Albert sensei és más ismerősök is mondogatták egy ideje, hogy jön Katsumata sensei, Patrik sensei tanára, Japánból és tart egy egynapos ZNKR edzőtábort. Úgyhogy hét elején összeszedtem magam és megkérdeztem Patrik senseitől, mehetek-e. Nem túl meglepő módon egy órán belül írt vissza, hogy természetesen, mindenkit szívesen látnak.
...
Nem akarok felkelni, nem megyek és nyüssz ... és lecsaptam-a-biztosítékot-hogyan-lesz-kávém-a-kispárnámat-akarom lelkesedéssel léptem ki a házból. Hó. Sok-sok hó (nem emlékszem, hogy Szibériába utaztam volna, biztos, hogy felkeltem?). A pályaudvaron az is kiderült, hogy a vonatok, amiket kinéztem nem léteznek. Óriási szerencsémre az információs pultnál a hölgy fél perc alatt talált megfelelő vonatokat, kinyomtatta a jeggyel együtt és utamra bocsátott. Kicsit zavart, hogy a vonatok nem szerepeltek a kitűzött táblákon, de végülis neki lett igaza 9:07-re megérkeztem Ninovéba (Ninóóvénak ejtik egyébként). Átcsúszkáltam a városon (szokásos belga kisváros, nagy templom, aranyos utcák, jófej hajnalban kutyasétáltató emberekkel). A Raito dojo kapujában a helyiek lelkesen irányítottak mindenkit a megfelelő öltöző, terem felé. Mókás volt, hogy a belgák már mint ismerőst köszöntöttek. A csütörtöki képen, amit Patrik sensei feltett Facebookra még Adriana és Marián is ott voltak, de sajnos vasárnap már nem jöttek. Ellenben voltak látogatók Oroszországból. A teremben megalakítottuk a Shinbukan csoportot, amit ez alkalommal ketten képviseltünk (de erről még lesz szó).
Katsumata sensei - amennyire én láttam - rendkívül szerény, őszinte és megengedő tanár, aki egyértelmű válaszokat ad a feltett kérdésekre és gyakran mókás (és hatásos) példákkal illusztrálja a mondanivalóját. Saját bevallása szerint igazi mókamester (itt Patrik sensei beleszólt Yuki-san fordításába, hogy nem mindig - ezen mindenki jót derült). Szerintem nagyon hasonlít Patrik senseire.
Azzal nyitotta a tábort, hogy nagyon kezdő iaidoban, csekély a tudása, de azt szeretné nekünk átadni és főleg a ZNKR katák technikai részleteivel fogunk foglalkozni s ugyanakkor jelezte, hogy csak japánul tud (Yuki Kanto fordított.) Majd ismertette a tabi viselés szabályait és kijelentette, hogy fontosabb, hogy ne fázzunk meg, ezért mindenki vegyen fel tabit, aki fázik. Majd reiho után elnézést kért, hogy véletlenül koryu reihót csinált (előtte három napig koryu tábort tartott Patrik senseinek és dojojának). A ZNKR kiskönyvvel a kezében kifejtette, hogy azt kendósoknak hozták létre és a minimumot tartalmazza, amit egy kendósnak tudnia kell és ezt nagyon fontos figyelembe venni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a katáknál az egyes pontokat bizony fejből kell(ene) tudni.
Rövid bemelegítés után rendeződtünk. Ekkor esett le, ami gyanús volt korábban is: kétszer annyi godan van a teremben mint mudan és shodan összesen. Zárójel: most értettem meg, mire jó a kérdezz-felelek rész a bemutatók után. Ez alkalommal ugyanis nem azért kérdeztek az emberek - mint táborokban gyakran - hogy segítsenek valakinek a környezetükben azzal, hogy kérdeznek valami totál evidens dolgot, amit az illető rosszul csinál (mint Karen, amikor Olaszországban megkérdezte Mansfield senseitől, hogy ugye a jo nem a bal szemre mutat osame előtt, hanem középre - állítólag az olaszok zöme így csinálta. Szegény, mesélte, hogy el akart süllyedni, amikor kapott rá egy csattanós "Nem!"-et válaszként), hanem olyan kérdések hangzottak el, amelyeknél csak kapkodtam a fejem, hogy na, és ez honnan jutott az eszükbe.
Természetesen a reiho részletezésével kezdtük. Philippe Bruwier sensei volt a próbababa (renshi rokudan, Belgium két iaido rokudanjának egyike). Sosem láttam korábban, de a szeminárium alatt végig elképesztően pontosan mutatta be a katákat (filmet készíthettek volna róla a ZNKR kiskönyvhöz), minimalista módon és olyan érzésem volt, hogy visszavett minden egyébből, hogy tökéletes próbababa lehessen.
Több nagyon érdekes dolgot mondott Katsumata sensei a reihóról. Az egyik a melyik lábbal indulunk el kérdéskörbe tartozik. Ugye a könyv szerint mindenki jobb lábbal indul. Valójában az illendőség azt kívánná, hogy a shomentől távolabbi lábbal lépjünk először. A második, hogy azért tartunk nagy távolságot a kardtól, amikor átvesszük meghajláshoz a másik kézbe, mert beleakadhatunk a montsuki ujjába (amit ugyan nem hordunk gyakorláshoz, de innen jön a speciális átfogás). A harmadik, hogy ne csináljunk olyan dolgokat, amit rossz (fáj) nézni - nem azért mert rossz pont vizsgán vagy versenyen, hanem mert nem túl illendő (erre volt példa később, hogy ne érjünk a kezdő vonalhoz, ushirónál ne forduljunk pörgő hakamával, tatehizában ne érje a talp a földet, de ne is mutassuk a bíróknak, stb.). arra is felhívta a figyelmet, hogy hajlamosak vagyunk a kardot túl messze tenni és ha helyesen ülünk le a kezdővonalhoz, akkor kb. 10 cm-rel kell a vonal előtt legyen a kard (persze testméretek függvényében).
Az eredeti terv az volt, hogy délelőtt átvesszük mind a 12 katát, délután pedig személyesen fog velünk foglalkozni Katsumata sensei, de végül két-három kata/óra-másfél óra tempóban haladtunk, így ippeg, hogy csak sikerült eljutni a nukiuchiig. Többször beszélt 30-45 peren keresztül (főleg a feltett kérdések miatt), miközben a teremben nem volt 10 fok - ez közben nem volt feltűnő, csak utána, amikor felállt az ember lánya és nem akaródzott tovább mennie, mert egy lépéssel odébb hideg volt a talaj.
Az első két katánál sensei megemlítette a 7 pontot, ami a könyvben szerepel, kiemelte ushirónál, hogy a fordulás tükrözi a gyakorló szintjét. Illetve hosszasan beszélt az előre csúszásról. Feladvány: az ellenfél ül, ha a nukitsuke után előre dől, nagyon közel van, ha hátra akkor sem kell nagyot csúszni előre, ellenben a ZNKR kiskönyvben pontosan leíratott, mennyit kell előre menni. Tessék ehhez megfelelő forgatókönyvet gyártani. A bemutató és magyarázat után szabadgyakorlás volt (mae és ushiro), Katsumata sensei pedig körbejárt a kezdőbb oldaltól indulva Yuki Kanto kíséretében és mindenkivel foglalkozott 5 percet. (Yuki meg zekken alapján fordított angolra, franciára, hollandra.) Amikor hozzám ért, elkezdett magyarázni Yukinak Ishido senseiről és a Shinbukanról, persze nem értettem, hogy mit. Azt mondta, hogy nagyjából jó a forma (a chiburi a gyenge pontja - ami nem lepett meg) és a kata ritmusával kellene foglalkoznom, sokkal szélsőségesebb kell legyen a különbség a lassú és a gyors részek között (hm, ezt Sensei is mondta már - ezek szerint még mindig nem jó). Továbbá van egy felesleges mozdulat a chiburi végén, azt szedjem ki (oldalra húzás). Már ment tovább és meglátta, hogy Ivannak hasonló zekkenje van és pechére éppen a chiburinál tartott, mire megjegyezte és Yuki kaján vigyorral tolmácsolta, hogy nem csoda, hogy nem jó a chiburim, ha a senpaiomnak sem megy. Ezen jót mulattam, Ivan kevésbé.
A harmadik-negyedik katánál kiderült, mit mondhatott Katsumata sensei Yukinak. Mint kiderült, Ishido senseitől nem messze lakik és még a múlt héten látta gyakorolni (a terem felét elfutotta a sárga irigység), innentől kezdve sokszor említette Ishido senseit és kiemelte a különbségeket. Rögtön például az ukenagashi katában Ishido sensei azt tanítja, hogy először kibiztosítjuk és picit kihúzzuk a kardot előre, majd felállunk úgy, ahogy a ZNKR könyvben is szerepel. Elmagyarázta, hogy ezt azért tanítja így Ishido sensei (és az összes többi dojo is átvette a környéken a gondolatot), mert így a kezdőknek könnyebb a folyamatos mozgás (test és kard), nem merevednek le félig kihúzott karddal, stb. Ehhez még azt a tanácsot adta, hogy miután kicsit kihúztuk a kardot, már csak a függőlegesen felfele irányra koncentráljunk és felfelé húzzuk a kardot. A védésnél pedig elmagyarázta, hogy miért úgy kell védeni, ahogy: egyfelől, így nem vágjuk meg magunkat ÉS nem tesszük ki a kardot a sérülés veszélyének. Mivel a törött kard = meghaltál, védenünk kell a pengét és így sérül a legkevésbé. A chiburi-noto-nál megemlítette, hogy a ZNKR könyv nem szabályozza a térdre támasztást, viszont a kard mozdulatlan kell legyen, amit pedig könnyebben elérhetünk, ha megtámasztjuk a kardot. Tsukaaténál előkerült a valóság kontra ZNKR probléma: mivel a ZNKR katák célja a technikák tanítása, néha nehéz összeegyeztetni őke a realitással, elvégre a kata kiinduló helyzete eleve abszurd: a hátsó ellenségnek számos lehetősége van ártani. Az itteni feladvány: megfelelő metsuke mindkét ellenfél irányába (utalt rá, hogy meglehetősen nehéz, hiszen egyfelől nem szabad sokat várni a fordulással, de meg kell győződni arról, hogy az első ellenfél ártalmatlan).
Kesagirinél azt emelte ki, hogy az ellenfél csak jodanban lehet (különben a kesa vágás értelmetlen) és lesz' szíves mindenki ebből kifolyólag ügyelni a kezére és nem ábrándosan nézelődni félig kihúzott karddal, mert az felhívás keringőre ... izé, kotéra. A másik, hogy hajlamos mindenki előre dőlni, mert azt hisszük, hogy annyira mélyen van az a csípőcsont: ez azért butaság, mert úgyis ott van a második, megerősítő vágás. A morotetsukinál eltöprengtünk azon, hogy hova tűnik az első támadó (aki a tsukit kapja), a Katsumata sensei látóterén kívül álló godanok csendben mutogattak verziókat, amin a másik oldalon ülők derültek egy cseppet. Szerencséjükre Patrik sensei a tabletjével éppen a másik oldalt örökítette meg (egyébként már fent vannak a képek Patrik sensei oldalán). Morotetsukinál elhangzott, hogy Ishido sensei a jobb láb-tengelyes verziót részesíti előnyben (nagyjából úgy, mint ganmenaténál). Patrik sensei ennél a katánál odajött és kilassítva megmutatta az első vágást (rájöttem, hogy Patrik sensei szinte mindig csak egy dolgot mond egyszerre, legközelebbre, azt tanuld meg; nem áraszt el sok információval. Jelzem, az elsőt amit 3 éve mondott az első OIT-omon, egy hónapja tudom megcsinálni...), tehát fordul, kisujj zár, vág. Azt hiszem, Cseresznyemorcot fogyókúrára fogom, túlsúlyos :)
Sanpogirinél szóba került a megállás és a megállás nélküli megállás. Továbbá az első vágásnál a test és a kard sorrendje. Ahogyan mondta: előbb bemegyek a kocsival a garázsba és csak utána csukom be az ajtót, nem csukom be az ajtót, mielőtt bemennék. Lefordítom: a test fordul, a kard követi és a csípő viszi magával a kardot. Ganmenatenál megtudtuk, hogy orr az sokféle van, de az utot könnyű beazonosítani.
Soetetsukinál Katsumata sensei elmesélte, hogy általában a magyarázat az, hogy egymás mellett megyünk az ellenséggel (melyik az a pillanat, amikor ellenséggé válik?) és valamilyen fenyegetés hatására támadunk. Kutatásai során egy régi könyvben azt találta Katsumata sensei, hogy az ellenség ebben a katában egy fal mögül lép elő, ezért nincsen hely egy sokkal természetesebb oldalirányú vágásra és ezért kell hátralépni ahhoz, hogy kihúzhassuk a kardot a sayából). Új változtatás, hogy chiburi után a kardot tartó (jobb) kéz magasabban KELL legyen a balnál (és az obinál)!
Shihogirinél a waki gamae volt az egyik kiemelt pont, a megállás-nélküli megállással. Illetve Nico Schuiten megkérdezte, hogy a kéztörés előtt van-e egy arcfenyegetés is. Jelentem, nincs, mert felesleges és nincs rá idő. Nem hiba, de nem célszerű sokat gondolni rá, mert elrontja a technikát.
Sougiri, a tipikus, nincs-forgatókönyv kata. Katsumata sensei azt emelte ki, hogy ezt nem kellene hangsúlyozni. Megvágjuk az ellenfelet sokszor. Ennyi. Ekkor Luc Defraeye kérdezett: ez egy nehéz kata és ő nem érti. A szögeket. Ugyanis, ha az első három vágás szöge mind eltérő, akkor vajon mi történik fent a fej felett? Ezen sosem töprengtem, mert mindig arra figyeltem, hogy tartsam a szöget "visszafelé" is. Katsumata sensei azt válaszolta, hogy nagyon egyszerű: indítson minden vágás jodan no kamae-ból és hozzátette, hogy tulajdonképpen mindegy mit csinál a feje felett, ha a vágások jók (szögek), soha semmilyen bírót nem fog érdekelni.
Nukiuchinál a fő szempont, hogy ne sérüljünk meg. Ehhez trükk, hogy fordítsuk el a pengét, ami így nem vág meg. Továbbá: mivel nincs okunk feltételezni, hogy az ellenség, mikor megpróbált minket megvágni, előredőlt, ezért nagyobbat kell előrelépnünk, mint amekkorát hátra léptünk. Különben nem érjük el. Megjegyzés: nem tudjuk, milyen támadás elől lépünk hátra, de erre is érdemes kitalálni saját elképzelést. Az utolsó három katánál annyi kérdés volt, hogy alig gyakoroltuk őket. (Azért így is izomlázam van.)
A tábor végén hezitálva néztem a kékkönyvemet, majd eltettem és elindultam kifelé, amikor megláttam, hogy kisebb csoportosulás keletkezett Katsumata sensei körül kékkönyvet és tollat szorongató emberekkel ... Így végül nekem is lett aláírásom, bár Jonathannal megbeszéltük, hogy 'just for fun', hiszen a belgáknak nem (sem) kötelező a táborok beíratása.
Hogy a vonatok visszafelé is szellemvasutat játszanak-e avagy sem, nem tudtam meg, mert Ivan visszahozott Leuvenbe.
***
Ha a napi tanulságot kellene összefoglalnom, ez lenne:
1) Pontosan kell tudni mi van leírva a ZNKR kiskönyvbe!
2) Gondolkodni kell azon, ami NINCS leírva és lehetséges magyarázatokat kell keresni!
3) A kereséshez használjuk a rendelkezésre álló forrásokat!
+1 Mindig legyünk illemtudóak!
