A tavalyihoz hasonló rendszer volt: első nap hat kata, második nap hat kata. Minimum fél-háromnegyed óra magyarázat katánként, utána néhány kata lassan kipróbálni az újdonságokat. Bármit lehet kérdezni, az alapok csak akkor kerülnek elő, ha nagyon rosszul csinálunk valamit. Olyankor sem arról van szó, mi van a könyvben, hanem hogy hogyan lehet megvalós
ítani.
Az első nap annyira fáradt voltam, hogy nem sok ragadt rám, csak pár oldalnyi megszívlelendő jótanácsot írtam fel. Cserébe volt derültség, móka és kacagás, mert - nem lévén szakszerű fordítás - Furuichi sensei egy fordítókészülék segítségével próbált kommunikálni. MEgható volt, ahogyan próbált minél egyértelműbb kifejezéseket, lassan artikulálva adagolni a gépbe, majd megnyomta a nagy piros gombot és vártuk a csodát. Eleinte még jól ment a dolog, de a ferd
ítö-kütyü egy idő után bekattant és előbukkantak olyanok, hogy "Hiányzol!" és "Mikiegér", utóbbinál a csapat hangosan felröhögött. Azóta sem jöttem rá, mit értett ennnyire el a gép. Plusz sensei a
zekkenjébe dugta be, amikor nem használta és időnként meg-megszólalt: "Miért?", "Mi rossz?".
Második nap egész sokan lettünk, Patrik sensei is eljött meg a
Yaegakikai dojo is, innentől kezdve Yuki
sensei fordított. Cserébe volt közönségünk egy négy hónapos baba és az éppen nem gyakorló szülője személyében. A
shinken teszten még nem ment át, mert nem tud elég gyorsan kúszni.
A napot a hetes
katával indítottuk, illetve a három nagy változással, ami a tavalyi szeptemberi nyolcdanos szemináriumon lett bevezetve (a sarkok összeérése
shinze ni rei-nél,
ukenagashi-ban nem szabad megállni és a
shiho giri legelső
tsukijánál csak előre mehet a kard, fel nem).
