Villingen (röviden)

Szóval Elnagh (Ivan szüleinek a közlekedőotthona) szállított minket és nagyjából az út elején eldurrant az egyik hátsókerék. Kerékcsere, közben vacsorafőzés (Elnagh konyhája nagyobb, mint az itteni konyhánk, szóval jókat főzőcskéztünk). Emiatt iszonyú későn értünk Villingenbe és Ivan és Jocó első nap zombultak (én nem túl szolidáris módon, aludtam). A seitei jodo nap gyorsan eltelt: délelőtt rengeteg kihon volt, majd a katák sorban. Midare dome után kettévált a csoport és a vizsgázók külön készültek. Délután voltak a vizsgák, azért, hogy a versenyen mindenki az új fokozata szerint induljon. Ez arra jó - Dannecker sensei magyarázta el - hogy ne úgy induljanak az EB-n, hogy az adott kategóriában nincs semmi tapasztalatuk. Ez annyira be is vált, hogy a yondan versenyt egy egynapos yondan nyerte.

Másnap délelőtt volt a verseny, először megnéztük a godanokat (voltak vagy hatan), majd egyszerre volt a mudan-shodan-nidan verseny, így egymásból nem sokat láttunk és pláne nem tudtunk együtt versenyezni. Az Ishido Kupán bevált taktika szerint igyekeztem új jodokákkal versenyezni (ha az ember taikai alatt tud alkalmazkodni, akkor egyébként is). Ivan a mudanoknál második lett (nem csoda, a tanára vele készül a yondan vizsgájára), Jocó pedig az egyenes kiesés szakaszban kapott ki Steffen Michaelistől (azt kivételesen láttam, szépen dolgozott, Steffen azonaban kiegyensúlyozottabb, stabilabb volt). Rám lecsapott Marlen, akivel együtt vizsgáztunk az EB-n, így bemelegítésnek beálltam tachinak (simán nyert és továbbjutott), majd cseréltünk és én joztam egy csomót. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy végül összekerültünk az elődöntőben, amit végülis én nyertem egy ismeretlen német úriember közreműködésével. A döntőben viszont simán kikaptam Adrianától, aki sokkal szebben jozott.

Délután jött a jutalom: koryu! Mivel Jocóval azt beszéltük meg, hogy igyekszünk minél többet idegenekkel jozni, sikeresen pár nélkül maradtam (aki ügyetlen, az ügyetlen, na). Ekkor azonban feltűnt Aad sensei és rám szánta a teljes délutánját (és innentől kezdve mindenki engem irigyelt, én meg igyekeztem túlélni és mindent elsőre megtanulni). Mint kiderült Hayashi sensei Fukuoka-stílust gyakorol, és minden katát bemutatott összehasonlításképpen (amit 

1. mindenki lelkesen fogadott,
2. tátott szájjal nézett,
3. együttérzésből sok aucs! és juj! is elhangzott.

A harmadik nap ZNKR iaido volt, délelőtt Patrick sensei és René sensei mutatták be a katák fontos pontjait, majd fokozat szerint csoportokban gyakoroltunk. Vizsgákkal zárult a nap, ahol Ogi sensei tanítványa, Norbi shodan fokozatot szerzett.

A vasárnap rövid nap volt és koryut gyakoroltunk, mindenki iskolának/fokozatának megfelelően. Ivan és én természetesen a shoden csoportot választottuk és Momiyama sensei és Buxton sensei vezetésével megtanultuk/átvettük a sorozat katáinak a koreográfiáit/sarokpontjait. A tanulást Mansfield sensei időnkénti felbukkanásai fűszerezték. Az eseményt embu zárta, majd egy hosszú út Elnagh-gal vissza Belgiumba.

***

Részletek később :)