Szóval akkorABKF Nyári szeminárium második nap. Bár céloztam rá, hogy mókás lenne beállni Furuichi sensei koryu csoportjába, úgy terveztem, maradok a seitei csoportban, ami mindig van, hiszen csak nidan fokozattól lehet beállni a koryu csoportokba. Találjátok ki, melyik évben nem volt seitei csoport. Nyert, idén.
A délelőtt shoden gyorstalpaló volt, számos pici eltéréssel attól, amit Ishido senseitől és a tanítványaitól tanultam. Úgyhogy erősen "mélyvíz, kéretik nem belefulladni"-érzésem volt.
Az ebédnél a kivételesen teljes létszámban jelen levő Shoshikai fogadott be és mivel mindenki tudja, hogy értek franciául, mindenki mesélt a különféle (tervezett) utazásairól, iaidoról, egyebekről. Remekül szórakoztam és szerencsére többnyire senki nem várt választ.
Az ebédnél a kivételesen teljes létszámban jelen levő Shoshikai fogadott be és mivel mindenki tudja, hogy értek franciául, mindenki mesélt a különféle (tervezett) utazásairól, iaidoról, egyebekről. Remekül szórakoztam és szerencsére többnyire senki nem várt választ.
A gondok a délután kezdődtek, mert ugye a chuden ismereteim enyhén szólva hiányosak. Valahol, másokkal együtt, a negyedik katánál elvesztettem a fonalat, így magántanárt kaptunk Hontoir sensei személyében és így a teljes délutánt egy katával töltöttük. Nagyon jó volt, mert amint sikerült megvalósítani a kapott feladatot, érkezett a következő. Most már nagyon ügyesen tudok 90 meg 180 fokot tartani és a forma is biztosan megvan. A legnehezebb nekem a súlypont megfelelő helyen tartása a kata elején meg a penge iránya úgy kb. végig.
A nap végen volt egy embu, amiről senki sem tudott, így a rengeteg tamiyásból csak hárman maradtak -és Chantalt az öltözőből kellett visszahívni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése