Rég mászkáltam Brüsszelben karddal, így az is szokatlan volt, hogy reggel kardtokkal indultam útnak. A kollégák megcsodálták (a csinos műbőrtokot), a vasútállomáson kiderült, hogy már nincs hetijegy, így kaptam egy iszonyú fura, kitöltős bérletet. A metróban majdnem kitört a pánik, mert az egyik szerelvényből hol ki-, hol visszaterelték az utasokat. Ezt különösen az a közmegrökönyödést kiváltó hölgy élvezte, aki egy három méteres fenyőfával óhajtott utazni. (Igen, itt autóval szállítják a fát. Meg mindent. A 400 grammos kenyeret is.) Végül nem lett pánik, jött másik metró és az utasok együtt tartották a részegesen imbolygó örökzöldet. Megérkezésemkor az ADEPS recepciós kisasszonya egy kaján vigyorral közölte, hogy nem ad öltözőkulcsot, mert csak. Szóval érdekes volt a nap, megspékelve azzal, hogy éppen egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani kedvenc főnökömet. Emiatt meglehetősen nehezen akart a termen kívül maradni a rosszkedvem és a koncentrációm sem volt elég jó, Kobayashi sensei ránk (mint kitűnt, nem voltam egyedül) is szólt, hogy figyeljünk jobban arra, amit csinálunk, ami után sikerült is valamennyire összekapni magam.
De vissza az időben. Az idei szeminárium fura: rövidebb és kevesebb edzés van, mint más években, nem egy helyszínen és össze-vissza ütik egymást, és csak egy-egy iaido és jodo tanár jött a küldöttséggel. Az iaido szemináriumot, az előző évekhez hasonlóan, Kobayashi sensei tartja, viszont idén nincs kis- és nagycsoport. Mivel eddig volt, Kobayashi senseit alig ismertem. Talán egyik évben volt közös magyarázat, de egyébként mindig Uehara sensei tanította a sandan alattiakat. Örülök, hogy ezt az évet nem kell kihagynom, mert azt csiripelik a madarak, hogy ez az utolsó tábor Kobayashi senseijel, mert már idős, nehezen jár és nyilván rettenetesen fárasztó az utazás is.
Kíváncsi vagyok, hogy azért vagyunk kevesen, mert Kobayashi sensei egyedül jött vagy azért jött egyedül, mert tudták, hogy kevesen leszünk. Mindenesetre alig töltöttük meg a termet első nap.
Minimális bemelegítés után, amely után Kobayashi sensei megmutatta, hogy középső ujjal kell tartani a kardot vágás előtt, a ZNKR katákat vettük végig és a sorok folyamatosan mozogtak, hogy sensei mindenkit lásson. Nekem a furikaburinál szólt, hogy legyen pontosabb és ne kapkodjak (sokaknak mondta, hogy magasabbról és hátrébbról indítsák a kirioroshit, viszont abból, amit értettem az enyémnél az volt a baj, hogy összemostam a két mozdulatot és nem pontosan középről indult a vágás - Kobayashi sensei is hangsúlyozta, hogy megállni nem szabad), illetve a morotetsukinál rám szólt, hogy ez nem vágás. Ezt szerencsére sikerült másodjára jobban csinálni, mert Yuki vigyorogva fordította sensei megjegyzését: "ez fájt".
Az edzés végén enbuval zártunk, amire sensei azt mondta, hogy ezen az edzésen sokat fejlődtünk és a tanultakat ne felejtsük el.
Yuki az öltözőben még annyit mondott a sandan vizsgához, hogy nagyobb technikai hibát nem lát, a metsukém viszont nem elég és fejben össze kell rakni a dolgokat. Ez sajnos teljesen fedte, hogy hogyan éreztem magam edzés közben, úgyhogy megvolt a házi feladat a másnapi edzésig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése