2019. május 21., kedd

Majdnem dojo-érzet avagy edzés Efivel vagyishogy mégsem

Yuki sensei egyik régi-új tanitványa Leuvenben lakik, ezért felvetette, hogy edzhetnénk együtt. Mivel nincs szükségem akkora teremre tök egyedül, amelyben a teljes Shinbu elfér plusz teljesen más a légkör, ha gyakorol más is, nagyon megörültem. Efi nagyon kedves, kezdő (majd EB-n lehet találkoztok vele). Egyébként zongoratnárnő, ezért lehet vele extrém időpontokat megbeszélni, mint például ma reggel nyolc óra, mert délután/este dolgozik. Egyszer már gyakoroltunk együtt és klassz volt annak ellenére, hogy mindketten a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva. De valahogy a közös torei mégis más. Sajnos most az utolsó pillantban közbejött valami és nem tudott eljönni, ezért lehetett próbálgatni a nyolc oldalnyi jegyzetet, amit összekörmöltem a hétvégén (lásd tábor Furuichi senseijel). A tavalyihoz hasonlóan egy csomó minden a helyére került, például a kilences katám egészen hihető lett (a nekem új trükk az időzités: a test hamarabb áll meg a kardnál, ettől lesz tsuki a tsuki. Triviális, de eddig mégsem fogtam fel). A végén még megszűnök balettpatkány lenni!

2019. május 19., vasárnap

Nyílt Iaido szeminárium Furuichi senseijel

A tavalyihoz hasonló rendszer volt: első nap hat kata, második nap hat kata. Minimum fél-háromnegyed óra magyarázat katánként, utána néhány kata lassan kipróbálni az újdonságokat. Bármit lehet kérdezni, az alapok csak akkor kerülnek elő, ha nagyon rosszul csinálunk valamit. Olyankor sem arról van szó, mi van a könyvben, hanem hogy hogyan lehet megvalósítani.

Az első nap annyira fáradt voltam, hogy nem sok ragadt rám, csak pár oldalnyi megszívlelendő jótanácsot írtam fel. Cserébe volt derültség, móka és kacagás, mert - nem lévén szakszerű fordítás - Furuichi sensei egy fordítókészülék segítségével próbált kommunikálni. MEgható volt, ahogyan próbált minél egyértelműbb kifejezéseket, lassan artikulálva adagolni a gépbe, majd megnyomta a nagy piros gombot és vártuk a csodát. Eleinte még jól ment a dolog, de a ferdítö-kütyü egy idő után bekattant és előbukkantak olyanok, hogy "Hiányzol!" és "Mikiegér", utóbbinál a csapat hangosan felröhögött. Azóta sem jöttem rá, mit értett ennnyire el a gép. Plusz sensei a zekkenjébe dugta be, amikor nem használta és időnként meg-megszólalt: "Miért?", "Mi rossz?".

Második nap egész sokan lettünk, Patrik sensei is eljött meg a Yaegakikai dojo is, innentől kezdve Yuki sensei fordított. Cserébe volt közönségünk egy négy hónapos baba és az éppen nem gyakorló szülője személyében. A shinken teszten még nem ment át, mert nem tud elég gyorsan kúszni.

A napot a hetes katával indítottuk, illetve a három nagy változással, ami a tavalyi szeptemberi nyolcdanos szemináriumon lett bevezetve (a sarkok összeérése shinze ni rei-nél, ukenagashi-ban nem szabad megállni és a shiho giri legelső tsukijánál csak előre mehet a kard, fel nem).