Majdnem dojo-érzet avagy edzés Efivel vagyishogy mégsem

Yuki sensei egyik régi-új tanitványa Leuvenben lakik, ezért felvetette, hogy edzhetnénk együtt. Mivel nincs szükségem akkora teremre tök egyedül, amelyben a teljes Shinbu elfér plusz teljesen más a légkör, ha gyakorol más is, nagyon megörültem. Efi nagyon kedves, kezdő (majd EB-n lehet találkoztok vele). Egyébként zongoratnárnő, ezért lehet vele extrém időpontokat megbeszélni, mint például ma reggel nyolc óra, mert délután/este dolgozik. Egyszer már gyakoroltunk együtt és klassz volt annak ellenére, hogy mindketten a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva. De valahogy a közös torei mégis más. Sajnos most az utolsó pillantban közbejött valami és nem tudott eljönni, ezért lehetett próbálgatni a nyolc oldalnyi jegyzetet, amit összekörmöltem a hétvégén (lásd tábor Furuichi senseijel). A tavalyihoz hasonlóan egy csomó minden a helyére került, például a kilences katám egészen hihető lett (a nekem új trükk az időzités: a test hamarabb áll meg a kardnál, ettől lesz tsuki a tsuki. Triviális, de eddig mégsem fogtam fel). A végén még megszűnök balettpatkány lenni!