Flamand szövetségi közös edzés

Patrik sensei meghívott minket a flamand szövetség havonta-kéthavonta megrendezésre kerülő közös edzéseire és ebben a hónapban végre el is jutottunk oda. Rövid összefoglaló következik.

Mint köztudott az ABKF, az Egyesült Belga Kendo Szövetség, amelynek a honlapja is angolul készült, nem létezik csak az EKF számára, a nyári és s téli szeminárium, továbbá a nemzetközi versenyek idején. Ergo van flamand szövetség és vallon szövetség. Mivel a tagok budot gyakorolnak, udvarias csodálkozással szemlélik egymást, ha kedvük van, részt vesznek egymás eseményein, ha nincs kedvük, akkor pedig nem.

Ebből következően mindkét szövetség havonta közös gyakorlást tart - külön. A flamandok Ternatban szoktak ilyenkor összegyűlni, ahol Jean Trembloy senseinek van dojója. Az edzés nyitott, bárkit szívesen látnak fokozattól függetlenül. Általában másfél óra iaido és másfél óra jodo a program, de ez alkalommal (és először) Patrik sensei 3 órás tanjo szemináriumot is tartott délután.

Kapcsolódó érdekesség, hogy a gyakorlás háromnyelvű, mivel az, hogy valaki a flamand szövetséghez tartozik, nem jelenti azt, hogy a flamand az anyanyelve, pl. Albert Vandenbroek sensei francia és a külföldiek kedvéért minden fontosabb dolog elhangzott angolul is.

Iaido: közös bemelegítés után irtózatos fejmosás következett. Az egyébként mindig kedves Patrik sensei számon kérte a társaságon a zekkeneket, olyan rendes belga stílusban. Ez annyit tesz, hogy anélkül, hogy udvariatlan lett volna vagy felemelte volna a hangját kb. megfagyasztotta a levegőt. Szerintem a jelenlevőknek mostantól a tartalék ruháján is lesz névtábla. (Zárójel belga stílus: a klarinéttanárunk ugyanígy csinálja és roppant hatékony. A kiskamasz fiúcskát, akivel Jocónak van órája, egy hónap alatt megnevelte.) Ezután a terem hőmérséklete visszaállt a normális hőmérsékletre (5 fokra, hiszen a belgák nem fűtenek, merthogy minek azt) a kb. 30 fős társaság három sorban kezdett gyakorolni, míg a magas danosok szekciója (többek közt Jean Trembloy, Luc Defraye, Albert Heirman és Freddy Carlier senseiek) Patrik sensei vezetésével az első sort javítgatta. Ezt úgy képzeljétek el, hogy egy kata, magyarázat, újra kata, magyarázat, kb. 3-5 alkalommal, majd sorcsere. Akkor jött új kata, amikor minden sor sorra került, vagyis egy-egy katát 10-15 alkalommal csináltunk meg. Nagyon hasznos volt, hogy egy-egy senseinek csak egy-két gyakorlóra kellett figyelnie, így rengeteg visszajelzést kaptunk. Összesen 4 katát vettünk át másfél óra alatt (mae, ukenagashi, morote tsuki, ganmenate). (Jocó mindeközben lelkesen fagyoskodott egy széken a dojo szélén.)

A rövid öt perces szünet alatt 5 sensei minden fajta felesleges körítés nélkül levizsgáztatott egy fiatalembert nikyu fokozatra. Nem tudom, minden nikyu vizsga ilyen szintű-e, de igazából csak illendőségből néztek össze, mielőtt visszahívták, hogy gratuláljanak a sikeres vizsgához.

Jodot gyakorolni kb. 20-an maradtunk (mentek is, jöttek is), kihonok után a kiscsoport midare domét, a többiek ranait tanultak. Nagyon hasznos volt egy órát egy katával foglalkozni, kivesézni azt. Mivel a partnerem most tanulta meg a katát, vissza lehetett térni az alapokhoz és egy csomó alapvető hibát felfedezni és javítgatni.

Ebédszünetben megkeresett minket Patrik sensei, hogy beszéltek Albert sensei.jel arról, hogy nekünk milyen nehéz vonattal bejutni Brüsszelbe, autóval viszont milyen egyszerű és Albert sensei kedden és szerdán ráér...és ha találunk termet nagyon szívesen átjön néha tanítani minket. Már Jef sensei ajánlatán is nagyon meghatódtunk, erre azonban elsőre csak habogni tudtunk. Meg hebegni. Elvégre az egy dolog, hogy befogad a dojójába minket gyakorolni (erről már korábban volt szó), de azért az, hogy a szabadidjében még kósza jodósok miatt átautókázzon is Leuvenbe, az egy másik. A mondandó végére már Albert sensei is odajött és lelkesen bólogatott, hogy tényleg így van. (Albert sensei vallon és csak kicsit beszél angolul és flamandul, valószínűleg ezért Patrik sensei tolmácsolta az ajánlatot. Azóta egyébként már a terem is megvan, csak foglalni kell.)

Ebéd után jött a tanjo szeminárium és szét lettünk választva: Jocó alaposan leamortizálta szegény Steven Coolt (a srác totál hupikék volt edzés végére, de valószínűleg gyárilag könnyen kékül) (nem is amortizáltam le annyira. Viszont jó volt vele jozni. Lelkes és lehet verni :) ), én pedig Karennel gyakoroltam. Alapjában véve a szemináriumnak ez a része nagyon hasonlított a visegrádi tanjo szemináriumhoz. Azzal a különbséggel, hogy Jean Trembloy sensei felettébb élethűen adta elő, hogy mi is történik a tachival a tanulni vágyó közönség derülésére. Szóval a bemutatók meglehetősen vidám hangulatban teltek, de azért alaposan begyakoroltuk az egyes katák mozdulatait. Mivel a többség most találkozott a tanjoval először, ennél több nem is volt cél. Patrik sensei elárulta, hogy a közös gyakorlásnak ez a része afféle érdekesség, desszert - minden alkalommal más lesz a téma (én úg véltem hallani, hogy hamarosan la canne és kenjutsu következik soron, de Jocó szerint az előbbit félrehallottam (Legalábbis én nem hallottam, de tanjohoz érdekes kiegészítés lenne. Bár én inkább a kenjutsunak örvendenék így iaido nélkül J.) ).

Edzés után megköszöntük, hogy részt vehettünk a szövetség közös gyakorlásán - már alig várjuk a következőt (a téli szeminárium miatt csak januárban lesz) - majd lelkesen hazavonatoztunk.

Utrechti koryu tábor

Erről már írtunk ide:
http://shinbukan.hu/?naplo=hai&sorszam=398&t=Napl%F3:%20Shindo%20Muso%20Ryu%20Jojutsu%20Szemin%E1rium

***

Jocó szerint a linkek hamar befuccsolnak, úgyhogy akkor íme a mese:

Míg a többiek Cook senseitől tanulhattak iaido koryu-t, mi Hollandiában kaptunk útravalót jodo koryu katákból (és sok minden másból). Igazi mesébe illő táborban vettünk részt Utrechtben.

Hetekkel ezelőtt felfedeztük, hogy idén is megrendezik azt a tábort, amiről Zoliék annyit lelkendeztek és amiről két éve a csapat csillogó szemekkel és hatalmas lelkesedéssel tért haza. Kisebb kutatómunka után kiderült, hogy a tábor nem elérhetetlen, így a jóváhagyást beszerezve, a szervezőket értesítve indultunk el múlt péntek hajnalban. Amszterdam felé. Ugyanis nem volt tanjonk, meg tartalék jonk sem, hogy Patrik sensei ötlete alapján, egy rossz joból alakítsunk ki egyet és Jef sensei Amszterdamban tudott jó budo boltot (tényleg szuper hely, az eladók értenek hozzá és rengeteg dolgot tartanak, ha esetleg nektek iskéne kérdezzetek). Délutánra megnéztük Amszterdamot, megsétáltattuk az új tanjoinkat (hanboinkat), elvonatoztunk Utrechtbe, eltévedtünk Utrechtben, egy helyi illetőségű, 50 km/órás sebességgel rohanó, mikrobiológus mellett rohanva-beszélgetve eljutottunk a szállásig, majd más választásunk nem révén, taxiba ülve indultunk az előedzésre.

Pontosabban: beültünk a taxiba, elmondtuk a címet, újra elmondtuk a címet, a GPS nem tudta, a telefonközpontos kisasszony rosszul tudta, a taxisofőr felhívta Jef senseit, aki elmondta, hogy “nagyjából, ott, ahol”, össze-vissza bolyongtunk és járókelőktől kérdeztük (értsd: a taxisofőr) az utat. Végül kezdés előtt 5 perccel beestünk a ajtón, ahol kiderült, hogy összesen tízen jöttek el és ez az előedzés különben is új találmány (legalábbis René sensei korábban nem tartott ilyet). Miután bemelegítettünk kihonokkal (tandoku dosa), közel két órán keresztül kihont gyakoroltunk (sotai dosa, csere nélkül). Igen, egy teljes edzés csupa kihonból! Mielőtt azt gondolná bárki, hogy unatkoztunk, jelzem: tízen voltunk, René sensei így mindenkit személyesen javított (főleg minket… – J.), következésképpen szállásunkra visszaérve félórán keresztül írtuk, az új információkat,

hogy mire figyeljünk, milyen hibáink vannak.

Kiderült, hogy mások is szemfülesek voltak és felfedezték ugyanazt a szállást, így másnap hatan mentünk a buszmegállóhoz: négy magyar, azaz Ogi, Ogi tanítványa, Norbi és mi, továbbá Stephan és Alexei, mindketten a kezdő csoportból (lásd később).

Szombatra közel negyven fősre nőtt a társaság, de így is mindenki kényelmesen elfért az új sportcsarnokban. Rövid bemelegítés után pedig elkezdtünk az omote szériával foglalkozni. Mivel sok volt az ismerős kata, eleinte tudtuk tartani a tempót, de a reggeli szünetig már “letudtuk” az első felét a katáknak, a terem sarkában csoportosuló klikkünk, amely hat fősre bővült, pedig kezdett összezavarodni a kettesével támadó katarohamtól. Mint említettem volt, tündérmesébe cseppentünk pár napra: Louis sensei észrevette, hogy nem tudjuk tartani a lépést és mellénk szegődött: minden bemutató után jött a csoportunknak lépésenként megtanítani az új katákat.

Ebédidőre az omote széria végénél tartottunk (teljes kétségbeesés, hogy mi lesz délután). Természetesen megint jött Louis sensei afféle deus ex machinaként és közölte, hogy mi vele fogunk omote katákat tanulni, míg a többiek elkezdik a chudant (nagy megkönnyebbülés, hiphiphurrá-hangulat). Délután még 30 perc alatt megtanultunk 9 tanjo katát (mi is). Végül hullafáradtan és leamortizálódva elindultunk vacsorázni. Mivel a Sayonara parti későn volt, már jóllakottan érkeztünk meg és jócskán elbeszélgettük az időt, megintcsak órákig írtuk a tanultakat, így másnap nem éppen frissen vártuk az első buszt.

Vasárnap a többieknek még volt egy adagjuk a chudan szériából, mi pedig Jef sensei irányítása alatt folytattuk a gyakorlást öt fősre csökkent csoportunkban. A chudannal meggyűlt a baja a haladó csoportnak is, így sok időnk volt begyakorolni az újonnan nyert hat katánkat, s végül még az ichi rikibe is belekóstoltunk. Ebéd után megint felgyorsult a tempó, a kenjutsu és a maradék tanjo katákat rekordidő alatt sikerült abszolválni. (Legalábbis átrohantunk rajtuk. A kenjutsut valahogy nagyon elő kéne venni, főleg nekem így iai és kendo hiányában. Nagy hangsúly volt végig a táborban a kardoldalon és azt hiszem, az sokat segítene rajta – J.)

Miután begyűjtöttük a szükséges autogramokat, fényképeket, mindenkitől elköszöntünk, hajtogattunk és elindultunk. Végül hullafáradtan kapaszkodtunk fel a Rotterdamba menő vonatra. (Az Utrechti városnézést legközelebbre halasztottuk. Mert lesz legközelebb. Én azzal az érzéssel jöttem el, hogy ez egy kötelező tábor ha SMR-t akarok tanulni. Sok tanár és sok gyakorló van együtt. Egy ryuhoz tartozunk, kedvesek, nyitottak és segítőkészek. Sok katát érint és tanít. – J. és visszavárnak minket. Mint ahogyan a többi Shinbust is!)

Hogy hollandosan mondjuk: szuperjól éreztük magunkat és szupersokat tanultunk és szupernagyon köszönjük, hogy ott lehettünk!

Hello world!

Szóval akkor itt vagyunk. Reakcióként a javaslatunkra, hogy legyen a dojonak blogja, megkaptuk, hogy vezethetnénk egyet mi, budo kalandozásainkról. Ecce.

Gyorsan el is határoztuk, hogy mai lesz a neve.