Utrecht Koryu - Kage

Szóval az van, hogy úszás van és nem jutok ide hogy összefoglaljam épeszűen a dolgokat.
Címszavak most, talán később kifejtős.

Omote
Chudan
Kage

Dekádok ritmusai
A Kage más, valahol itt vált a jodo és nagyon kéne hozzá az előző két dekád alaposabban.
De hát abból dolgozunk amiből lehet :)

Fura Airbnb, otthoniak, ismerősök, soooook sok impulzus

Ken to wa kokoro nari

Ken to wa kokoro nari.

Koroko tadashi kereba sono ken tadashi.

Kokoro tadashi karazareba sono ken mo mata tadashi karazu.

Ken wo manaban to suru mono wa subekaraku sono kokoro wo manabe

This is of course the well known saying by renowned late Edo-era Jikishinkage-ryu kenshi Shimada Toranosuke (1814-52). It translates as:

The sword is the mind.

When the mind is right, the sword it right.

When the mind is not right, the sword is also not right.

He who wishes to study kendo, must first study his mind.







http://kenshi247.net/blog/2014/08/21/sword-of-the-virtuous-sword-of-the-inferior/

Jodo csapatverseny 8 résztvevővel

Még májusban szólt Albert sensei, hogy a Sakura dojoval együtt szerveznek egy jodo csapatversenyt. Természetesen azonnal bekerült a naptárunkba, egyrészt mert jodo, másrészt mert Albert sensei szervezi.

Felhasználva a születésnapi vonatjegyemet (mint Gergő már tudja, mindenkinek, aki 2013-ban előfizetett akárcsak egy hétre is a Belga Vasútnál, küldenek egy hétvégi, elsőosztályú jegyet ajándékba), éppenhogy időben megérkeztünk Ternatba. Jelzem, az én méreteimmel az első osztály felettébb érdektelen, pont olyan mint a másodosztály. Kiszúrás.
A terem előtt csak Steven állt, bár mondta, hogy Karen is mindjárt itt lesz. Bár láttunk embereket bent, úgy döntöttünk kint várunk, biztos korán van még és elkezdtünk elméleteket gyártani eltévedt emailekről és postagalambokról. Végül befutott Patrik sensei, Liviu, Chantal és Karen is, akik szintén váltig állították, hogy itt és 9-kor lesz az esemény. Együtt bemerészkedtünk az épületbe, ahol Albert sensei, Jean sensei, Arnaud és Jean sensei egy tanítványa már átöltözve vártak. Mint kiderült, ez az összlétszám, ezért nem láttunk senkit megérkezni és bemenni a terembe.

A tervezett program szerint délelőtt három óra edzés, délután két óra verseny lett volna. Mivel tizenegyen voltunk, fokozat szerint két rokudan, három yondan, három nidan, egy shodan és két mudan (délután plusz egy sandan, mínusz egy mudan) és rendszeres párcserék voltak, rengeteget lehetett tanulni, főleg, hogy senseiék is beálltak gyakorolni. Az összes katát kiveséztük főleg logika és időzítés szempontjából. A technikai részleteket majd leírom kommentben. Közben, ilyen is van Belgiumban, a teremben 35 fok volt és Patrik sensei félóránként ivásszünetet rendelt el.

Délután megérkezett Valentin, aki délelőtt munka miatt nem tudott jönni, a három sensei pedig elkezdte kitalálni a verseny mikéntjét. Mint kiderült, nem volt elég zászló, így hosszas értekezés előzte meg a jobb- és bal kezek, valamint ezek jelentése tekintetében a versenyt, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert a végére mindenki betéve tudta, hogy menyil oldal mit jelent, szinek nélkül is. Roppant jó móka kerekedett az egészből. Mindenkinek kijelöltek egy tachit (én Liviut kaptam tachiként és Karennek voltam a tachija) és egy 'ellenfelet', lehetőleg úgy, hogy a danok száma kiegyenlített legyen. Vagyis én kaptam egy yondan párt és az ellenfelem is yondan volt, Arnaud személyében, aki pedig, ha jól emlékszem Stevent kapta párnak, aki shodan. A rendszer az volt, hogy aki tachi volt, az a következő meccsen jo-vá vedlett, így kijött egy teljes kör négy meccsel. Három kör volt, mindig más katákkal, majd elődöntő és döntő (Valentin nyert, Karen lett a második, Steven és én harmadikok). Túl azon, hogy remek gyakorlás volt mindenkinek, nagyon oldott volt a hangulat és kipróbáltuk milyen jo-ozni visszafojtott röhögőgörcs közepette.
Verseny után kaptunk csoportos és néha személyreszabott visszajelzést, végül szabadgyakorlás volt forgással  délután végéig.

Bár délelőtt mindenki elég csalódott volt, hogy milyen kevesen vagyunk, végül mindenki remekül szórakozott (a rengeteg új információ és szuper edzés mellett) és már szervezés alatt van a következő hasonló esemény :) Én mindenesetre nagyon várom, ritka, hogy ennyire sokat tanuljon az ember egy nap alatt, ennyire jó hangulatban.

Vizsgaterv

Jodo 3 dan - 2014 szept
Kendo 2 dan - 2014 dec
Iaido 2 dan - 2015
Kyudo 1 dan - 2015/16

A változás jogát fenttartom :P

Villingen 2014

Ujra Villingeni tabor.
Ide szeretunk extrem modon kozlekedni. Tavaly ugye a lakokocsi volt, iden az ejszakai vonatozas oromeit reszesitettuk elonyben. Szerintem jovore mondjuk megprobalhatnank rollerral :P

Mit tanultunk elso nap...?

Idozites, lazasag, elesseg
Kulonvalo szituaciok, koztuk kis szunetekkel
Keszenlet

Szemináriumi élmények - G

Szemináriumi élmények:

Első utam egyedül, valami felé, amiért sokat dolgoztam és hálás vagyok érte, hogy kaptam rá időt, hogy megértsem mennyire nem fontos valójában.

Ettől függetlenül az ego dolgozott (hisz ismertek), élvezettel vártam az indulást, gyűjtögettem a gondolatokat és emlékeket Villingenről, ahol lehetőségem volt egyhuzamban, hasonlóan a mostani alkalomhoz, 6 napot egyfolytában reggeltől estig azt csinálni, amit talán a legjobban szeretek.

Eljött a nagy nap, elnyomtam magamban a gátló félelmet és magabiztosan indultam neki az útnak.

Anikó részletes leírásának hála, pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy meg fogok érkezni „Lőven”be J és megpillantok egy biciklistát, aki nem akar észrevenni és el akar ütni, hiába akarok kitérni. Ez volt Jocó! :D Pár perccel később már Anikó is csatlakozott hozzánk és együtt indultunk a főhadiszállás felé!

Jó volt újra látni Őket és jó volt hozzájuk érkezni, ez nagyon sokat segített abban, hogy otthonosan érezzem magam!

A vonatállomástól kb. 30 perces sétavezetett Anikó és Jocó lakjához! Ez minden nap várt ránk! :D

A bemelegítés garantált volt, mert 30 perc séta a vonatállomás, 30 perc vonat, majd átszállás metróra 20 perc és végül 25 perc gyaloglás minden alkalommal oda és ugyanez vissza is!

Kivéve, amikor a helyiek fuvaroztak minket 2 vagy 3 alkalommal is, ezúton is köszönet nekik!

 Első naptól kezdve Anikó foglalt nekünk termet, ahol a délelőttök folyamán edzhettünk egy kicsit, mert hétköznap csak este voltak edzések. Ezt csak egy alkalommal volt szerencsém kipróbálni, mert természetesen, ahogy ez lenni szokott kiszakadva az őrült itthoni hajtásból megérkezve, a már nagyon rég várt eseményre, azonnal lebetegedtem és előjött minden nyavalyám is a vállamban és a térdemben, de ezt annak tudtam be, hogy most valóban pihenhetek, és a szervezetem visszaszerzi magának azt az időt, amit elvettem tőle korábban. Szóval nyugalommal fogadtam minden fájdalmat és rosszullétet, azon morfondírozva, hogy jogos a pont, ahonnan elveszek oda vissza is kell tennem, és ez lehet, hogy egy általános igazság! :D

Jocó és Anikó fantasztikus házigazdának bizonyultak. Sült krumpliztunk (helyi nevezetesség), pizzáztunk, teáztunk, beszélgettünk, megváltottuk a világot nem egyszer Jocóval!

(Guld Andinak külön köszönöm a tréninget indulás előtt, ahol sikerült megfejteni, hogy a tiszta víz, metaforája mennyit is segít nekem és bizonyítva, hogy nincsenek véletlenek, az előtte 2 héttel megrendelt Hokusai híres hullám festményes tenogouiját kaptam meg tőle akkor karácsonyra! :D)

Ezúton is köszönöm a rengeteg támogatást nekik és a verebek csiripelte drukkereknek itthon is!

És akkor a szeminárium:

Az iaido szemináriumot KOBAYASHI Tadao - Hanshi 8th dan vezette. Egy nagypapát kell elképzelni, aki, ha valamit nagyon rosszul csinálsz vagy nagyon jól, akkor is szeretettel teli mosollyal kommentál! Kifejezetten jó érzés volt a közelében lenni, mert a kisugárzása kifejezetten nagypapás volt és megnyugtató. A tábor felépítése egyszerű volt. Megcsináltunk minden katát és ahol szükségét érezte shugot hirdetett és javított, így nagyon sok volt a mozgás és a megtanulható dolgok is nagyon világosak lettek az öt nap alatt. Nem kért és mondott túl sokat, de amiket tanított azt nagyon konzekvensen és kitartóan magyarázta:

- vágás nem csak suhintgatás, hanem valós vágás, a tenouchin keresztül vezetett rá minket, hogy hogyan is kell kivitelezni egy vágást, amiben benne van az érzete, hogy valamit el kell vágnunk,

- seme fontossága, a szemmozgás, ami kifejezi, és egyszerűen olvashatóvá teszi, hogy csak táncolunk a karddal vagy valóban iaidozunk.

Az edzések alatt nem sokszor volt lehetőség a beszédre, mert a sportkomplexum, ahol tartották az eseményt sok teremből állt és mindig mindegyik tele volt, ezért vagy foci vagy kendo edzés volt a közös légterű szomszédos termekben, melyek hangereje elnyomott minden lehetőséget, hogy hosszas diskurzusokat tarthassunk. Hamar teltek el az edzések, sokszor már csak az utolsó morzsái maradtak meg az erőmnek, de akkor is pillanatoknak tűnt az idő karddal a kezemben.

A vizsga is ebben a barátságos hangulatban telt el. 5. dan-ra vizsgázott Thomas Kinczel sikeresen, közben Kobayashi senseit figyelve láttam, hogy ugyan olyan kedvesen figyelt, mint edzés közben és csak a nagyon nem helyénvaló dolgokat kommentálta egy-egy aggodalmas fejvakarással.

A jodo szemináriumot NISHIUMI Kamataro - Hanshi Jodo 8th dan Jodo (a háta mögött Kihon Sensei) tartotta :). Becenevéhez mérten katát az 5 napból egy délután csináltunk és erre is azt mondták a rutinos szemináriumlátogatók, hogy rendkívüli mennyiségben volt kata. :D A kihonokat a saját iskolája szerint oktatta, nem is vett tudomást Rene sensei felvetéséről, hogy van másik tanítási módszer is és valószínűleg, ezért csinálják annyira sokan „rosszul”. Nihiumi sensei hihetetlen szigorral, de mégis kedvesen terelgetett minket, egyesével fogott minden részvevővel kezet, átöltöztetette aki nem megfelelően vette fel a ruháját, az eszközöket egyesével ellenőrizte és mondta, hogy melyik elfogadható és melyik nem az, pl az én tudomásom szerint nem műanyag, hanem ninecirclestől érkező duplabőr tsubámra, azt mondta, dame-dame, mert műanyag! :(

Az eseményen ott volt Nishiumi sensei felesége is SHOJI Toyoko - Kyoshi 7th dan Jodo - Kyoshi 7th dan Iaido, mind Iaido mind Jodo edzéseken részt vett és segítette a munkánkat!

A kata napon a haladókat állította ki sorban Nishiumi sensei és velük szemben minket gyakorlókat, így forogtunk és gyakoroltunk a senseiekkel. Én Shoji sensei sorába kerültem be. Az első pár kata nagyon nem sikerült. Apró hölgy, törékenynek tűnő alkattal és olyan arccal, hogy az acéllemez is meggörbül. :D (A mosolygós fej csak azt jelöli, hogy még mindig zavarban vagyok, ahogy felidézem, tényleg nagyon kemény!!!!!) Szóval a második körre gondoltam, ne unja magát halálra és én is csinálhassak valami olyat, amit kell és szeretnék is, elkezdtem nyomni és keményen tartani a szemkontaktust, azzal együtt, hogy minden mozdulatomból kimaradjon az erő!

Meg is jött a válasz, hirtelen kezdett rám figyelni Ő is, odatett is tett egy keveset. Majd odarontott Nishiumi sensei és azonnali ismétlést kért egy katára. Gondoltam magamban már megint valami rendőröset csináltam, ami nem tetszett neki, de nem Shoji senseit javította ki, hogy jól csináljon valamit!

Nagyon meglepett, a dolog. Shoji sensei pedig még jobban, hirtelen azt sem tudtam mi történik, kifordult a világ a tengelyéből, elengedte az arcát és először átlagos japán hölggyé avanzsált, de itt nem állt meg, egyenesen rám nevetett!!!!! :D Majd meghajolt és elnézést kért, itt szerencsére sikerült a döbbenetemből felocsúdni és mélyebbre hajolni, mint Ő, amit szintén értékelt!

 Majd jött a vizsga, kemény szigorral telt, Nishiumi sensei arca annyira komor volt, hogy valami egyéb problémára tippeltem, ami vizsgán kívül történhetett. A vizsga pillanatok alatt lezajlott, és ahogy az asztaltól felállt, egyenesen kivonult az ajtón, senki, nem mert elé lépni, hogy egy közös képet kérjen tőle.

Sajnos nekem nem sikerült a vizsgám, mert nem tudtam megfelelően együttműködni a partneremmel és nem tudtam megfelelően reagálni a kialakult helyzetre. :( 

Azt, hogy ebből mit kell megtanulnom, még nem értem, de ez az én keresztem, nehéz túllátni az egómon! Biztos vagyok benne, előbb utóbb ez is megoldódik!

Kendo shodan

Jodo tábor René senseijel

Újabb (10.) edzés Albert senseijel

Sikerült meg egy edzést összehozni a tábor előtt. Erősen 3dan jodo fókusz van. Még ha magamtól nem is akarnám akkor is kapom a nyomást senseitől :)
Főbb javitanivalók: Alacsonyabbra kell vinni az állásokat, a megakasztások jobban belépős támadásnak kell lennie, nem csak megállitónak, közelebb kell lenni sok helyen, támadási szándék, csipőből mozogni, szúrásokat lábból, csipőből, nem karból. És újra elkezdtem bedőlni, azt is visszacsinálni.
Kard oldalon folyamatosabb vágás, lazább, inkább testből, rövidebb szünetek, kevesebb várás.
Meg úgy általában küzdés, párbeszéd, nyomás.

És nem kéne katat téveszteni :P

Iaiban sayabanare, sayabiki, újfajta kardrafogas pl 6ban. Már inkább előrébb mint fej felett.

Elmaradások

Azt hiszem pár bejegyzéssel lógunk :)

Én két nap múlva repülök Bariba jodo táborba Vitalis sensei-el. Így sandan előtt próbálok sűrűbb jodos évet csinálni. Főleg így rendszeres dojoban edzés nélkül. Bari, tábor Renè senseiel, Villingen, EB az esélyesek, esetleg BKA nyári még részben befigyelhet. Ha addig jó sokat dolgozom :)
Kell még bőven hová fejlődni... úgyhogy nagyon is rámférne...
Szóval Bariról biztosan fogok még írni nemsokára.

Mi volt eddig ami kimaradt tőlem...
Voltam végre Brüsszelben Albert sensei dojojában. Amit igazából az itteni jodo (és iaido) dojomnak érzek, mivel Albert sensei lényegében az itteni tanárom. Sikerült hó első hétvégéjére beesnem, ami koryu napot jelent. Úgyhogy koryuztunk is :) Azt hiszem Albert sensei sem adta még fel hogy én iaidozom is, úgyhogy tanultam iai koryu katát (álló verzióban) és jo koryu katákat :)
Remélem innentől többet fogok tudni menni, nagyon élveztem. Kis csapat, voltunk olyan 5-6-an. Lelkesek, kedvesek, könnyed hangulat. Mint a kendo dojom itt :) Semmi sincs túlkomolyítva, minden a kellő mértékben szigorú és a kellő mértékben szabad.
Ilyenkor mindig eszembejut Matsuo sensei aki szeret Budapestre jönni, mert ott a kyudo edzésen jó hangulat van, nem halott komolyság mint nálluk kint sokszor. :)

Szóval az edzéses tervek a közeljövőre: táborok betervezése, a kyudo cuccom kihozása valahogy, sok sok gyakrolás, az itteni dolgok felélesztése, esetleg az angol verzióé is, Ákosnak fordítás.
Idén meg kell csináljak egy nidan kendot és egy sandan jodot. Meg a nidan iaido is mindig ott van a sarkamban... :P A shodan kyudo-ról már nem is beszélve. De az biztos nem idei projekt.

獅子の気合

獅子の気合 (shishi no kiai). In kendo-friendly English it becomes “The Lion’s kiai”

http://kenshi247.net/blog/2014/02/12/crouching-lion-and-the-roar-of-sonkyo/ 

Ishido kupa 2014 - Utrecht - Engagement, enjoy

A tábor kulcsszava az Engagement volt.  Minden tanításnál ide jutottunk vissza.


Kokoro kamae
Tandoku mint sotai mint kata
Harccal
Különben üres és értelmetlen
Slow is fun
Enjoy

Minden folyékony
11 a jo vegigtolja/daralja a kardot.

Mi hat természetesnek
Kard a legyozettetes utan nem ovatoskodva engedi le a kardot hanem rendesen/gyorsabban/hatérozottan.
A jo kesobb indul de hamarabb erkezik. - Mint 2012-es jodo koryu táborban a sakan Jef senseijel, amikor vagy hatszor megvágta Alexeit, mert később fejezte be a mozdulatot.
Időzités
Dinamikus

1 tavolsag

2 Eltánni a megfelelő időben
3 Jo szemre mutat, egyutt awasse.
4
5
6
7
8
9
10


Szóval igazából mindent lazán, erő nélkül, folyamatosan és lassan és akkor hirtelen minden működik.
Túl sokszor túlzottan akarjuk a dolgokat.

Ishido kupa

Idén is volt Utrechtben az Ishido kupa, amit ha magunktól esetleg nem is tudtunk volna (kackac), Aad sensei már novemberben meghívott minket. Mint ismeretes, az utóbbi években két naposra bővült az esemény és minkét verseny nap előtt szeminárium, utána pedig vizsga van (sandanig).

Mint ahogyan tavaly is, most is Mansfield sensei vezette mindkét nap a szemináriumot, de idén a szervezők idén még több tanárt hívtak, következésképpen a résztvevők száma is nőtt, közel 120-an vettek részt. Oroszországból és Lengyelországból is voltak résztvevők.

Az első napon iaido szeminárium és verseny volt, mozdulni alig lehetett a teremben. Először mindenki együtt gyakorolt (és igyekezett nem levágni a szomszédját) majd fokozatonkénti csoportokban. A nidanokkal Fay Goodman sensei foglalkozott, akit eddig még csak látásból ismertem. Nagyon kedvesen, kicsit tanárnénis stílusban hívta fel a figyelmünket egyes hibáinkra és rengeteg dolgot mutatott és még többet dicsért minket. Elképesztő volt, hogy milyen folyamatos és szép a mozgása, szinte saját testrészeként használja a kardot.

A versenyen megtörtént az, amit OIT-on versenygyakorlásnál mindig eljátszunk és elröhögcsélünk: hogy valaki megvágja magát. Természetesen az én ellenfelem, az első meccsemen, amin finoman szólva is pontatlan voltam. Szóval "Yame!', rohangáló emberek, negyedóra takarítás. És 3-0 egy olyan meccsen, amit el kellett volna veszítenem. Elég pocsék érzés és azt hiszem, többet nem fogom elhumorizálni a szituációt. Egyébként azóta a holland szövetség negyedéves lapjában, hogy a meccs főbírója sem volt elégedett a reakcióidejével. Megértem. Patrik sensei mindig mondja, hogy "várd a váratlant", de ennek a gyakorlati megvalósítása kicsit nehezebb, mint gondolnánk.
A nap végén Mansfield senseitől átvehettem az egyetlen és egyedüli küzdőszellem díjat, amihez többen gratuláltak, mint eddig bármihez (beleértve az iaido nidan vizsgát, aminél a fél terem a nyakamba ugrott - mert én voltam az egyedüli vizsgázó). A magyarázat, amit Davidtől kaptam az volt, hogy ha egy küzdőszellem díj van, akkor valamiért, valamilyen szempontból a bírok téged találtak kiemelkedőnek aznap. Ezen azóta is jó sokat törtem a fejem.

Második nap a jodo táborra jóval kevesebben jöttek el, Mansfield sensei a szemináriumon főleg a rokudanokon mutatta be, hogy mi lenne az elvárás kamae és egyéb tekintetben. A legtanulságosabb része talán az volt, hogy világosan bemutatták, hogy mi a különbség egy rokudan és egy nanadan között, ami a hozzám hasonszőrű kezdőknek nem evidens. Délután Jocó és én eddigi legpocsékabb versenyeredményünket produkáltuk és egyetlen zászlót sem szereztünk (nemhogy meccset), bár igazából egyikünknek sem ment rosszul. Csak jobbak voltak a többiek. Továbbá kuriózumként megtekinthettük a rokudanok versenyét, amit Patrik sensei nyert Aad sensei előtt. Meg kell vallanom, szinte egyetlen meccs kimenetelét sem tudtam megtippelni, de a sok 2-1-es eredmény is született. Érdekes tapasztalat volt.