A második napon elkezdődött a kendo és a jodo tábor is. Viszont az iaido edzést Brüsszel központjában tartották, csinos átfedéssel, így választani kellett. Vizsgára készülve természetesen Kobayashi sensei iaido edzésére mentem (és vérzett a szívem Nishiumi sensei jodo edzése mitt, ahová Arnaud és Albert sensei mentek).
A szerdai edzésen tizenöten voltunk és ugyan jodo táborban voltunk már kevesebben is, ez azért a 8 brüsszeli iaido klub mellett elég kevésnek tűnt. Főleg, hogy ebből legalább hatan voltunk külföldiek. (Egy izraeli, egy orosz és egy spanyol yondan-jelölt, meg egy fogalmam-sincs-honnan-való godan-jelölt. A belgák közül is Nicolas jó messziről jött, de mint kiderült, vizsgázik godanra, úgyhogy így már világos miért hajlamosabb esténként átjönni a holland határ mellől. Remélem, sikerül nekik a vizsga, Jelena és az izraeli iaidoka minden évben jönnek, ráadásul Jelena Alexey dojojából van, Nicolas meg - ha éppen nem iaidózik - a világ egyik legbarátságosabb embere).
Kobayashi sensei edzés elején elkülönítette a vizsgázókat és bár kezdetben minket a nem-vizsgázókhoz osztott Emilio senseihez, egy idő után odaparancsolt maga elé. Jelentem, a metsukéra nem kaptam kritikát, a vágásaim egy részére igen és edzés végén azt mondta, hogy nem jó nekem ez a kard. Sajnos, a részleteket nem mind értettem és a kendoka, aki fordítani jött nemigen beszélt angolul (franciául meg úgy hadart, hogy erősen kellett kapaszkodnom, hogy értsek valamit). De azt raktam össze, hogy a) nehéz az iaitóm és b) túl hosszú és vastag a tsuka, ezért nem tudom rendesen megfogni (Sensei egyszer edzés alatt mutatta, hogy fogjam másként a kardot).
Az edzésen az 5-12. katák logikájáról volt szó és a shihogirinél arról, hogy az ütés után a kardot az ellenfél arcába (vagy is magasra) kell húzni. Valmint a helyes lábmunkáról is szó esett (szintén shihogiri: a tsukinál a lábak nem nézhetnek hátrafele).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése