Érdekes, kicsit furcsa érzés. Szoktunk Utrechtben kenjutsu-zni, de csak rohanva, "félórában". Most egy egész nap volt rá, már ez nagyon más hangulatot tett bele. Ráadásul valami más. Meg kell néznem az Utrechti "jegyzeteim" mert valami más. Vagy a mozgás kicsit, vagy az értelmezés de az egész kenjutsunak más hangulata volt. A vágások is kicsit más fajták voltak és az utolsó katák nekem nagyon újak, bár az én memóriámmal lehet simán elfelejtettem őket :P
Sensei hangsúlyozta a kenjutsu fontosságát a jodoban, mint mindennek az alapja. Kard nélkül nincs jodo.
Átvettük a katákat szépen sorban, bőven ismételve őket egymás után. Most már csak meg kell tartani :)
Frédéric sensei magabiztosan, hatékonyan és céllal mozog, látszik hogy nem a jodo az egyetlen út amit jár éppen ezért volt nekem furcsa, hogy a vele jött tanítványai mennyire messze vannak ettől. Hol tűnik el útközben az a szabadság és magabiztosság? Valahogy nem láttam bennük stabilitást, katabiztosságot, ok okozatot. Persze lehet én láttam valamit nagyon félre :) Mégis csak a másik oldalról jönnek és lehet csak a fukuoka mozgás világa az ami az én kendohoz, zenkenhez, Tokyo koryuhoz szokott szememnek furcsa.
Vajon így látna-e egy Daru egy Rákot a Legend of the Five Ringsben? :)
Mindezen túl láttuk már Tominage sensei-t seiteit mutatni/tanítani az EB-n, így nagy esélyt látok rá hogy az én szemem nem szokta a déli jodot. Na, majd Japánban :)
