épp megérkező tanárukat és beszélgettem vele egy jót. Sokat mesélt az európai naginatáról és hogy ők hogy indultak. Szerencséjük volt, a nagykövet felesége nagis volt a 90-es években, így volt jó tanáruk. E mellett pedig az otthon már ismert utat járták és járják. Szemináriumról szemináriumra mennek és tanulnak ahol tudnak. Nincs sok helyen naginata Európában. Olyan jodo szinten vannak elterjedve, vagy még annyira sem. A franciáknál van több klub, de egyébként elenyésző. Nagyon szimpatikus fiatalember volt (David, ha jól emlékszem). Elmesélte, hogy négyen tanítanak a klubban és hogy milyen nehezen szereznek új tagokat és méginkább maradandó tagokat. Mindezek mellett a mag a 90-es évek eleje óta edz, gyakorol és tanít. Koryuznak is ( Tendo ryu) amire Nishiumi sensei rá is kérdezett amikor váltottuk őket a teremben.

Beszéltünk a kendóról is, hogy neki milyen furcsa hogy olyan hamar lesznek az emberek páncélosok és hogy az edzések nagy része bogus edzés. Nagiban náluk ez máshogy van. A technikákon, alapmozgásokon van a hangsúly.

Majd mivel megjöttek a többiek a beszélgetésnek vége szakadt és kezdődött az edzés.
(Azért az hogy a francia pasik puszilkodnak... mondhatni kultúrsokként ért... még ha vallonok is...)
Persze megkérdeztem, hogy van e rá lehetőség hogy megnézzem az edzést mert nagi edzésen még nem voltam bár régóta akartam. (Emlékszem, Zozóval mióta kendózunk mondjuk hogy kéne nagizni...)
Erre David felajánlotta, hogy akkor már álljak is be. Úgyhogy megvolt életem első nagi edzése :)
Ami nagyon jó tapasztalat volt. Rengeteg jodós párhuzam van és nagyon más egy ennyire hosszú dologgal dolgozni.
A társaság nagyon kedves. Egy nagyon jó közösségnek tűntek az után az egy óra után. Egy összetartó, figyelő, kedves közösségnek, csapatnak.

Karácsonyi edzés - 500 vágás és 500 kihon

Akármilyen lelkesek is vagyunk, a karácsonyi edzés ma volt. Ami nem is baj, tekintettel arra, hogy a karácsony két és fél napjának reggeleit javarészt alvással töltöttük. Ma is totál vakond üzemmódban keltem, aminek meg is lett a következménye. Ugyan Cseresznyemorc és a jo megérkezett a teremhez, de nem vittem térdvédőt, obit, papucsot, viszont vittem jubant, de az meg a kendogihez tökéletesen felesleges. Átfutott az agyamon, hogy most jó lenne hisztizni, de mire odaértem, felébredtem és jókedvem kerekedett.
A körülményekre való tekintettel, no meg azért, mert az utolsó két hétben rengeteg impulzus ért vágás ügyben, úgy döntöttem, hogy akkor csak vágni fogok. Így is lett és sikerült a rögtönzött tervben szereplő 500 vágás, bár a minőséggel még nem vagyok elégedett. Cserébe itt az alkalom, hogy a fent kicsit jobbra húzó vágásomat visszatereljem a középvonalhoz.
Nem túl nagy meglepetésemre Jocó nem jött jozni, így kihonoztam. Az első honte uchik közben ugrott be, hogy tulajdonképpen az volt a legjobb Nishiumi sensei táborában, hogy rájöttem arra, hogy tulajdonképpen szuper jó dolog egyedül kihont gyakorolni (hasonló felfedezés volt tíz éve, amikor azt fedeztem fel, hogy klassz dolog skálázni, most úgy tűnik egykutya, kihon vagy skála). Mivel ebben már 5 napos gyakorlatom van, ez jól is ment, bár a 100 kihon ad egy újfajta rálátást az ember berögzült nyavalyáira, megmutatja, hogy mennyire hasonlóan vagy különbözően megy a két oldal (már ha van).
Összefoglalva, remek edzés volt. És még ebben az évben van kettő.

***

Hazaérve meg is találtam a jutalmamat az interneten: az utrechti Ishido Kupára meghívták Chris Mansfield senseit és Patrik Demuynck senseit és délelőtt, a taikai előtt mindkét nap szeminárium lesz! Jupijéééé!

2012. december 24., hétfő

Japán legkisebb és leghangosabb senseie



Nishiumi Kamataro sensei (Jodo 8.dan Kyoshi) 






Itt éppen a tachi oldalon.




"pochito zanshin"

"para para"

"asta manjana"

Egy pár vicces megjegyzés tőle. Azt hiszem a zanshint örökre a szívünkbe zártuk :)

Egy fura japán spanyol keveréknyelven beszélt néha angollal megfűszerezve. Merthát a gaijinok gaijinul tudnak vagy mi :)

Ez alatt a pár nap alatt belénkverte hogy lassan és erő nélkül nem hogy jobb a jodo, de csak is úgy működik. Ennek szemléltetésére minden alkalmat meg is ragadott.

Az egyik legfontosabb eleme a gyakorlásnak a készenlét volt. Bármikor, bármerre tudni kell mozdulni bármilyen technikával. Ezt sokkféleképpen gyakoroltuk is. Bekiabált kihon nevekkel, vagy éppen a bármerre szúrós, irányváltós tsuki gyakorlattal. Nagyon sok ilyen "free" gyakorlás volt, a zanshin mellett ezen volt a legnagyobb hangsúly.



Új gyakorló technikák:

irányváltó tsuki (amikor eléred a terem végét eltevés és fordulás helyett. gyorsabb, egyszerűbb, plusz egy gyakorlat.)

tsuki minden irányban

tsuki minden irányban + 1 honte uchi

honte, gyakute, hiki, kaishitsuki, gyakute tsuli, maki sor.

kuritsuke - lazán, josaki nagy íven lefelé, nem erőből. Erőből nem lehet megcsinálni.
Nem szabad közelállni mert akkor kigáncsol a kardos.

hiki kamae, kuritsuke, kaishitsuki, hiki, hiki kamae, másik kuritsuke, sima tsuki, hiki, előről sor

tsuki: te no uchiból, mint kendo tsuki

Folyamatos elem volt még, hogy milyen a jó jodos kiai?
Nem rövid, bentragadós, hanem hosszabb, tandenből jövő, zanshinnal tele. Olyan tolós :)

Megtanultuk, hogy úgy kell hontet/hikit csinlálni mintha baseball labdát dobnál. Egy mozdulattal, inkább előre mint fel, nem hajlított könyökkel, de nem is merev nyújtottal.



Kézmunka gyakorlat
láb összezár és hontékat csinálni a két oldalra
hátsó kéz lecsúszik az elsőhöz még amikor fentebb jár
Ezzel egy helyben lehet jó sokat gyakorolni a megfelelő ívet és kéztechnikát.

A hasso joval: élesebb szög, olyasmi mint a nagis hasso

hiki kamae, kuritsuke, vissza hiki kamae, másik kuritsuke - "egyhelyben" lehet gyakorolni
Nagyon jó hogy menetelés nélkül mind a két oldalra gyakoroljuk a technikát.

Hol kell fogni a jot?
Osszuk fel 10 részre és fogjuk a 4/6 pontnál

A yaya hamni közelebb van mahamnihoz mint ahogy eddig csináltam.

A maki és a kuritsuke csak erő nélkül működnek. Ha a jo erőt visz bele a kard könnyen nyertesen jön ki belőle.

Makinál váll laza, karok lazák, mellkas laza. annyira kell hátramenni közben, hogy ha a vágás végigmenne pont ne érje el a kezed.

Kuritsukénél vállak lazák, kezek lazák, lefelé magad felé jön a josaki, "grande" mozdulattal, fontos a hátsó kéz érintkezése a comb kezdettel. E nélkül erőtlen a leszorítás.

Alapvetően minden technikára igaz, hogy ha nem teszünk bele erőt, feszültséget csak akkor működnek.

Giri giri - életveszélyesen. 
tsukihazushi, hiki és a hasonlóknál nem szabad messzire menni a jonak, csak annyira hogy még éppen elkerülje a vágást, de még bőven veszélyben van. Ha messzebb megy, már más technikát kéne használnia a kard ellen,  ezek nem működnének.


Tsuki hazushi uchi
hátralépésnél maradunk a középvonalon, mahamniban
jo nem blokkol, csak felveszi a kontaktot a karddal egy csúszással/húzással
nem szabad beledőlni, egyenesen kell állni de megfelelő távolságra.
(ebből lehet báemerre mozdulni)
Az ütés éles szögben érkezik (és mint a hiknél és az ilyeneknél, nem a kardot hanem a kardost támadja)
Nincs benne erő! Csak szög és technika!
















2012. december 19., szerda

Első edzés Albert senseijel - 1. rész Iaido

Alig pár nappal a téli szeminárium után, újabb lehetőségünk nyílt tanulni és útravalót gyűjteni az önálló gyakorlásunkhoz (szerintem vagy 10 évre való tanulni- és fejlődnivaló van most a puttonyunkban, avagy furoshikinkben). Albert Van den Broeck sensei felajánlotta, hogy - ha már mi képtelen vagyunk eljutni a dojojába edzésre, - akkor alkalomadtán átjön Leuvenbe ő tanítani minket.

Amikor fél kettő után nem sokkal megérkeztünk, Albert sensei már körbejárta az épületet és vidáman közölte, hogy itt van. Ennek felettébb megörültünk, elintéztük a portán a formalitásokat és elmentünk öltözni. Mivel a szokott termünk foglalt volt, be kellett érnünk a judo teremmel és néhány zajongó hip-hopos szerzettel (Albert sensei, amennyire értettem, azt mondta, nem zavarják őt, így megtartottuk őket). Zenés iaido gyakorlás, hm.

Mivel Jocó már elkezdte írni a jodo összefoglalót, enyém az iaido, bár osztozhatnánk, mert az edzés nagyrészére Jocó is beállt egy bokutóval.

Nagyjából hasonló bemelegítéssel kezdtünk, mint otthon szoktunk, kivéve, hogy Albert sensei a bemelegítés végére beilleszti a 12 ZNKR katát.

Ezután elkezdtük egyesével a katákat a sanpogiriig jutva. Emlékeztetőül:
  • Maenál és ushirónál a furikaburi vízszintes.
  • Chiburi után a kard hegye befelé mutat (még jobban).
  • Notónál a kardot ne nyomjam lefelé.
  • A vágás vége vízszint (hajlamos vagyok egy kicsivel mélyebbre vágni).
  • Tsuka aténál a suigetsu kicsit magasabban van.
  • Kesagirinél érdemes a sayát visszahúzni középre és beforgatni (igen, ezt Nemo is mondta, még mindig nem megy jól).
  • Kesagiri vágása nem egy mozdulat: egy vágás alulról fölfele, egy forgatás és egy vágás lefele. Maszatolás kizárva.
  • Sanpogirinél a láb fordul először.

***

 Még mindig nehéz elhinni, mekkora mázlink van.

Első edzés Albert senseijel - 2. rész Jodo

Megvolt az első saját edzésünk Albert senseijel.
Mint kiderült fukuoka jodo-t tanul Matsui sensei alatt, volt is kint nála már párszor.

Még mindig úgy néz ki mint egy vadász a régi időkből. Csak egy rohangászó vizsla hiányzik mellőle és egy puska a válláról :)


Volt egy kis iaido is, Újra zenkeneztem kicsit, de azt hiszem legközelebb már nem játszom vele.
Ezt nem bírja a térdem, pedig ráadásul tatamis terem volt.

Új gyakorlat:
Egyhelyben csak csipőt mozgatva honte, gyakute, hiki, kaishitsuki, kuritsuke
Mindez lábmozgás nélükül. Otthoni vagy kis helyen való gyakorláshoz is tökéletes :)

Kisebb fontosságok mindenhez:
mélyen, súlypont le
lazán, váll mellkas, kezek lazák.
seme, josaki mindig nagyon közel a kardhoz. tolni!
Karddal pedig vágni! Tényleg vágni! Mintha kiri lenne, végig le. Nem megállítva.

kihonok:

honte
szemmagasság, ioiban lejjebb megy a kéz hogy suigetsu-re mutasson.
oda ütni ahol a másik feje van éppen akkor (e nélkül nincs miért elmennie, és eltűnik a seme)
majdnem nyújtott kézzel, de nemerőltetettem nyújtottan

gyakute:
első kéz nem mozdul, marad ahol van, csak így működik az eltalálás.
hiki:
nem hajlított kézzel üt, majdnem nyújtottal
maki:
laza kéz, felsőtest

tsukihazushi:
hátralépésnél tartani a vágásvonalat, csak a centert veszem el a kardtól, nem tolom el jobban mert az neki jó.

Katák:

tsukitsue: tolni, nyomni, seme
minden technika közben
az elején a kitérés után a visszaütés a kardos középvonalán megy le és ha nem megy kicsit vagy dől  hátrébb akkor esélyesen fejbekólintja. hozzáad a semehez
kata végén lazán, mindkét kéz lazán lóg, josaki suigetsure mutat.

3-as kata (hissage):
kamae-t semevel felvenni.
7 lépés távolság!!!! kard figyel rá
(1 seigan, 2 hasso, 3,4,5 lépés, 6kamae, 7 vágás)
kard rendesen levág(na)
nem szabad megállítani a vágást mert tudod hogy mi következik mert úgy a jonak nincs értelme.kard a vágás előtt kis lépéssel jodanbe megy és onnan vág. NEM ÁLL MEG!
kuritsuke: erő nélkül, gyorsan.
nem szénakazlos tsuki, csipőből szúrva!

7-es kata (kasumi)
kamae semevel
gyakute első kéz nem mozdul el
tai atari: a kard jo találkozás fix pont, ezt tolod fel és előre a másik feje fölé/mögé.
bal kéz közvetlenül egyenesen suigetsure megy, nincs benne le fel mozgás.
Innen már dől magától, így nem kel erő a toláshoz, de tandenből kell indulnia, lentről.

2012. december 16., vasárnap

Téli szeminárium vizsgák

Sok volt a bukás, mi átmentünk. Ducarmé sensei is átment. A részletek alább olvashatók.

***


Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy a kendo tanárunk, Koen sensei, magára vállalta az adminisztrációt, így a vizsgadíjat is nála lehetett befizetni. A visszajárót vigyorogva adta át, azzal, hogy ha átmegyek a vizsgán úgyis visszaadom.

***

Az utolsó edzésnapon reggel elkéstem, s így nem tudtam, kinek a holmija mellé pakoltam. Edzés végén kiderült, hogy a gentiek mellé sikerült telepednem. Távozáskor Luc Defraye sensei megkérdezte, hogy vizsgázom-e. Mondtam, hogy igen, iaidóból shodanra. A jellegzetes vigyora kíséretében kaptam válaszul egy 'OK.'-t. Szóval ő is a bizottságban van.

***

Közel három óra volt a szeminárium vége és a vizsgák kezdete között, mert azt gondolták, tovább fog tartani a kendo verseny. Miután sikeresen kiderítettük a menetrendet, ebédeltünk és ruhát igazítottunk, illetve kávéztam. A kávézóban gyűlt össze az éppen nem gyakorlók hada, így sikerült megtalálnom az oroszokat is egy asztalnál és átadtam Alexei (lásd a bejegyzésünket az utrechti táborról) üdvözletét a dojotársának, Dimitrinek. Mint kiderült, ő volt az, aki a délelőtti edzésen megsérült és ömlött a lábából a vér. Pár órával a iaido és a jodo sandan vizsgája előtt. Meglepett, hogy az oroszokat meglepi, hogy mások foglalkoznak velük. Erre a továbbiakban figyelni fogok, mármint, hogy odamenjek beszélgetni, hogy ne érezzék magukat kívülállóknak, hiszen nem azok.
2 óra körül bemerészkedtünk a terembe, vagyis közel háromnegyed órával a vizsga kezdete előtt. Sokan már/még lelkesen gyakoroltak, hiszen kiírták a katákat: 1, 2, 4, 6 és 8 sandan fokozatig, felette pedig egy koryu kata és a fenti lista páros számú katái. Ádám is megkereste a párját jodo vizsga előtt és tartottak egy főpróbát. Jodóból csak a yondan fokozatra kiírt katák voltak rendhagyóak: 7, 8, 9, 10 és 11. Mivel nagyon kevés résztvevő volt, a régi rendszerben zajlottak a jodo vizsgák. Én csak kicsomagoltam Cseresznyemorcot és kikészítettem a térdvédőmet, aztán beszélgetni kezdtem Karennel. Mivel a délelőtti edzések, embu, a sikeres autogramszerzés és pár innen-onnan begyűjtött dícsérettől hatalmas jókedvem kerekedett, cseppet sem izgultam és lelkesen néztem a többieket. Hab a tortán, hogy még Uehara sensei is odajött sok szerencsét kívánni. Közben számot is kaptam, a szokásos ragacsot, ami félig sem takarta a zekkenemet és az első nukitsukénál lejött.

***

A jodo vizsgákkal kezdődött a vizsga, a bizottságban Nishiumi sensei elnökölt, továbbá René sensei, Patrik sensei, Albert sensei, Jef sensei voltak a tagjai. Aad sensei ült be hatodiknak a yondan vizsgához.
Mivel összesen 3 vizsgázó volt, így Ádám rögtön az elején letudta a jodo vizsgát. Karent megkérték, hogy segítsen a harmadik jelöltnek. Sajnos, semmi esélye nem volt, mert rosszul kötötte meg a hakamáját és ezt senki nem vette észre. Még Patrik sensei is alig tudott elfojtani egy mosolyt. Ádámnak és a partnerének sikerült a vizsga.
A nidan vizsgán nem történt semmi érdemleges, a színvonal sem volt túl fényes, szerintem. Az arány 2/3 vagy 4.
A sandan vizsga volt a legremekebb, amennyire me tudom ítélni, nagyon örültünk, hogy Dimitrinek sikerült a vizsga a sérülés ellenére és Chris Maes sensei is sikeresen levizsgázott (Ő a genti dojo kendo szakágának vezetője és ő volt az, aki végülis meggyőzte Jocót, hogy még ne temesse a térdét :)).  Ezen a fokozaton minden vizsgázó (3 fő) átment.
A yondan vizsga is izgalmasnak ígérkezett, hiszen tudtuk, hogy Ducarmé sensei is vizsgázik. Erről írtunk a szeminárium második napján. A vizsgán mindketten követtek el pontatlanságokat, volt, hogy Ducarmé sensei rengeteget kivárt egy záró hikiotoshi előtt. Ugyanakkor láttuk a szeminárium alatt, hogy senki nem merne neki visszavágni, így úgy érződött, hogy játszanak az idővel.Ketten vizsgáztak sikeresen, négy jelentkezőből.
Godan vizsgára nem jelentkeztek.
Mivel azonnal kitették az eredményeket, gyakorlatilag mindenki perceken belül megtudta az "ítéletet".

***

A yondan vizsgát már az alapvonalról néztük és amint lementek a vizsgázók, mi öten már el is kezdtük a shodan vizsgát, illetve a másik pályán is készülődtek a yondanok. Nem ismertem mindenkit a bizottságból, de Michael Simonini, Freddy Carlier és természetesen Luc Defraye senseiek ott voltak. Javier elárulta, hogy Kobayashi sensei azt mondta, hogy shodan vizsgán mindösszesen három dolgot fognak figyelni: nukitsuke, kiri oroshi és chiburi.
Kicsit meglepődtem, hogy egyáltalán nem vagyok ideges. Az egyetlen dolog, ami zavart az az, hogy Uehara sensei szétszedte az aranyos, lapos vágásomat, hogy legyen nagyobb és ívesebb, amitől a) megint lóg a kard, b) megint nincs hangja a vágásaimnak. Hát ez van, ahogy Karen megjegyezte, még mindig jobb, hogy most történt ez, mintha yondan vizsgánál történne. Ha ettől eltekintünk, nagyon jó volt a vizsgám (belülről).
Még véget sem értek a nidan vizsgák, mikor mi már láttuk az eredményeket, négyen átmentünk, csak a magas hollandus bukott meg, aki az ushirónál majdnem orra bukott. Nagyon el volt kenődve, szegény.
Nidan vizsgán megbukott az a fehér ruhás lány, akiről nem értjük, hogyan ment át shodan vizsgán a látottak alapján. Nagyjából a mi kezdő csoportunk nikyu szintjén van.
Sandanon volt a legtöbb jelentkező, szám szerint nyolc és heten átmentek, köztük Dimitri is. Yondan fokozatot három jelentkező kapott 4-ből, köztük Marjan is, aki örült, mint majom a farkának.
Godan fokozaton is ketten mentek át, köztük a német copfos hölgy, aki szintén nagyon boldog volt.

***

Vizsga után lelkesen beszéltük meg az élményeket meg gratuláltunk egymásnak, amikor távozóban Luc Defraye sensei is odajött nekem gratulálni.

***

Szóval három dannal gyarapodott a ShinBuKan és Sári és Jocó le is fényképeztek minket diplomástul, de Jocó nem hajlandó odaadni a képeket.

Téli szeminárium ötödik nap - edzés összefoglaló

Iaido
A vasárnapi edzés elejét sikerült lekésni (reiho végére léptem be a terembe), mert annyira fáradtak voltunk, hogy rossz metróra szálltunk és természetesen ezt csak jó későn vettük észre.
A gyakorlás megint a 12 seitei katából állt, Uehara sensei leginkább csak ellenőrizte, hogy megtanultuk-e az előző 4 nap alatt látottakat, talán 4-5 alkalommal mutatott meg valamit, amit jellemző hibaként látott.
A mae-nál viszont volt egy izgalmas feladat, amellyel ilyen formában még nem találkoztam: kombinálta a csukott szemes és a lassított felvétel típusú feladatot. Az volt a cél, hogy úgy kellett (volna) értelmes, szép ipponmét bemutatni, hogy az mindemellett végig csukott szemmel és a lehető leglassabban is legyen. Kiemelt pont volt kezdésnél, hogy ne dőljünk előre, hanem felfelé induljunk el, egyenesen. Nem számoltam hány alkalommal próbálkoztunk, de nagyjából 8-10 lehetett. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de legalább három katába telt, amíg a nagyobb imbolygásokat ki tudtam szedni és elkezdtem érezni a szögeket. A végén azt is próbáltam figyelni, hogy körülöttem hol tartanak a többiek.
Az utolsó 30 percben embu következett: kb. 6 fős csoportokban, reiho nélkül kellett 5 szabadon választott katát bemutatni. Ádámmal egy csoportban voltunk, így őt nem láttam. A színvonal elég vegyes volt, de egy mudan-nidan csoportnál ez talán nem is meglepő. Visszajelzést csak egy-egy ember kapott. Picit kiszaladtunk az időből, így a szeminárium zárása elég rövidre sikeredett. (A csoportképekre azért még maradt idő.)
A váltás 5 mínusz 5 perce (hiszen fényképezkedtünk) alatt szereztem Uehara senseitől autogramot. Sensei tud angolul, így ezen a nyelven kértem, mire mosolygott é kérdezte, hogy a nevét írja-e és hova. Roppant mulatságos volt, hogy - amit már sokaktól hallottam - amikor visszaadta a kék könyvemet és meghajoltam (volna), sensei kezet nyújtott. Megköszöntem és megdöntve a csarnok keresztirányú távjának futási rekordját, még időben érkeztem a sorakozóhoz.



***

Jodo
Aki követte a helyenként kaotikus és folyamatosan változó bejegyzéseimet, tudja, hogy két kihon maradt ki: a tsuki hazushi uchi és a dobarai uchi. Lehet tippelni, melyikkel foglalkoztunk. Igen, a tsuki hazushi uchival. Néhány kör tandoku dosa után, sotai dosa következett. Nishiumi sensei nagyon világosan megmutatta, hogy milyen a tsuki hazushi uchi és szokás szerint a többség sikeresen imitálta a bemutatót.
A részletek:
  1. A kamaenál a vállak lazák, rövid karú embereknek kilóghat a feje búbja, nem számít, mert ha a tachi mégsem szúrni akar, hanem vágni, hát csinál a jós mást. Ez kicsit meglepett, mert eddig mindenki azt mondta, hogy védeni kell a fejet. Így kipróbálva az utóbbit: mivel lazább a váll, a reakció is gyorsabb.
  2. Hátralépés: ma hamni, hátsó láb 90 fok, első előre néz, nem dől a felsőtest, de a súly kicsit előrébb van az első lábon és a jót majdnem a felénél kell fogni.
  3. Visszafordulás után a jo suigetsu előtt, a csukló kicsit kifordul, a jo fül mellett, 5-10 fokos szögben (ha a kar vízszintes, az hab a tortán, de Nishiumi sensei nem beszélt erről).
  4. Az ütésben nincs erő, viszont nincs hangja és elviszi a kardot. Sensei külön kiemelte, hogy sokszor azért nem működik ez a technika, mert erősen szeretnénk ütni, amitől bemerevedünk és a) melléütünk, b) rosszul ütünk. Azt is kiemelte, hogy gyakorlatilag nincs különbség egy hiki otoshi uchi és egy tsuki hazushi ütés között, egyformák.
Majd a tsuki hazushi uchit beépítettük egy-egy kihon sorba (például volt egy tsuki hazushi uchi, hiki otoshi uchi honte uchi, honte uchi, kaesi tsuki sor).
Ezután jött a móka: szabad kihon gyakorlás. Ez azt jelenti, hogy adott egy jo meg egy tachi és csinálnak, amit akarnak. Ehhez persze annyira le kell lassulni, hogy együtt tudjatok dolgozni, folyamatosan reagálva a másikra, ki-kicsalva a partnerből egy-egy kihont. Ez kemény dió. Figyelni kell és gyorsan dönteni.
Ez már önmagában is élvezetes volt, de ezután jött a csemege: kihívta a rokudanokat (Albert Vandenbroeck, Patrik Demuynck és Aad Van De Wijngaart senseieket), René Van Amersfoort senseit és Alain Ducarmé senseit, mi pedig 6 csoportra oszlottunk tsuki zuét gyakorolni. Mivel ott voltak a legkevesebben akkor és még nem ismertem, Van De Wijngaart sensei sorához álltam. Akkor még nem lehetett tudni, hogy Nishiumi sensei is beáll. A bemutatójából kiderült, hogy "visszaütni ér", vagyis nem formát gyakorlunk, hanem valós szituációt. Van De Wijngaart senseinek meglepően erős seméje volt a katában (mármint nem az a meglepő, hogy egy hozzá hasonlóan magas szintű jodokának erős a seméje, hanem az, hogy ebből ennyit tesz egy ismeretlen kezdőre.), nagyon nehéz volt tartani. Végülis elégségesre vizsgázhattam, mert egy kata után bólintott és tovább engedett (volt, akit 3-4-szer megvágott).
Nem sokáig sajnálhattam, hogy nem Nishiumi sensei csoportjához kerültem, mert hamar végzett a sajátjával és lecsapott ránk. Ha azt írtam az előbb, hogy nehéz volt Van De Wijngaart senseit tartani, akkor nem tudom, mit írjak. Olyan volt, mint a filmekben az utolsó vágások lassított felvétele. A nyomástól sikerült pont akkor kilépnem, amikor már nem tudott változtatni a kiri oroshi irányán (előttem kétszer megvágott valakit, aki hamar mozdult). Az ütés ugyan pattant egyet a karján, de végül felment jodanba. jo vége arcba mutat, honte uchi. Az osame de végtelenül hosszú ideig tart. Végül elindult hátrafelé, de még akkor is azt éreztem, hogy bármikor visszajöhet. Nem jött. Bólintott és annyit mondott: "good honte". A dicsérettől a nap maradékában két méterrel a föld felett szárnyaltam, annak a biztos tudatában, hogy most, ez alkalommal túléltem a küzdelmet.
A szeminárium nagy fináléjához természetesen még hiányzott a tanáraink embuja. A rokudanok Nishiumi senseijel és René senseijel, majd René sensei Nishiumi senseijel mutatta be a tsuki zuét. Utóbbi előtt Nishiumi sensei viccesen a tenyerébe köpött, hogy na most aztán... Na most aztán az lett, hogy René sensei osaméjába belevágott egy irtózatos kiri oroshit, amit René sensei egy gyönyörű taihazushi uchival hárított. Megismételték a katát, másodjára forgatókönyv szerint. Végül Nishiumi sensei mutatta be a katát. Kétszer, mivel elsőre René sensei megpróbálkozott egy vágással az osaménál. Nishiumi sensei egyetlen mozdulattal szerezte vissza a középvonalat és végigkergette René senseit a dojo negyedén, ami testvérek között is vagy 15-20 méter. Második alkalommal szép, forgatókönyves katát láttunk.
Reiho seizában, majd véget is ért a tábor (sajnos! - ahogy Jocó mondta, el tudnánk viselni még öt napot, esetleg egy hetet).
Nem is én lennék, ha új autogramgyűjtő szenvedélyemnek hódolva, ne kértem volna tőle is aláírást. Ez nehezebb volt, tekintettel a közös nyelv hiányára, de jelentem, sikerrel jártam. Nishiumi sensei később odajött megkérdezni, hogy ki a japán tanárunk, s amikor mondtuk, hogy Ishido sensei, lelkesen bólogatott.

Már csak 359-et kell aludni a következő Téli szemináriumig, nem?



2012. december 15., szombat

Téli szeminárium negyedik nap - edzés összefoglaló

Délelőtt

Iaido
A szeminárium során először, és mint utóbb kiderült utoljára, Kobayashi sensei egy olasz nanadan, Amoruso sensei közreműködésével, elmondta, mik a főbb szempontok a 12 katában. Uehara sensei szorgosan jegyzetelt, mindenki más, szokás szerint megpróbált értelmes képpel figyelni.
A maradék 30 percben gyorsan kipróbáltuk a látottakat.

Jodo
Megkaptuk a nagytermet, ahol az EB is volt, úgyhogy a szokásos vezénylős gyakorlás úgy módosult, hogy vezényszó-amit-nem-hallasz-de-azért-csináld-szépen.

*************************************************
Délután

Iaido
Szokásos edzés, csak most magyarázatok helyett, majdhogynem rohamtempóban vettük végig a 12 seitei katát, csak az utolsó pár katánál volt rövidebb magyarázat.
A maradék közel másfél órában viszont meglepően érdekes fordulatot vettek az események: fokozat szerint mindenki vadászott magának párt. Uehara sensei kiemelt 1-5 pontot, amit figyelni kellett. A páros egyik tagja bemutatta a katát, majd megbeszélték a látottakat, ezután pedig még egyszer bemutatásra került a kata (ideális esetben jobban). Csere. Új kata. Egy idő után a hosszas értekezések és önjelölt tanítók visszaszorítása érdekében, Uehara sensei módosította a feladatot, hogy lehetőleg csak egy dolgot mondjon a megfigyelő. Közben ő, Van Amersfoort sensei és Van De Wijngaart sensei keringtek és csiszolgattak a látottakon.
Nagyon tanulságos volt ez a gyakorlás. Miről mondhat az ember véleményt? Segít-e a másiknak azzal, ha a nyakába önt egy olyan információhalmazt, amit a másik nem képes megemészteni. Hogyan mondhat az ember véleményt, hogy ne sértse meg a társát? Nyíltan vagy burkoltan? Mondja vagy ne mondja?
A fenti kérdésekből sejthetitek, hogy nem voltam könnyű helyzetben. Gyorsan lecsaptam egy ismeretlen ázsiai származású, velem egymagasságú hölgyre, akivel néhányszor már összemosolyogtunk a folyosón két edzés között. Mint megtudtam két éve gyakorol iaidót és pár napja van iaitója. (Új kard, meggypiros tsuka és sageo.) Nos, nincs mit szépíteni a dolgon, két év ide vagy oda, a hölgy iaidója olyan szinten van, mint egy átlagos képességű gyakorlóé 3-4 hónap után. Eleinte igencsak gondban voltam, hogy mit mondjak neki, hogy a legnagyobb hasznára váljak. Végül úgy döntöttem, hogy dícsérek mindent, ami dícsérhető (például nagyon szép notókat mutatott, ha azt vesszük, hogy pár napja van kardja) és megpróbálom az Uehara sensei-féle pontok valamelyikét kihozni belőle, illetve ha azok rendben vannak, vagy legalább a körülbelüli formát (mint kiderült, nem minden katát tudott rendesen). Illetve megpróbáltam rávenni, hogy ne nézegesse a terem különböző pontjait a katák közben, mert a fontos dolgok nem a terem felső sarkában történnek. Ebből viszont az lett, hogy zombiként meredt előre. Remélem, hasznosnak bizonyult számára ez a fajta gyakorlás, ha technikai csínokat nem is, rengeteg mást tanultam délután.
Holnap vizsgafelkészülünk, remélem, érdekes lesz az is.

***

Jodo

Jelentem Nishiumi sensei belgiumi látogatásai során először (a belgák szerint), ma katáztunk. 10 percet.
Mivel Ádám távozásával megnyílt a lehetőség, megint lestoppoltam Karent (nem bánja, ritkán gyakorol saját méretű társsal). 
Részletek később.

***

Kendó vizsgán rengeteg volt a bukás. Nem értek hozzá, de a kendó katák nagyon egyediek voltak.

2012. december 14., péntek

Téli szeminárium harmadik nap - edzés összefoglaló

Iaido 
A technikai dolgokat leírom majd egyben a valamelyik másik bejegyzéssel.
Röviden: Ugyanaz volt, mint előző nap. Elfelejtettem leírni az Uehara sensei-féle bemelegítő gyakorlatot: láb összezár, kard fel (vízszintig), láb előre lép, kiri oroshi. Vissza és kb. 50-60 darab. Váltott lábbal természetesen. Nem megterhelő és nem jöttem rá, mire jó. (Ha valaki tudja, írja meg. Nekem kicsit a kendós bemelegítő vágások egyikére hasonlít.)
Bezsebeltem egy "that's good"-dícséretet Uehara senseitől.

Naginata
Ezt a részt majd Jocó, aki részt vett élete első naginata edzésén, megírja részletesen. Kívülről nagyon barátságos, szokatlanul demokratikus, mindemellett felépített, koncentrált edzést tartottak. Nagyon tetszett, hogy a nyitó és záró reihóhoz körbe ültek és az edzés zömében alaptechnikákkal foglalkoztak. A dojóba mindenkit behívtak nézni vagy beállni gyakorolni, annak ellenére, hogy miattunk 30 perccel rövidebb edzést tudtak csak tartani (és erről korábban elfelejtettek nekik szólni). Nishiumi sensei a korábbi morc kezdés helyett, kezet nyújtott és – amennyire a nyelvi korlátok engedték - kifagatta a naginata tanárokat, hogy tanulnak-e koryu-t és melyik stílust és ismerik-e X senseit.

Jodo
Ma sem voltunk többen, de vagy a hosszabb idő vagy más miatt, Nishiumi sensei inspekciózta a jókat, hogy alkalmasak-e páros gyakorlásra (és később a kardokat és a tsubákat is megszemlélte – végre használhattam az új tsubát, jippííííí (gyermeteg ujjongás).
Sok vendégünk volt, akik nézelődtek és edzés végére megérkezett René Van Amersfoort és Jef Heuvelmans sensei is (valószínűleg munka után jöttek, de mint kiderült, Jef sensei sérült, nem edzhet egyébként sem – viszont a megérkezésükkel az edzés második felére nyertünk egy tolmácsot).
Mivel a naginatások terme kisebb és nem lehet végtelenített kihonorokat csinálni, több bemutató volt és fordulás. Miután elismételtük az előző nap tanultakat (első 7 kihon), sotai dosa következett (ugyanezek plusz a taihazushi uchi). A tegnapi felismerés után, gyorsan lestoppoltam a mellettem álló, Ternatban már megismert Karent. Nagyon szeretek vele gyakorolni, mert annyival tud többet, hogy nyugodtan tudok vele gyakorolni, ha iparkodom (egyébként nidan, de a belgáknak is hosszú kyu rendszerük van, 6 kyutól indulnak), pontos, koncentrált és nagyjából akkora mint én.
Mivel egy orosz hölgyön kívül csak mi voltunk lányok, ráadásul középen gyakoroltunk, megint egy nagy adag személyes útravalóval távoztam, ti. Nishiumi sensei többször beállt tachinak valamelyikünk helyett. Nagyon érdekes tachi; nem ad vagy alig visszajelzést, pontos és nem rak több terhet a jósra, mint amennyit elbír. (Értsd: nem kergetett ki a teremből, mint Ducarmé senseit az egyik technikai bemutatónál.)
A sotai dosa gyakorlás is olyan volt, mint a tandoku dosa: kiszámíthatatlan. Olyan folyamatos figyelemre ösztönzi az embert, mint amilyenre Patrik sensei utalt két éve, amikor Visegrádon flamadul szólítottam meg („várd a várhatatlant”).
A személyes csomagomba kerültek a következők:
  1. A jót tényleg érdemes a harmadánál fogni.
  2. honteni kamae: első láb előre néz, hátsó láb 45 fok, sarok felemel, yaya hamni.
  3. A tsuki hazushi uchi, kaeshi tsuki úgy valósíthatók meg kicsi ember számára, hogy el kell lazítani a vállatés a jo két végét sem szabad szorítani
  4. maki otoshinál a test melletti kéz a testhez simul, a kéz lazán fonódik a jóra, míg a másik kar függőleges. Fontos, hogy a kard, ha befejezné a vágást, ne érje el az ujjakat (így lehet meghatározni, hogy sikerült-e a megfelelő alapállást felvenni a vágás után)
  5. A taihazushi uchi „trükkje”, hogy a kéz fentről üt és a kard mögött marad (vagyis nem vágjuk le a saját kezünket lelkesen ütés közben és a hátralépés csak azután történhet, hogy a jó elérte a kardot).
  6. A kuritsuke érkezése mélyen van, a jo – a lehetőségekhez mérten – vízszintes (kamae-nál is)
     
***

Sikerült időben kiérni a pályaudvarra, de ... a vonat egy órát késett, 2-re értünk haza, ezért késik ez a beszámoló (is).

    2012. december 13., csütörtök

    Téli szeminárium második nap - edzés összefoglaló

    (Röviden)

    Iaido
    Mint eddig, új pontok sem kerültek elő. A borvörös hakamás iaidokát sem láttuk többet, viszont van egy afrikai származású iaidokánk. Ez azért érdekes, mert mivel meglehetősen sötétbőrű, eltűnik a ruhájában és sosem tudtam, épp mit csinál. Az előttem lévő sorban volt és így benne volt a perifériás látásomban. Nagyon fura jelenség, eddig nem vettem észre, hogy az is információ, hogy hol ér véget valakinek a karján a gi vagy kilóg a lába a hakama alatt.

     ***

    Jodo
    Ma sem kellett kard, de bővítettük az eszköztárunkat a hikiotoshi no kamae-ból indított kuritsukéval. Mivel csütörtökön minden edzés rövidebb volt, kevesen jöttek, így még családiasabb volt az edzés (a kendósok azért így is sorbaálltak, hogy bejussanak a terembe). Rengeteget volt szó a helyes tartásról és kamae-okról, a laza, pontos testtartásról.
    És nem mellesleg lebuktunk, hogy nem tudunk spanyolul. Nem baj, megszokásból maradt ez a nyelv.
    Nishiumi sensei előszeretettel mutatja be a mondanivalóját Ducarmé senseijel. Ducarmé sensei az EKF jelenlegi elnöke, közel húsz éve kendo nanadan. Dojója, a Yu-Hi oldalán olvashatók a gondolatai a viszgázásról: röviden összefoglalva, ha lejárt a kivárási idő, gyávaságnak tartja, ha valaki nem megy el vizsgázni, megfutamodik (ezt ő sokkal szebben írja, de franciául). Ergo vizsgázik yondan fokozatra.

    Téli szeminárium első nap - edzés összefoglaló

    Iaido

    Két csoportra oszlottak a gyakorlók, sandantól Kobayashi sensei(Hanshi 8th dan Iaido – Kyoshi 7th dan Kendo), míg nidantól lefelé Uehara sensei (Kyoshi 7th dan Kendo – Kyoshi 7th dan Iaido) vezette az edzést. Kevesen voltunk, kényelmesen elfért mindenki. Nagyon rövid bemelegítés után mindkét csoport végigvette a 12 ZNKR katát, de más tempóban és hangsúlyokkal.
    Uehara sensei alapvető pontokat emelt ki, főleg a helyes tartást és egyenesek megtartását hangsúlyozta. Továbbá az értelmes vágásokat (mae, kesagiri nem megy ki a test vonalából).

    Mindezt megspékelve azzal, hogy tőlem 3 méterre ült a fényképész és a kendo edzéseket vezető Tahara sensei (Hanshi 8th dan Kendo).

    Szubjektíve: Nagyon érdekes volt megfigyelni, amilyen lazán, természetesen bánik a karddal, tisztelettel, de merevség nélkül. Inkább megenged kisebb pontatlanságot (kicsit lógó kard, nem pontos szög), ha ezzel elkerülheti, hogy merev, statitkus legyen. Az egész tartása az tükrözte, hogy nem kell, szabad merev szigorral gyakorolni, félni a kardtól vagy isteníteni, hanem törekedni kell a helyes arányokra.

    ***
    Jodo

    Amikor megkérdeztük belga barátainkat, melyik sensei tanít jodót, sokattudó mosollyal felelték, hogy a legalacsonyabb tanár, akinek a legnagyobb hangja van. Csodálkoztunk, hogy negyedórával korábban már le akartak menni (a lelátóról néztük a kendósokat).
    10:00-kor megjelent Nishiumi sensei ( Kyoshi 8th dan Jodo) és megértettük a sokatmondó mosolyokat. Képzeljetek el egy embert, kinézetre tízéves forma kisfiú lehetne, nálam fél fejjel alacsonyabb, de olyan tekintélye és mentális ereje van, amilyet én még nem láttam és talán többet nem is fogok. Akit jóval a kezében nézve, az ember (lánya) megérti, hogy milyen lelkületű emberekre szabták a jodo technikáit és például hogyan működik a sutemi kata (tanjo széria). Mindemellett egy  kedves, gondoskodó embert ismerhettünk meg személyében, aki például külön figyelt az egészségügyi problémával küszködő belga senseire.

    Ellentmondást nem tűrően tette le a papucsát a kiszemelt helyre és bement a terembe, ahol a kendósok még javában ji geikóztak (mint kiderült, Tahara sensei azt hitte, 22:30-ig vannak) és leült seizába. Követve a belgákat osontunk a terembe és kicsit tanácstalanul álldogáltunk, amikor hátramorrant: "Seiza.". A jodós tömeg egy emberként ült le. A kendósok pedig azonnal abbahagyták a gyakorlást és rövid reiho után menekülőre fogták a dolgot. Tapasztalt jodósok elő se vették a bokutót (pedig milyen boldogak voltunk, hogy sikerült bőrtsubát szerezni, ami az elvárás), hanem rohantak sorakozni. Lehajtott jóval, mivel Nishiumi sensei röviden elmondta, hogy csak a rendőrök sorakoznak úgy, ahogy mi is szoktunk, az a helyes, ha mindig (magyarázatnál is) lehajtjuk a jót.

    Nem kellett kard. Kamae gyakorlás és 6 kihon volt - ez utóbbiról a gentiek azt mondták, hogy ha így haladunk, lehet, hogy katázni fogunk tábor végére, mert általában az első edzésen nem szokott ilyen sok különböző gyakorlat szerepelni.
    Azt hiszem, a jelenlevők a fontosnak tartott fél tucat dolgot nem fogják többet elfelejteni: lehajtott jo, helyes kamae, zanshin és felkészülés a váratlanra. Nishiumi sensei ugyanis nem egyszerű kihonokat végeztetett a gyakorlókkal, hanem a legváratlanabb helyzeteket idézte elő azzal, hogy irányokat és kihonokat rendelt 60 percen keresztül.

    Mindezt spapánul vagy spanyollal kevert japán nyelven, amiből őszintént szólva senki sem értett egy mukkot sem (kivéve a japán szavakat). Ezt sajnáltuk, mert sokat tanulhatnánk abból, amit mond.
    Extra motivációnak néhány hachidan elkeveredett a lelátóra, bár Nishiumi sensei - ha ez eddig nem derült volna ki a beszámolóból - mindenkiből a legjobb jodóját hozza ki.

    2012. december 12., szerda

    Téli szeminárium első nap - kalandok

    Ennyi kalamajkát egy napra. Jocó késve ért haza, lekéstük a vonatot. A kalauz nem tudta, mit írjunk a jegyünkre. A vonat, amire felszálltunk, 20 perc helyett 55 perc alatt ért be Brüsszelbe. Brüsszelben a jegypénztáros a metrónál mindenáron feltöltőkártyás jegyet akart adni. Nem volt vacsoránk.

    ***

    A belga szövetség nem kapta meg az átutalásunkat. Ádám nem regisztrált a táborba és vizsgára. Az öltözőből eltűnt a cipőm, ami a recepcióról került elő, néhány dosszié közül.

    Iaido edzés előtt elfelejtettem felvenni a térdvédőm. Rossz sorba ültem le. Cseresznyemorc megette az új fadarabocskát, amitől néha nem fért bele a sayába (ezt pesze gyülekezőnél).

    ***

     Nishiumi sensei 10:05-kor szabályszerűen kikergette a teremből a kendósokat, akik sokkot kaptak. Mi is.

    ***

    Lekéstük a metrót. Lekéstük a vonatot. Az utolsó vonat szellemvonat, nem létezik. A biztonsági őr megpróbált nekünk fuvart intézni, de lepattintották a főnökei. Nem volt elég készpénz nálunk taxira.

    Az arab negyed taxisai - totálisan szabályellenesen - szövetkeztek, hogy az egyikük átszáguldhasson velünk Leuvenbe. A normál viteldíj feléért.

    ***

    Háromnegyed 2-re értünk haza. Addigra már fülig érő szájjal.

    2012. december 10., hétfő

    Cseresznyemorc és a leuveni faágacska

    Morc a sok utazástól-nyúzástól meglazult, így a tábor előtt szükségessé vált egy kis igazítás. Mivel az egyik utolsó Arenberg gróf az egyetemnek adta a kastélyát parkostul, a termünket övező fákról legelésztem leesett ágakat. Egy ágacskáról pont sikerült letörni egy Morchoz illő darabot, így tegnap ragsztottunk, lehet drukkolni, hogy bírja :)

    Fura lesz, hogy reihónál nem kell majd kapaszkodni a tsubába, hogy ne essen ki a kard.

    2012. december 9., vasárnap

    Winter Seminar felkészülés

    Jön a tábor, úgyhogy kicsit elővettük a zenken katákat. Mostanában csak koryu volt, hogy megmaradjon, beépüljön. Így viszont olyan régen zenkeneztünk, hogy egy kicsit rozsdás lett. Illetve mókás, hogy az omote részletek akarnak működésbe lépni.

    Hirtelen egy pozícióból mennyi lehetőség lett :)

    2012. december 8., szombat

    Újra kitinben :)

    2012-12-08 20.49.12Új bútordarabom van :)


    Koen sensei azzal kezdte az edzést hogy rámpróbált pár do-t, tare-t és men-t. Még szerintem ezen igazítunk a következő edzésen, de egy első összeállítással már be is lettem vetve.

    Az érzés a régi, mint a kocsis lova. Csak előre lát az ember és erősen csökken a hallás általi információ befogadás is. :)
    Kote-ban nem lehet shinait fogni, a men szorít, a tare fura, és különben is ki találta ki ezt az egészet...
    Egy szó mint száz, tegnap újra kendoztam :)

    A régi reflexek megvannak. Benne van a kezemben hogy hogyan kell bogut felvenni. Gond nélkül megkötöttem és a helyére raktam mindent.
    A technika része az már más kérdés, de a jigeiko alatt is jól éreztem magam. A sok éves jodo-m egész jól tartja a középvonalat.
    Egészen fura élmény belülről látni a többieket. Itt lehet érezni igazán ki hol tart, milyen. A klubb Rókája kifejezetten meglepett. Erős és határozott. Bár 3 dannál azért már elvár valami ilyesmit az ember, de kívülről nem éreztem ezt ennyire.

    2012. december 6., csütörtök

    Utrechti jegyzetek 1. - Jodo kihon másképpen

    Na, most lett elegem abból, hogy az utrechti beszámoló technikai része még mindig nincs meg...
    Szóval folytatásos regényként fog itt megjelenni.

    Első fejezet: A fura kihonok

    René senseitől tanultunk néhány szokatlan kihont. Íme:
    • Kihon sor: minden kihonból 1 darab szünet nélkül 1-től 6-ig (az oldalváltások maguktól rendeződnek), szóval 1 honte uchi, 1 gyakute uchi, egy hikiotoshi uchi, 1 kaeshi tsuki, 1 gyakute tsuki és egy maki otoshi
    • Hikiotoshi-maki otoshi gyakorlás (sotai dosa): hikiotoshi no kamae-ból hikiotoshi uchi (jobb), majd két maki otoshi (bal és jobb), majd egy új hikiotoshi uchi (bal), majd az egész előről
    • Maki otoshi fordítva (kézcsere nélkül): azaz honte no kamae-ból a kezeket keresztezve védi a vágást makiotoshival (a kard a másik oldalra megy, ideális esetben)

      Ráadásként:
    • Külön nekem gyakorlat: hikiotoshi uchi NAGYON gyorsan, gyakorlatilag rendes kamae nélkül (gondlkodás és felesleges mozdulatok kiküszöbölésére)

    2012. december 5., szerda

    Kendo - dec 4

    A keddi edzések kisebb létszámban és az alapmozgásról szólnak.

    Egy kis alap lábmunkával kezdtünk, az sosem árt.
    Okuriashi, ayumiashi, fumikumi és ezek variálva.
    Eszembejutottak a régi MJKK-s lábmunka edzése a végtelen tornateremben :)

    Majd szimpla menetelős okuriashis vágás gyakorlás.
    Majd dupla vágás gyakorlások okuriashival:
    men, men
    men, do - a men csak arra van hogy teret nyisson a do-nak.

    Mindez megfűszerezve egy kis men kirikaishival, majd a kitinesekkel uchikomigeiko.
    Ennek a részei a következőek
    men
    kote
    do
    kote, men
    kote, do
    kote, men, do
    men

    Ez fura, mert nekem az rémlik, hogy otthon csak azt jelentette hogy a motodachi mutatja hogy mit kell vágni, de nem rémlik hogy megadott szett lett volna.

    Hogy teljes legyen az öröm itt ott volt egy kis haya suburi is :)

    2012. december 3., hétfő

    Újra Kendo - 剣道

    Azt hiszem erre mondják azt hogy benne van a bugi a lábában :)

    Mivel nincs se jo, se iai klub Leuvenben, és erős mozgás és kendo hiányom van pár éve (nagyjából mióta abbahagytam) úgy döntöttem, hogy lenézek a kendo edzésre a helyi dojoba, hátha bírja a térdem.Meg jót tesz a dojo környezet is. Ebben azért még volt szerepe pár szintén térdhibás belgával akikkel az elmúlt időszakban találkoztam akik bizony ennek ellenére kendóznak. Ez is hozzájárult. Köztük van Koen sensei is, aki a mi dojonk tanára és szintén problémák vannak a térdével (a mi dojonk... de fura... Hány dojom van? A Shinbukan, az MJKK, a Bukyukai és most a Seishinkan. Azt hiszem egy dojoba bekerülni lehet, kikerülni ritkábban és nehezebben. A dojo nem csak gyakorlás de közösség is.)

    A térdem eddig egész jól tűri a megpróbáltatást. :)

    Szóval újra kendózom is a Seishinkan Leuveni dojo-jában. Koen François (5 dan kendo) senseinél. Meg kell hagyni jó érzés újra mozogni, újra leizzadni, elfáradni, kendozni.
    (http://www.seishinkan.be/dojo%20Leuven.html)

    Az Abe mesternél tanult alapok pedig még erősen megvannak. Bizonyítva hogy miilyen fontosak, és hogy az akkori edzések milyen jók voltak. Emlékszem hogy a hosszú tornateremben mennyit csináltuk az alapmozgást a páncélosokkal együtt. majd a kezdőkkel együtt. Megéri, nagyon is megéri.

    Anikó is lejött belekóstolni a kendo világba.
    Mondhatni levittük egymást az edzésre :)
    Kíváncsi vagyok pár hónap múlva hogy tetszik majd neki.

    2012. november 26., hétfő

    Flamand szövetségi közös edzés

    Patrik sensei meghívott minket a flamand szövetség havonta-kéthavonta megrendezésre kerülő közös edzéseire és ebben a hónapban végre el is jutottunk oda. Rövid összefoglaló következik.

    Mint köztudott az ABKF, az Egyesült Belga Kendo Szövetség, amelynek a honlapja is angolul készült, nem létezik csak az EKF számára, a nyári és s téli szeminárium, továbbá a nemzetközi versenyek idején. Ergo van flamand szövetség és vallon szövetség. Mivel a tagok budot gyakorolnak, udvarias csodálkozással szemlélik egymást, ha kedvük van, részt vesznek egymás eseményein, ha nincs kedvük, akkor pedig nem.

    Ebből következően mindkét szövetség havonta közös gyakorlást tart - külön. A flamandok Ternatban szoktak ilyenkor összegyűlni, ahol Jean Trembloy senseinek van dojója. Az edzés nyitott, bárkit szívesen látnak fokozattól függetlenül. Általában másfél óra iaido és másfél óra jodo a program, de ez alkalommal (és először) Patrik sensei 3 órás tanjo szemináriumot is tartott délután.

    Kapcsolódó érdekesség, hogy a gyakorlás háromnyelvű, mivel az, hogy valaki a flamand szövetséghez tartozik, nem jelenti azt, hogy a flamand az anyanyelve, pl. Albert Vandenbroek sensei francia és a külföldiek kedvéért minden fontosabb dolog elhangzott angolul is.

    Iaido: közös bemelegítés után irtózatos fejmosás következett. Az egyébként mindig kedves Patrik sensei számon kérte a társaságon a zekkeneket, olyan rendes belga stílusban. Ez annyit tesz, hogy anélkül, hogy udvariatlan lett volna vagy felemelte volna a hangját kb. megfagyasztotta a levegőt. Szerintem a jelenlevőknek mostantól a tartalék ruháján is lesz névtábla. (Zárójel belga stílus: a klarinéttanárunk ugyanígy csinálja és roppant hatékony. A kiskamasz fiúcskát, akivel Jocónak van órája, egy hónap alatt megnevelte.) Ezután a terem hőmérséklete visszaállt a normális hőmérsékletre (5 fokra, hiszen a belgák nem fűtenek, merthogy minek azt) a kb. 30 fős társaság három sorban kezdett gyakorolni, míg a magas danosok szekciója (többek közt Jean Trembloy, Luc Defraye, Albert Heirman és Freddy Carlier senseiek) Patrik sensei vezetésével az első sort javítgatta. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy kata, magyarázat, újra kata, magyarázat, kb. 3-5 alkalommal, majd sorcsere. Akkor jött új kata, amikor minden sor sorra került, vagyis egy-egy katát 10-15 alkalommal csináltunk meg. Nagyon hasznos volt, hogy egy-egy senseinek csak egy-két gyakorlóra kellett figyelnie, így rengeteg visszajelzést kaptunk. Összesen 4 katát vettünk át másfél óra alatt (mae, ukenagashi, morote tsuki, ganmenate). (Jocó mindeközben lelkesen fagyoskodott egy széken a dojo szélén.)

    A rövid öt perces szünet alatt 5 sensei minden fajta felesleges körítés nélkül levizsgáztatott egy fiatalembert nikyu fokozatra. Nem tudom, minden nikyu vizsga ilyen szintű-e, de igazából csak illendőségből néztek össze, mielőtt visszahívták, hogy gratuláljanak a sikeres vizsgához.

    Jodot gyakorolni kb. 20-an maradtunk (mentek is, jöttek is), kihonok után a kiscsoport midare domét, a többiek ranait tanultak. Nagyon hasznos volt egy órát egy katával foglalkozni, kivesézni azt. Mivel a partnerem most tanulta meg a katát, vissza lehetett térni az alapokhoz és egy csomó alapvető hibát felfedezni és javítgatni.

    Ebédszünetben megkeresett minket Patrik sensei, hogy beszéltek Albert sensei.jel arról, hogy nekünk milyen nehéz vonattal bejutni Brüsszelbe, autóval viszont milyen egyszerű és Albert sensei kedden és szerdán ráér...és ha találunk termet nagyon szívesen átjön néha tanítani minket. Már Jef sensei ajánlatán is nagyon meghatódtunk, erre azonban elsőre csak habogni tudtunk. Meg hebegni. Elvégre az egy dolog, hogy befogad a dojójába minket gyakorolni (erről már korábban volt szó), de azért az, hogy a szabadidjében még kósza jodósok miatt átautókázzon is Leuvenbe, az egy másik. A mondandó végére már Albert sensei is odajött és lelkesen bólogatott, hogy tényleg így van. (Albert sensei vallon és csak kicsit beszél angolul és flamandul, valószínűleg ezért Patrik sensei tolmácsolta az ajánlatot. Azóta egyébként már a terem is megvan, csak foglalni kell.)

    Ebéd után jött a tanjo szeminárium és szét lettünk választva: Jocó alaposan leamortizálta szegény Steven Coolt (a srác totál hupikék volt edzés végére, de valószínűleg gyárilag könnyen kékül) (nem is amortizáltam le annyira. Viszont jó volt vele jozni. Lelkes és lehet verni :) ), én pedig Karennel gyakoroltam. Alapjában véve a szemináriumnak ez a része nagyon hasonlított a visegrádi tanjo szemináriumhoz. Azzal a különbséggel, hogy Jean Trembloy sensei felettébb élethűen adta elő, hogy mi is történik a tachival a tanulni vágyó közönség derülésére. Szóval a bemutatók meglehetősen vidám hangulatban teltek, de azért alaposan begyakoroltuk az egyes katák mozdulatait. Mivel a többség most találkozott a tanjoval először, ennél több nem is volt cél. Patrik sensei elárulta, hogy a közös gyakorlásnak ez a része afféle érdekesség, desszert - minden alkalommal más lesz a téma (én úg véltem hallani, hogy hamarosan la canne és kenjutsu következik soron, de Jocó szerint az előbbit félrehallottam (Legalábbis én nem hallottam, de tanjohoz érdekes kiegészítés lenne. Bár én inkább a kenjutsunak örvendenék így iaido nélkül J.) ).

    Edzés után megköszöntük, hogy részt vehettünk a szövetség közös gyakorlásán - már alig várjuk a következőt (a téli szeminárium miatt csak januárban lesz) - majd lelkesen hazavonatoztunk.

    2012. november 10., szombat

    Utrechti koryu tábor

    Erről már írtunk ide:
    http://shinbukan.hu/?naplo=hai&sorszam=398&t=Napl%F3:%20Shindo%20Muso%20Ryu%20Jojutsu%20Szemin%E1rium

    ***

    Jocó szerint a linkek hamar befuccsolnak, úgyhogy akkor íme a mese:

    Míg a többiek Cook senseitől tanulhattak iaido koryu-t, mi Hollandiában kaptunk útravalót jodo koryu katákból (és sok minden másból). Igazi mesébe illő táborban vettünk részt Utrechtben.
    Hetekkel ezelőtt felfedeztük, hogy idén is megrendezik azt a tábort, amiről Zoliék annyit lelkendeztek és amiről két éve a csapat csillogó szemekkel és hatalmas lelkesedéssel tért haza. Kisebb kutatómunka után kiderült, hogy a tábor nem elérhetetlen, így a jóváhagyást beszerezve, a szervezőket értesítve indultunk el múlt péntek hajnalban. Amszterdam felé. Ugyanis nem volt tanjonk, meg tartalék jonk sem, hogy Patrik sensei ötlete alapján, egy rossz joból alakítsunk ki egyet és Jef sensei Amszterdamban tudott jó budo boltot (tényleg szuper hely, az eladók értenek hozzá és rengeteg dolgot tartanak, ha esetleg nektek iskéne kérdezzetek). Délutánra megnéztük Amszterdamot, megsétáltattuk az új tanjoinkat (hanboinkat), elvonatoztunk Utrechtbe, eltévedtünk Utrechtben, egy helyi illetőségű, 50 km/órás sebességgel rohanó, mikrobiológus mellett rohanva-beszélgetve eljutottunk a szállásig, majd más választásunk nem révén, taxiba ülve indultunk az előedzésre.
    Pontosabban: beültünk a taxiba, elmondtuk a címet, újra elmondtuk a címet, a GPS nem tudta, a telefonközpontos kisasszony rosszul tudta, a taxisofőr felhívta Jef senseit, aki elmondta, hogy “nagyjából, ott, ahol”, össze-vissza bolyongtunk és járókelőktől kérdeztük (értsd: a taxisofőr) az utat. Végül kezdés előtt 5 perccel beestünk a ajtón, ahol kiderült, hogy összesen tízen jöttek el és ez az előedzés különben is új találmány (legalábbis René sensei korábban nem tartott ilyet). Miután bemelegítettünk kihonokkal (tandoku dosa), közel két órán keresztül kihont gyakoroltunk (sotai dosa, csere nélkül). Igen, egy teljes edzés csupa kihonból! Mielőtt azt gondolná bárki, hogy unatkoztunk, jelzem: tízen voltunk, René sensei így mindenkit személyesen javított (főleg minket… – J.), következésképpen szállásunkra visszaérve félórán keresztül írtuk, az új információkat,
    hogy mire figyeljünk, milyen hibáink vannak.
    Kiderült, hogy mások is szemfülesek voltak és felfedezték ugyanazt a szállást, így másnap hatan mentünk a buszmegállóhoz: négy magyar, azaz Ogi, Ogi tanítványa, Norbi és mi, továbbá Stephan és Alexei, mindketten a kezdő csoportból (lásd később).
    Szombatra közel negyven fősre nőtt a társaság, de így is mindenki kényelmesen elfért az új sportcsarnokban. Rövid bemelegítés után pedig elkezdtünk az omote szériával foglalkozni. Mivel sok volt az ismerős kata, eleinte tudtuk tartani a tempót, de a reggeli szünetig már “letudtuk” az első felét a katáknak, a terem sarkában csoportosuló klikkünk, amely hat fősre bővült, pedig kezdett összezavarodni a kettesével támadó katarohamtól. Mint említettem volt, tündérmesébe cseppentünk pár napra: Louis sensei észrevette, hogy nem tudjuk tartani a lépést és mellénk szegődött: minden bemutató után jött a csoportunknak lépésenként megtanítani az új katákat.
    Ebédidőre az omote széria végénél tartottunk (teljes kétségbeesés, hogy mi lesz délután). Természetesen megint jött Louis sensei afféle deus ex machinaként és közölte, hogy mi vele fogunk omote katákat tanulni, míg a többiek elkezdik a chudant (nagy megkönnyebbülés, hiphiphurrá-hangulat). Délután még 30 perc alatt megtanultunk 9 tanjo katát (mi is). Végül hullafáradtan és leamortizálódva elindultunk vacsorázni. Mivel a Sayonara parti későn volt, már jóllakottan érkeztünk meg és jócskán elbeszélgettük az időt, megintcsak órákig írtuk a tanultakat, így másnap nem éppen frissen vártuk az első buszt.
    Vasárnap a többieknek még volt egy adagjuk a chudan szériából, mi pedig Jef sensei irányítása alatt folytattuk a gyakorlást öt fősre csökkent csoportunkban. A chudannal meggyűlt a baja a haladó csoportnak is, így sok időnk volt begyakorolni az újonnan nyert hat katánkat, s végül még az ichi rikibe is belekóstoltunk. Ebéd után megint felgyorsult a tempó, a kenjutsu és a maradék tanjo katákat rekordidő alatt sikerült abszolválni. (Legalábbis átrohantunk rajtuk. A kenjutsut valahogy nagyon elő kéne venni, főleg nekem így iai és kendo hiányában. Nagy hangsúly volt végig a táborban a kardoldalon és azt hiszem, az sokat segítene rajta – J.)
    Miután begyűjtöttük a szükséges autogramokat, fényképeket, mindenkitől elköszöntünk, hajtogattunk és elindultunk. Végül hullafáradtan kapaszkodtunk fel a Rotterdamba menő vonatra. (Az Utrechti városnézést legközelebbre halasztottuk. Mert lesz legközelebb. Én azzal az érzéssel jöttem el, hogy ez egy kötelező tábor ha SMR-t akarok tanulni. Sok tanár és sok gyakorló van együtt. Egy ryuhoz tartozunk, kedvesek, nyitottak és segítőkészek. Sok katát érint és tanít. – J. és visszavárnak minket. Mint ahogyan a többi Shinbust is!)
    Hogy hollandosan mondjuk: szuperjól éreztük magunkat és szupersokat tanultunk és szupernagyon köszönjük, hogy ott lehettünk!
     Kattintson a képre a nagy felbontású változat megtekintéséhez!

    2012. november 1., csütörtök

    Hello world!

    Szóval akkor itt vagyunk. Reakcióként a javaslatunkra, hogy legyen a dojonak blogja, megkaptuk, hogy vezethetnénk egyet mi, budo kalandozásainkról. Ecce.

    Gyorsan el is határoztuk, hogy mai lesz a neve.