Nulladik nap elkeveredtünk busszal Londonba (a csalagúton érkeztünk, a busz felhajtott egy óriási, egy légterű vonatra, ami elszállította az arrajáró négy-és többkerekű járgányokat a túlpartra), megnéztük Londont (kac-kac), sokszorosan elloptuk kameránkkal a Big Ben lelkét, vártunk két órát az oroszokra, majd Elena mögött rohanva gurulós kisbőröndünkkel átszeltük Stevenage városát.
Másnap a szálloda tulajdonosa halálra etetett minket angol reggelivel (mint kiderült, Sensei hasonlóan járt szállásadói jóvoltából), így kicsit mélán vártuk a szeminárium kezdetét. Rengeteg ismerős jött el és természetesen Cook sensei is ott volt (Terry sensei sajnos nem jött el). Egy rövid kihon-gyakorlás után interaktív mesedélelőtt formájában Ishido sensei kiemelte minden kihon egy-egy fontos pontját. Az első nap ezután a 12 seitei katával telt, a nagyon alapos magyarázatok ellenére, rengeteg idő volt gyakorolni. Vadásztam magamnak egy nálam is alacsonyabb svéd hölgyet, akivel kölcsönösen megvitattuk, hogy nem vagyunk hozzászokva a velünk egymagas partnerhez, de sikerült viszonylag hamar alkalmazkodnunk egymáshoz.
A második napra tették a vizsgákat, így mindenki reménykedett, hogy utána koryu következik... Minthogy a vizsga ebéd után volt, a délelőtti edzés a készülés jegyében telt. Váratlanul ért, hogy a BKA szabályzata szerint kötött katák lesznek (az új EKF szabályzat szerint a bizottság bármely 5 katát adhatja) és a vizsgázó viheti a párját. Egy pillanatra felcsillant a remény, hogy ha ennyire furák, akkor akár magasdanost is meg lehet kérni, de a két dan különbség itt is adottnak bizonyult. Persze amikor közölték, hogy a vizsgázók a párjukkal legyenek kedvesek az egyik oldalra tömörülni, még mindig hezitáltam, hogy csaljak-e és kérjem meg Jocót vagy ne. (Megjegyzés: erről tök szívesen diskurálnék Veletek, Kedves Olvasók, hogy mi a véleményetek arról, ha az emberek jodo versenyen vagy vizsgán állandósult tettestársukkal lépnek mindig színre. Gondolom, sejtitek, hogy én újdonság-párti vagyok. Általában igyekszem olyanokat megkérni, akiket felületesen ismerek. Ennek az az oka, hogy így sokkal jobban tudom tesztelni a jodómat: mi működik, mi nem működik, hogyan alkalmazkodom és az új partner rávilágít a rögzült, ismert partnerrel nehezen felfedezhető hibáimra is. Nekem ebbe belefér, hogy pórul járhatok - bár eddig csak egyszer fordult elő, hogy nehezemre esett lereagálni egy partnert.) Végül lecsaptam a Jocó mellett álldogáló Stephanra, akit Utrechtből ismerünk (és neki köszönhető, hogy az összes utrechti és villingeni koryu bemutatóról van videónk) és aki pár hónapja lett nidan. Az eredmény az lett, hogy másfél óra alatt csináltunk több mint félszáz (egészen jó katát) és ebédidőre már járni alig tudtunk. Mindenesetre ezután a vizsga is jól ment (mi legalábbis jól éreztük magunkat) és Sensei is rábólintott. Tomnak is sikerült a yondan, aminek külön örültünk, főleg, hogy a tanára (Losson sensei) is elégedett volt. Mivel a vizsgák gyorsan lementek, az utolsó egy órában már valóban előkerült a koryu: a tsuba warival foglalkoztunk.
A harmadik nap már mindenki felszabadultan ölte a többieket, az omote 6 új katájával töltöttük a napot. Jocót ráuszítottam Aad senseire, amitől ugyan kiégett az agya, de legalább most lesz kivel rendesen koryuzni. Külön mókás volt, hogy Ivan lestoppolt, így a tavalyi utrechti meg a villingeni szemináriumhoz képest most rám hárult a feladat, hogy segítsek valakinek elsajátítani az új katákat, ami nekem is nagyon tanulságos volt (például eddig bele sem gondoltam, hogy milyen piszkos nehéz egyszerre jól csinálni a katát és figyelni a másik összes végtagjának helyzetváltoztatásait :)). Sajnos ezzel a jodo tábor véget ért, holnaptól iaido lesz.
≠
A technikai magyarázatokat és egyéb részleteket később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése