2016. augusztus 20., szombat

ABKF Summer Seminar - Első nap, ZNKR

Mert ugye, ha az ember lánya jelentkezik táborba, akkor el is megy...

Szóval nyár elején úgy döntöttem, hogy a jó '"+%'+"!+%'§!!!-t a láb- és kézfájásnak, és a pihenésnek mint csodaszernek, márpedig én iaidózni és jodózni fogok és mindenki megpukkadhat. Aztán megijedtem, hogy de úgyis fájni fog a tappancsom és majdnem lekéstem a regisztrációs határidőt és ki a manó találta ki az ostoba vonatindulási időpontokat (amely kedves manónak csókoltatom a felmenőit, hogy este 10 után nincs vonat egy egyetemi városból a testvérvárosba (eu annyira abszurd, hogy ne is kommentáljuk) és emiatt kénytelen voltam kihagyni a pénteki edzést és embut...). Aztán a héten kapcsoltak a diákok, hogy "Hahó! pótvizsga" ezért nem volt időm elmenni edzeni... Összefoglalva, kellő majré után, csipás szemmel és totálisan fülig érő vigyorral érkeztem meg Új Leuvenbe.

Miután megkaptam a kis sárga résztvevői kártyámat az is kiderült, hogy a) a belgák még megismernek (bár Freddy senseinek négy éve konzekvensen Annika vagyok) és b) még fel tudok hakamát kötni (később miközben köszöntem az ismerősöknek sikerült teljes pánikba esnem, hogy tudom-e a nyitó toreit rendesen... (a válasz: igen).

A sorakozó után Oda sensei felszólította a társaságot, hogy mindenki tegye fel a megválaszolatlan kérdéseit a csoportjában és a tanároka legjobb tudásuk szerint megválszolják őket, vagy ha ez nem megy, akkor ez a házi feladatuk és legközelebb válaszolnak (Oda sensei minden évben megy Belgiumba). És egyébként is kérdezzünk, mert ebből ők is tanulnak, majd a Ganbatte! felszólítás helyett: Benkyoushimashou!

Útravalónak kaptuk Furuichi sensei seitei embuját, amihez kommentárként Oda sensei felolvasta a katák summázatát, amit Yuki fordított ergo szép nem volt, de valószínűleg elég pontos, azóta furdalja az oldalam, hogy a japán eredetiben tényleg explicite benne van-e a győzni szó? Az embu érdekes volt, néhány katára rácsodálkoztam, hogy jé, milyen ismerős (de a viccet félretéve, van néhány - nekem új - változtatás). Komolyra fordítva a szót, az embut és Furuichi senseit, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor az a hatékonyság. Elsőre nem tűnt különlegesnek de ennél az embunál merült fel bennem, hogy tőle nem akarod megkérdezni, hogy miért X vagy Y, mert egyértelmű a válasz a látottak alapján. Már csak azért is roppant izgalmas volt az embu, mert elég sok minden így utólag leesett azok közül a dolgok közül, amiket Albert sensei még két éve rendszeresen mondott (Furuichi sensei a tanára).

Az embu után osztódtunk. Egészen pontosan négyfelé, nekünk, a nidan-sandan csapatnak Patrik sensei és Emilio sensei jutott (jupijééé!), akik végigvették velünk a katákat. Erre volt kb. 5 óránk és sok magyarázat nem volt, úgyhogy jól elfáradtunk. Utóbbihoz Patrik sensei annyit fűzött hozzá, hogy ebben a csoportban alapvetőnek veszi, hogy mindenki tudja a megfelelő pontokat, így csak azokat emelték ki külön, amit testületileg elrontottunk (Igen, ilyen is volt. Sok). Egyébként körbejártak és javítottak minket, ami szuper volt és természetesen nagyon hasznos. Patrik sensei egy mondattal megoldotta a shihogiri-problémámat, amivel legalább két-három éve házaltam mindenkinél megoldásért (Az ashisabaki atemi után. Megoldás: nagyon erős sayabiki. Kéretik nem röhögni a dolog trivialitásán.) A hangsúly leginkább a hasonló technikák és katák különbségein volt. Nekem például új volt, hogy a tizes katában a szúrás szöge a testhez képest más mint tsukaaténál, de tetszik a dolog, így senki nem tudja leszúrni magát. Az egyik belga felvetette, hogy mivel a nukiuchiban az ember reagál az ellenfél kardrántására, ezért tulajdonképpen nem szükségszerű, hogy gyorsan kelljen támadni (elvégre a élénk fantáziájú iaidoka ellenfele lehet - szigorúan az iaidokával arányos méretű - zombi vagy csiga is), ezzel Patrik sensei ugyan egyetértett, azonban a 2014-es ZNKR könyvben a kata leírásához hozzátettek egy szócskát: gyorsan történik a kardrántás. Ennyit a támadó zombikról. Ennek apropóján Patrik sensei felhívta a figyelmet a ZNKR könyvecske fontosságára, amelynek alapos tanulmányozására szólított fel minket.

Mivel holnap koryu, ma voltak a vizsgák. A japán senseiek oldalról figyelték a vizsgázókat és Oda sensei kommentálta is a vizsgát. Mindenesetre Liviu átment és ennek mindenki nagyon örült. Nem volt sok bukás és sikeresen vizsgázott a kékhajú négydan-jelölt is (ezek után holnap megkérdem, fogadásból ment-e kék hajjal iaido vizsgára).

A szünetekben prbáltam nem az emberek nyakába ugrani örömömben. Ez, ha nehezen is, de ment. Holnap koryu. Lehet, hogy nyúl leszek és átkunyerálom magam a seitei csoportba. Rám férne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése