Szóval megint úgy alakult, hogy friss táboros élmények után jött Albert sensei. Mivel délig kaptunk termet és rohantam kísérletezni, a szokásosnál rövidebb volt az edzés (cserébe a tornászok időben eltakarodtak).
Albert sensei előző alkalommal megígére, hogy tanulunk ranai-t, mert nem tudom. (Ő a bemelegítés részeként mindkét szakágban szokott csinálni és csináltatatni egy teljes zenken kört.) Úgyhogy mostmár újra le tudom kottázni folyamatosan a ranai jo oldalát.
Előtte azonban iaidóztunk. Ebben az egyik legjobb dolog, hogy Jocó is be szokott állni gyakorolni. Első alkalommal még az ülő katákat is megpróbálta rendesen, azóta felmentése van. Éppen ezért a mae után (amit mindig átveszünk), morotetsuki, sanpogiri, ganmenate és shihogiri volt terítéken.
A technikai dolgokon túl, inkább apróságokat tanultunk:
1. notonál mozgatom a kardot fel és le, amit nem kellene (ronda)
2. túl hamar rakom vissza a hüvelykujjamat a tsubára (ez hiba, nem csak ronda)
3. takarom az arcomat furikaburinál (szintén hiba).
Ezen kívül tempó, tempó, tempó.
Morotetsukinál a vágás kis szögben jön.
Sanpogirinél a a negyedik lépés után a bal láb fordul először, a második vágásra fordulásnál jobb-bal a sorrend, majd a harmadik előtt megint bal-jobb.
Ganmenaténál a szúrás kicsit beljebb van, középen.
A kardot fej fölött kellene megfogni, hogy a bal kéz ne takarja a látómezőt és a vágás is stabil legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése