Ishido kupa

Idén is volt Utrechtben az Ishido kupa, amit ha magunktól esetleg nem is tudtunk volna (kackac), Aad sensei már novemberben meghívott minket. Mint ismeretes, az utóbbi években két naposra bővült az esemény és minkét verseny nap előtt szeminárium, utána pedig vizsga van (sandanig).

Mint ahogyan tavaly is, most is Mansfield sensei vezette mindkét nap a szemináriumot, de idén a szervezők idén még több tanárt hívtak, következésképpen a résztvevők száma is nőtt, közel 120-an vettek részt. Oroszországból és Lengyelországból is voltak résztvevők.

Az első napon iaido szeminárium és verseny volt, mozdulni alig lehetett a teremben. Először mindenki együtt gyakorolt (és igyekezett nem levágni a szomszédját) majd fokozatonkénti csoportokban. A nidanokkal Fay Goodman sensei foglalkozott, akit eddig még csak látásból ismertem. Nagyon kedvesen, kicsit tanárnénis stílusban hívta fel a figyelmünket egyes hibáinkra és rengeteg dolgot mutatott és még többet dicsért minket. Elképesztő volt, hogy milyen folyamatos és szép a mozgása, szinte saját testrészeként használja a kardot.

A versenyen megtörtént az, amit OIT-on versenygyakorlásnál mindig eljátszunk és elröhögcsélünk: hogy valaki megvágja magát. Természetesen az én ellenfelem, az első meccsemen, amin finoman szólva is pontatlan voltam. Szóval "Yame!', rohangáló emberek, negyedóra takarítás. És 3-0 egy olyan meccsen, amit el kellett volna veszítenem. Elég pocsék érzés és azt hiszem, többet nem fogom elhumorizálni a szituációt. Egyébként azóta a holland szövetség negyedéves lapjában, hogy a meccs főbírója sem volt elégedett a reakcióidejével. Megértem. Patrik sensei mindig mondja, hogy "várd a váratlant", de ennek a gyakorlati megvalósítása kicsit nehezebb, mint gondolnánk.
A nap végén Mansfield senseitől átvehettem az egyetlen és egyedüli küzdőszellem díjat, amihez többen gratuláltak, mint eddig bármihez (beleértve az iaido nidan vizsgát, aminél a fél terem a nyakamba ugrott - mert én voltam az egyedüli vizsgázó). A magyarázat, amit Davidtől kaptam az volt, hogy ha egy küzdőszellem díj van, akkor valamiért, valamilyen szempontból a bírok téged találtak kiemelkedőnek aznap. Ezen azóta is jó sokat törtem a fejem.

Második nap a jodo táborra jóval kevesebben jöttek el, Mansfield sensei a szemináriumon főleg a rokudanokon mutatta be, hogy mi lenne az elvárás kamae és egyéb tekintetben. A legtanulságosabb része talán az volt, hogy világosan bemutatták, hogy mi a különbség egy rokudan és egy nanadan között, ami a hozzám hasonszőrű kezdőknek nem evidens. Délután Jocó és én eddigi legpocsékabb versenyeredményünket produkáltuk és egyetlen zászlót sem szereztünk (nemhogy meccset), bár igazából egyikünknek sem ment rosszul. Csak jobbak voltak a többiek. Továbbá kuriózumként megtekinthettük a rokudanok versenyét, amit Patrik sensei nyert Aad sensei előtt. Meg kell vallanom, szinte egyetlen meccs kimenetelét sem tudtam megtippelni, de a sok 2-1-es eredmény is született. Érdekes tapasztalat volt.