2016. január 12., kedd
A szünet oka
A szünet oka egészen triviális, sok sérülés és betegség, ezáltal sok sok kihagyott tábor és edzés :(
2015. február 9., hétfő
Jodo - Kenjutsu tábor
Azt edzést vezette Frédéric Mejias sensei, Tominaga sensei tanítványa.
Érdekes, kicsit furcsa érzés. Szoktunk Utrechtben kenjutsu-zni, de csak rohanva, "félórában". Most egy egész nap volt rá, már ez nagyon más hangulatot tett bele. Ráadásul valami más. Meg kell néznem az Utrechti "jegyzeteim" mert valami más. Vagy a mozgás kicsit, vagy az értelmezés de az egész kenjutsunak más hangulata volt. A vágások is kicsit más fajták voltak és az utolsó katák nekem nagyon újak, bár az én memóriámmal lehet simán elfelejtettem őket :P
Sensei hangsúlyozta a kenjutsu fontosságát a jodoban, mint mindennek az alapja. Kard nélkül nincs jodo.
Átvettük a katákat szépen sorban, bőven ismételve őket egymás után. Most már csak meg kell tartani :)
Frédéric sensei magabiztosan, hatékonyan és céllal mozog, látszik hogy nem a jodo az egyetlen út amit jár éppen ezért volt nekem furcsa, hogy a vele jött tanítványai mennyire messze vannak ettől. Hol tűnik el útközben az a szabadság és magabiztosság? Valahogy nem láttam bennük stabilitást, katabiztosságot, ok okozatot. Persze lehet én láttam valamit nagyon félre :) Mégis csak a másik oldalról jönnek és lehet csak a fukuoka mozgás világa az ami az én kendohoz, zenkenhez, Tokyo koryuhoz szokott szememnek furcsa.
Vajon így látna-e egy Daru egy Rákot a Legend of the Five Ringsben? :)
Mindezen túl láttuk már Tominage sensei-t seiteit mutatni/tanítani az EB-n, így nagy esélyt látok rá hogy az én szemem nem szokta a déli jodot. Na, majd Japánban :)
Érdekes, kicsit furcsa érzés. Szoktunk Utrechtben kenjutsu-zni, de csak rohanva, "félórában". Most egy egész nap volt rá, már ez nagyon más hangulatot tett bele. Ráadásul valami más. Meg kell néznem az Utrechti "jegyzeteim" mert valami más. Vagy a mozgás kicsit, vagy az értelmezés de az egész kenjutsunak más hangulata volt. A vágások is kicsit más fajták voltak és az utolsó katák nekem nagyon újak, bár az én memóriámmal lehet simán elfelejtettem őket :P
Sensei hangsúlyozta a kenjutsu fontosságát a jodoban, mint mindennek az alapja. Kard nélkül nincs jodo.
Átvettük a katákat szépen sorban, bőven ismételve őket egymás után. Most már csak meg kell tartani :)
Frédéric sensei magabiztosan, hatékonyan és céllal mozog, látszik hogy nem a jodo az egyetlen út amit jár éppen ezért volt nekem furcsa, hogy a vele jött tanítványai mennyire messze vannak ettől. Hol tűnik el útközben az a szabadság és magabiztosság? Valahogy nem láttam bennük stabilitást, katabiztosságot, ok okozatot. Persze lehet én láttam valamit nagyon félre :) Mégis csak a másik oldalról jönnek és lehet csak a fukuoka mozgás világa az ami az én kendohoz, zenkenhez, Tokyo koryuhoz szokott szememnek furcsa.
Vajon így látna-e egy Daru egy Rákot a Legend of the Five Ringsben? :)
Mindezen túl láttuk már Tominage sensei-t seiteit mutatni/tanítani az EB-n, így nagy esélyt látok rá hogy az én szemem nem szokta a déli jodot. Na, majd Japánban :)
2015. február 3., kedd
2014. december 12., péntek
Utrecht Koryu - Kage
Szóval az van, hogy úszás van és nem jutok ide hogy összefoglaljam épeszűen a dolgokat.
Címszavak most, talán később kifejtős.
Omote
Chudan
Kage
Dekádok ritmusai
A Kage más, valahol itt vált a jodo és nagyon kéne hozzá az előző két dekád alaposabban.
De hát abból dolgozunk amiből lehet :)
Fura Airbnb, otthoniak, ismerősök, soooook sok impulzus
Címszavak most, talán később kifejtős.
Omote
Chudan
Kage
Dekádok ritmusai
A Kage más, valahol itt vált a jodo és nagyon kéne hozzá az előző két dekád alaposabban.
De hát abból dolgozunk amiből lehet :)
Fura Airbnb, otthoniak, ismerősök, soooook sok impulzus
2014. augusztus 21., csütörtök
Ken to wa kokoro nari
Ken to wa kokoro nari.
Koroko tadashi kereba sono ken tadashi.
Kokoro tadashi karazareba sono ken mo mata tadashi karazu.
Ken wo manaban to suru mono wa subekaraku sono kokoro wo manabe
This is of course the well known saying by renowned late Edo-era Jikishinkage-ryu kenshi Shimada Toranosuke (1814-52). It translates as:
The sword is the mind.
When the mind is right, the sword it right.
When the mind is not right, the sword is also not right.
He who wishes to study kendo, must first study his mind.
http://kenshi247.net/blog/2014/08/21/sword-of-the-virtuous-sword-of-the-inferior/
2014. július 19., szombat
Jodo csapatverseny 8 résztvevővel
Még májusban szólt Albert sensei, hogy a Sakura dojoval együtt szerveznek egy jodo csapatversenyt. Természetesen azonnal bekerült a naptárunkba, egyrészt mert jodo, másrészt mert Albert sensei szervezi.
Felhasználva a születésnapi vonatjegyemet (mint Gergő már tudja, mindenkinek, aki 2013-ban előfizetett akárcsak egy hétre is a Belga Vasútnál, küldenek egy hétvégi, elsőosztályú jegyet ajándékba), éppenhogy időben megérkeztünk Ternatba. Jelzem, az én méreteimmel az első osztály felettébb érdektelen, pont olyan mint a másodosztály. Kiszúrás.
A terem előtt csak Steven állt, bár mondta, hogy Karen is mindjárt itt lesz. Bár láttunk embereket bent, úgy döntöttünk kint várunk, biztos korán van még és elkezdtünk elméleteket gyártani eltévedt emailekről és postagalambokról. Végül befutott Patrik sensei, Liviu, Chantal és Karen is, akik szintén váltig állították, hogy itt és 9-kor lesz az esemény. Együtt bemerészkedtünk az épületbe, ahol Albert sensei, Jean sensei, Arnaud és Jean sensei egy tanítványa már átöltözve vártak. Mint kiderült, ez az összlétszám, ezért nem láttunk senkit megérkezni és bemenni a terembe.
A tervezett program szerint délelőtt három óra edzés, délután két óra verseny lett volna. Mivel tizenegyen voltunk, fokozat szerint két rokudan, három yondan, három nidan, egy shodan és két mudan (délután plusz egy sandan, mínusz egy mudan) és rendszeres párcserék voltak, rengeteget lehetett tanulni, főleg, hogy senseiék is beálltak gyakorolni. Az összes katát kiveséztük főleg logika és időzítés szempontjából. A technikai részleteket majd leírom kommentben. Közben, ilyen is van Belgiumban, a teremben 35 fok volt és Patrik sensei félóránként ivásszünetet rendelt el.
Délután megérkezett Valentin, aki délelőtt munka miatt nem tudott jönni, a három sensei pedig elkezdte kitalálni a verseny mikéntjét. Mint kiderült, nem volt elég zászló, így hosszas értekezés előzte meg a jobb- és bal kezek, valamint ezek jelentése tekintetében a versenyt, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert a végére mindenki betéve tudta, hogy menyil oldal mit jelent, szinek nélkül is. Roppant jó móka kerekedett az egészből. Mindenkinek kijelöltek egy tachit (én Liviut kaptam tachiként és Karennek voltam a tachija) és egy 'ellenfelet', lehetőleg úgy, hogy a danok száma kiegyenlített legyen. Vagyis én kaptam egy yondan párt és az ellenfelem is yondan volt, Arnaud személyében, aki pedig, ha jól emlékszem Stevent kapta párnak, aki shodan. A rendszer az volt, hogy aki tachi volt, az a következő meccsen jo-vá vedlett, így kijött egy teljes kör négy meccsel. Három kör volt, mindig más katákkal, majd elődöntő és döntő (Valentin nyert, Karen lett a második, Steven és én harmadikok). Túl azon, hogy remek gyakorlás volt mindenkinek, nagyon oldott volt a hangulat és kipróbáltuk milyen jo-ozni visszafojtott röhögőgörcs közepette.
Verseny után kaptunk csoportos és néha személyreszabott visszajelzést, végül szabadgyakorlás volt forgással délután végéig.
Bár délelőtt mindenki elég csalódott volt, hogy milyen kevesen vagyunk, végül mindenki remekül szórakozott (a rengeteg új információ és szuper edzés mellett) és már szervezés alatt van a következő hasonló esemény :) Én mindenesetre nagyon várom, ritka, hogy ennyire sokat tanuljon az ember egy nap alatt, ennyire jó hangulatban.
Felhasználva a születésnapi vonatjegyemet (mint Gergő már tudja, mindenkinek, aki 2013-ban előfizetett akárcsak egy hétre is a Belga Vasútnál, küldenek egy hétvégi, elsőosztályú jegyet ajándékba), éppenhogy időben megérkeztünk Ternatba. Jelzem, az én méreteimmel az első osztály felettébb érdektelen, pont olyan mint a másodosztály. Kiszúrás.
A terem előtt csak Steven állt, bár mondta, hogy Karen is mindjárt itt lesz. Bár láttunk embereket bent, úgy döntöttünk kint várunk, biztos korán van még és elkezdtünk elméleteket gyártani eltévedt emailekről és postagalambokról. Végül befutott Patrik sensei, Liviu, Chantal és Karen is, akik szintén váltig állították, hogy itt és 9-kor lesz az esemény. Együtt bemerészkedtünk az épületbe, ahol Albert sensei, Jean sensei, Arnaud és Jean sensei egy tanítványa már átöltözve vártak. Mint kiderült, ez az összlétszám, ezért nem láttunk senkit megérkezni és bemenni a terembe.
A tervezett program szerint délelőtt három óra edzés, délután két óra verseny lett volna. Mivel tizenegyen voltunk, fokozat szerint két rokudan, három yondan, három nidan, egy shodan és két mudan (délután plusz egy sandan, mínusz egy mudan) és rendszeres párcserék voltak, rengeteget lehetett tanulni, főleg, hogy senseiék is beálltak gyakorolni. Az összes katát kiveséztük főleg logika és időzítés szempontjából. A technikai részleteket majd leírom kommentben. Közben, ilyen is van Belgiumban, a teremben 35 fok volt és Patrik sensei félóránként ivásszünetet rendelt el.
Délután megérkezett Valentin, aki délelőtt munka miatt nem tudott jönni, a három sensei pedig elkezdte kitalálni a verseny mikéntjét. Mint kiderült, nem volt elég zászló, így hosszas értekezés előzte meg a jobb- és bal kezek, valamint ezek jelentése tekintetében a versenyt, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert a végére mindenki betéve tudta, hogy menyil oldal mit jelent, szinek nélkül is. Roppant jó móka kerekedett az egészből. Mindenkinek kijelöltek egy tachit (én Liviut kaptam tachiként és Karennek voltam a tachija) és egy 'ellenfelet', lehetőleg úgy, hogy a danok száma kiegyenlített legyen. Vagyis én kaptam egy yondan párt és az ellenfelem is yondan volt, Arnaud személyében, aki pedig, ha jól emlékszem Stevent kapta párnak, aki shodan. A rendszer az volt, hogy aki tachi volt, az a következő meccsen jo-vá vedlett, így kijött egy teljes kör négy meccsel. Három kör volt, mindig más katákkal, majd elődöntő és döntő (Valentin nyert, Karen lett a második, Steven és én harmadikok). Túl azon, hogy remek gyakorlás volt mindenkinek, nagyon oldott volt a hangulat és kipróbáltuk milyen jo-ozni visszafojtott röhögőgörcs közepette.
Verseny után kaptunk csoportos és néha személyreszabott visszajelzést, végül szabadgyakorlás volt forgással délután végéig.
Bár délelőtt mindenki elég csalódott volt, hogy milyen kevesen vagyunk, végül mindenki remekül szórakozott (a rengeteg új információ és szuper edzés mellett) és már szervezés alatt van a következő hasonló esemény :) Én mindenesetre nagyon várom, ritka, hogy ennyire sokat tanuljon az ember egy nap alatt, ennyire jó hangulatban.
2014. június 28., szombat
Vizsgaterv
Jodo 3 dan - 2014 szept
Kendo 2 dan - 2014 dec
Iaido 2 dan - 2015
Kyudo 1 dan - 2015/16
A változás jogát fenttartom :P
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)