Ez átmenetileg rövid lesz, részletek később.
Végre jodo, végre jodo, jipijipijéééé! Így mentem Brüsszelbe. Az edzésen Nishiumi sensei kezet fogott az újakkal (péntek estére szoktak többek közt befutni a hollandok), majd - minő meglepetés - kihonok következtek. Valaki megjegyzést tehetett arra, hogy miért megint "csak" kihon, mert megjegyezte, hogy függetlenül dan-fokozattól és Európa-bajnoki érmektől, mindenkinek van hova fejlődnie kihonok tekintetében (is). Új információ nem hangzott el, viszont mint gyakran kiderült, hogy amit csinálunk és amit gondolunk, hogy csinálunk nem mindig egyezik. Én mindenesetre élveztem (nem véletlenül a kedvenc jodo táborom, szeretek elmerülni a kihonokban), jól is ment, ami ráfért a lábmizéria miatt megtépázott önbizalmamra. Edzés után Nishiumi sensei a kezembe nyomott egy bébimacskás naptárat, majd mielőtt megköszönhettem volna, elviharzott.
Kobayashi sensei kirendelt maga elé, úgyhogy az egész edzést árgus tekintetek kereszttüzében tölthettem. Kezdem megszokni, az első fél órát szívesen letagadnám, de utána egész jó volt és vizsgáig el fogok jutni a "már úgyis mindenki látta, mit nem tudok, ergo totálisan felesleges izgulni" című állapotba. Az enbu ezúttal már elmaradt, de mivel az egészben úgyis Kobayashi sensei figyelme a lényeg, azt hiszem, én vagyok az aki a legkevésbé panaszkodhatott ezen a téren pénteken. Sajnos, magyarázatra nem volt lehetőség, a kendósok túl lelkesek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése