A tavalyi káosz után (egyszerre voltak az iaido és a jodo vizsgák), most másfél óra különbséggel hirdették meg őket. Először voltak az iaido vizsgák két bizottsággal (1-3 dan, 4-5 dan).
A három japán senseiből kettő (Kobayashi sensei és Uehara sensei került a nagyokhoz, míg Shoji sensei hozzánk). 1, 3, 4 és 5 danra sok vizsgázó volt (általában 3 négy fős csoport) és amennyire meg tudtam ítélni az általános szinvonal nem volt túlságosan magas (tisztelet a kivételnek). A ShinBuKant hárman képviseltük, a cseh Tomas is vizsgázott godan fokozatra. Shodanon 90% felett, Sandanon 80% felett volt az átmenők aránya. Sokan kaptak yondan fokozatot is, míg csupán 3 új godan 'született', természetesen Tomas az egyik. Gergőnek extra megoldandó feladatként azonnal leesett a száma, amint megkapta, végül a szervezőktől kapott egy fehér szigetelőszalagra hajazó ragacsot a tetejére és később Patrik senseitől az aljára. Persze, így is leesett a nyitó reiho közben. Szokás szerint fokozatonként majdnem azonnal jöttek ki a vizsgaeredmények, nem kellett sokáig izgulni. Az általános hangulat is nagyon pozitív volt, a szervezők kifejezetten kedvesek voltak, igyekeztek nyugodt hangulatot biztositani. Ráadsul rengetegen maradtak megnézni a vizsgákat, vizsgák után mindenki mindenkinek gratulált, az ABKF titkára elkezdte szétosztani a menjokat, mindeközben a szegény jodo vizsgázók próbáltak helyet találni maguknak és koncentrálni a saját vizsgájukra.
A jodo vizsga hangulata meglehetősen más volt. 6 shodan, 3 nidan, 2 sandan és 2 yondan jelölt volt, azaz 4 körben lement az egész. Nishiumi sensei volt az elnök, mellette Reniez sensei és Shoji sensei, valamint René sensei és Albert sensei voltak a bizottságban, illetve a yondan vizsgán még Patrik sensei is. A színvonal - szerintem á átlagos volt, de több volt a bukás mint tavaly és a hangulat is fagyott volt. Sandanon se Johan, se Gergő nem mentek át (amin többen meglepődtünk, Patrik sensei még újra is számoltatta az eredményt). Yondanra Marleen és Niko vizsgáztak, a genti dojoból és Niko át ment, aminek nagyon örült mindenki.
~~
Saját vizsga, ami azt illeti, elég fura élmény volt. Először is, elfelejtettem vizsgaengedélyt kérni, Sensei az utolsó pillanatban intézte el, szégyelltem is magam miatta rendesen. Másrészt, egy héttem a vizsga előtt utáltam az egészet és olyan hisztis voltam, mint még soha (nem az izgulástól). Szóval, egy hét nyávogás után, hogy 'nem megy, jozni akarok, ...' vasárnap reggelre be kellett látnom, hogy itt mégiscsak vizsgázni kell és lehetőleg jól. Mivel Uehara sensei ingázni kényszerült a kendoverseny és az iaido szeminárium között, így René sensei átvette a vizsgára készülő csoport irányítását Shoji senseijel és a tőle megszokott módon olyan feladatokat adott, amivel lekötötte a társaság minden figyelmét. Végül embura került sor, fokozat szerint. Katák: 1-5 (én biztosra vettem, hogy ez NEM lehet a vizsgán és pusztán gyakorolni kapjuk őket). Na, itt jött az első érdekesség: a közel harminc fős shodan-sandan-jelölt csoport kettévált és ott maradtam középen mint nidan vizsgázó. Az embu tűrhetően ment, úgyhogy egész jükedvúen vártam a vizsgát.
A szeminárium után belefutottam Freddy senseibe és Luc senseibe, akik tavaly is a bizottságban ültek és vigyorogva konstatálták, hogy hehe, megint találkozunk és sok szerencsét kivántak. Igy másfél év belgiumi tartózkodás után, már szinte mindenki ismer, így rengetegen jöttek oda biztatni. A Seishinkanból csak Koen sensei volt ott
A vizsgán kiderült, hogy nem René sensei lesz a vizsgaelnök, hanem Shoji sensei, akitől korábban elköszöntem, mert az hittem, hogy ha vizsgáztat, akkor biztos a másik bizottságban lesz. Végül elkezdődött a vizsga, Gergő produkált egy fergeteges bemutatót, majd amikor az utolsó shodan csoport is lejött, mehettem én egyedül. Szerintem elég pocsék vizsga volt, bár Gergő azt mondta, hogy végig érdelődve nézték és mire kimentem ott volt az eredmény, hogy a vizsga sikeres. Albert sensei odajött, hogy egész jó volt, kivéve a tsuka atét, amit majd rendbe kell tenni. Szóval nem voltam túl lelkes, belülről nem tetszett, amíg a bizottságból odajött Freddy sensei gratulálni, Luc sensei megköszönni a 'szinvonal emelését a korábbi kategóriához képest' (én csak néztem bambán, hogy mi újság) és még később Simonini sensei is gratulált. A vicces az volt, hogy szinte az összes vizsgázó sandanig valami szuperhősnek nézett, hogy egyedül vizsgáztam holott szerintem az ember valójában akkor is egyedül vizsgázik, ha vannak mellette (kivétel, ha klubtárs az illető, az sokat segít). A vizsga furcsaságát megkoronázandó, elfelejtették a menjomat. Majd Koen senseitől megkapom :) Egyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése