Téli szeminárium - vizsgák

A tavalyi káosz után (egyszerre voltak az iaido és a jodo vizsgák), most másfél óra különbséggel hirdették meg őket. Először voltak az iaido vizsgák két bizottsággal (1-3 dan, 4-5 dan).
A három japán senseiből kettő (Kobayashi sensei és Uehara sensei került a nagyokhoz, míg Shoji sensei hozzánk). 1, 3, 4 és 5 danra sok vizsgázó volt (általában 3 négy fős csoport) és amennyire meg tudtam ítélni az általános szinvonal nem volt túlságosan magas (tisztelet a kivételnek). A ShinBuKant hárman képviseltük, a cseh Tomas is vizsgázott godan fokozatra. Shodanon 90% felett, Sandanon 80% felett volt az átmenők aránya. Sokan kaptak yondan fokozatot is, míg csupán 3 új godan 'született', természetesen Tomas az egyik. Gergőnek extra megoldandó feladatként azonnal leesett a száma, amint megkapta, végül a szervezőktől kapott egy fehér szigetelőszalagra hajazó ragacsot a tetejére és később Patrik senseitől az aljára. Persze, így is leesett a nyitó reiho közben. Szokás szerint fokozatonként majdnem azonnal jöttek ki a vizsgaeredmények, nem kellett sokáig izgulni. Az általános hangulat is nagyon pozitív volt, a szervezők kifejezetten kedvesek voltak, igyekeztek nyugodt hangulatot biztositani. Ráadsul rengetegen maradtak megnézni a vizsgákat, vizsgák után mindenki mindenkinek gratulált, az ABKF titkára elkezdte szétosztani a menjokat, mindeközben a szegény jodo vizsgázók próbáltak helyet találni maguknak és koncentrálni a saját vizsgájukra.
A jodo vizsga hangulata meglehetősen más volt. 6 shodan, 3 nidan, 2 sandan és 2 yondan jelölt volt, azaz 4 körben lement az egész. Nishiumi sensei volt az elnök, mellette Reniez sensei és Shoji sensei, valamint René sensei és Albert sensei voltak a bizottságban, illetve a yondan vizsgán még Patrik sensei is. A színvonal - szerintem á átlagos volt, de több volt a bukás mint tavaly és a hangulat is fagyott volt. Sandanon se Johan, se Gergő nem mentek át (amin többen meglepődtünk, Patrik sensei még újra is számoltatta az eredményt). Yondanra Marleen és Niko vizsgáztak, a genti dojoból és Niko át ment, aminek nagyon örült mindenki.


~~
Saját vizsga, ami azt illeti, elég fura élmény volt. Először is, elfelejtettem vizsgaengedélyt kérni, Sensei az utolsó pillanatban intézte el, szégyelltem is magam miatta rendesen. Másrészt, egy héttem a vizsga előtt utáltam az egészet és olyan hisztis voltam, mint még soha (nem az izgulástól). Szóval, egy hét nyávogás után, hogy 'nem megy, jozni akarok, ...' vasárnap reggelre be kellett látnom, hogy itt mégiscsak vizsgázni kell és lehetőleg jól. Mivel Uehara sensei ingázni kényszerült a kendoverseny és az iaido szeminárium között, így René sensei átvette a vizsgára készülő csoport irányítását Shoji senseijel és a tőle megszokott módon olyan feladatokat adott, amivel lekötötte a társaság minden figyelmét. Végül embura került sor, fokozat szerint. Katák: 1-5 (én biztosra vettem, hogy ez NEM lehet a vizsgán és pusztán gyakorolni kapjuk őket). Na, itt jött az első érdekesség: a közel harminc fős shodan-sandan-jelölt csoport kettévált és ott maradtam középen mint nidan vizsgázó. Az embu tűrhetően ment, úgyhogy egész jükedvúen vártam a vizsgát.
A szeminárium után belefutottam Freddy senseibe és Luc senseibe, akik tavaly is a bizottságban ültek és vigyorogva konstatálták, hogy hehe, megint találkozunk és sok szerencsét kivántak. Igy másfél év belgiumi tartózkodás után, már szinte mindenki ismer, így rengetegen jöttek oda biztatni. A Seishinkanból csak Koen sensei volt ott
A vizsgán kiderült, hogy nem René sensei lesz a vizsgaelnök, hanem Shoji sensei, akitől korábban elköszöntem, mert az hittem, hogy ha vizsgáztat, akkor biztos a másik bizottságban lesz. Végül elkezdődött a vizsga, Gergő produkált egy fergeteges bemutatót, majd amikor az utolsó shodan csoport is lejött, mehettem én egyedül. Szerintem elég pocsék vizsga volt, bár Gergő azt mondta, hogy végig érdelődve nézték és mire kimentem ott volt az eredmény, hogy a vizsga sikeres. Albert sensei odajött, hogy egész jó volt, kivéve a tsuka atét, amit majd rendbe kell tenni. Szóval nem voltam túl lelkes, belülről nem tetszett, amíg a bizottságból odajött Freddy sensei gratulálni, Luc sensei megköszönni a 'szinvonal emelését a korábbi kategóriához képest' (én csak néztem bambán, hogy mi újság) és még később Simonini sensei is gratulált. A vicces az volt, hogy szinte az összes vizsgázó sandanig valami szuperhősnek nézett, hogy egyedül vizsgáztam holott szerintem az ember valójában akkor is egyedül vizsgázik, ha vannak mellette (kivétel, ha klubtárs az illető, az sokat segít). A vizsga furcsaságát megkoronázandó, elfelejtették a menjomat. Majd Koen senseitől megkapom :) Egyszer...

ABKF Winter Seminar 2013 - Jodo

Nishiumi sensei

Relax
laza térdek, rövidebb állás, semmit sem erőből.

honte - első kéz elől marad
hiki - elő láb előre néz, hátsó 90fokban erre

mindkettőnél baseballos hátsókéz használat

Téli szeminárium - hatodik nap

Mára nem volt fuvarunk, így a vizsga napján 5:30-kor keltünk (remélem, most már elárulhatjuk, Gergő). A minimális vizsgadrukk, ami azért volt bennünk, segített eljutni Brüsszelbe. Persze, minden zárva volt, otthonról pedig alig két szendvicsünk és banánunk volt az egész napra.
A délelőtti edzés hamar eltelt, iaidon külön vizsgacsoport alakult a kiscsoporton belül és sok embuval készültünk a vizsgára.
Óriási meglepetésünkre a jodo edzés végig kata volt, a magasdanosok voltak a motodachik, de most nem volt csere. Gergő Shoji senseihez, mi Aad senseihez kerültünk. Nishiumi sensei pedig körbejárt és néha kihívott egy-egy embert saját magához. Tanulságos volt, jobban kell tartanom a középvonalat. Végül, ahogy tavaly, megnézhettük a magasdanosok embuját. Ez még tanulságosabb volt (...). Közben bejött két sensei a kendo versenyről és lelkesen fényképezték az embukat, sőt ismétlést kértek, vagyis nekik köszönhetően kétszer tekinthettük meg a ranai-t René seinseijel és Nishiumi senseijel.
A két óra szünet is gyorsan eltelt, majd a vizsgák is. Utána pedig egy jó nagy társaság gyűlt össze az ADEPS újra megnyílt kávézójában. Érdekes volt, hogy ugyan sok volt a mászkálás az asztalok között, szigorúan minden asztalnál az azonos dojoból valók ültek (mi hárman Albert senseihez és tanítványához csatlakoztunk), volt szó tehenekről és borjakról (ahogy a belgák mondják), s végül vagy 4 órával később elindultunk hazafele.

Téli szeminárium - ötödik nap

Nehezen keltünk, az volt a szerencsénk, hogy Joeri és Sanne a Seishinkanból vállalták, hogy elvisznek minket. Mivel a kendősoknak az utolsó nap csak verseny van, aznap voltak a vizsgák, ami a klubunkból Joerit is érintette (negyedik danra vizsgázott - volt még egy negyedik danra vizsgázó és két shodan-jelölt). Azt beszéltük meg, hogy a szeminárium után megnézzük a vizsgákat és utána velük megyünk vissza. A két shodan-jelölt átment, Joeriéknak viszont nem sikerült a vizsga. Igazából annyira rövid idő állt a rendelkezésükre, hogy gyanítom itt már a vizsgarutin is sokat számit.

Téli szeminárium - negyedik nap

Dries megint elszállitmányozott minket edzésre - gőzöm nincs, honnan lett volna energiánk elmenni saját lábon. Az előző naphoz képes annyi változás volt, hogy 2 óra iaido és csak egy óra jodo szerepelt a programban. Elkezdett bővülni a résztvevők csoportja, de még mindig kényelmesen elférünk. Folytattunk a 12 kata, illetve kihonedzést.

Téli szeminárium - harmadik nap

Ma mázlink volt, Dries elvitt minket autóval. A forgalom miatt időt így sem nyertünk, de Gergőnek legalább nem kellett sétálnia (konkrétan esténként alig tud járni, szóval a délutáni edzések elég hamar abbamaradtak). Edzés előtt még Koen senseit kifaggattam kote- és varrás-ügyben, majd kidobtuk a focistákat a teremből és elkezdődött az edzés. Ma már egy kicsivel jobban ment, bár semmi kedvem nem volt az egészhez és úgy éreztem, hogy Uehara sensei is szívesebben lenne a szomszéd teremben kendo edzésen. Ez alkalommal két csoportban gyakoroltunk és eljutottunk a seitei katák végéig. Uehara sensei minden katához mondott egy-két pontot és megnézte, mit sikerült megvalósítani belőlük. A japán kezdőnk pedig, úgy-ahogy fordított (két katát, ha tud, nincs könnyű dolga). Egy órával később a kendósok elkezdtek edzeni a szomszédban, onnantól kezdve mindenki feladta, hogy megértse a magyarázatokat, Uehara sensei is pantomimezett, mert konkrétan semmit nem lehetett hallani. Meg is lett a foganatja a dolognak, mert a kendósok nem bírták végig, jó negyedórával idő előtt befejezték az edzést.

Jodo edzésen ugyanaz a négy kihon volt, nem mentünk tovább. A látszám viszont majdnem a duplájára nőtt, Nishiumi sensei ma is kezet nyújtott az újonnan érkezőknek (itt van Johan és vizsgázik sandanra!). Úgy tűnt, mindenki nagyon élvezi, főleg, hogy a szomszédos teremből shinaijal a kezében átjött egy kendotanár, egy kicsit nézte, ahogy kihonozunk, majd kiment és visszatért egy másik senseijel, érdeklődve nézték, hogy miket múvelünk, kiparancsolták Shoji senseit a sor elé (beállt mellénk a sor végére) és javítottak itt-ott. Csak egy aprócska incidens zavarta meg az edzést, mert egy fehér ruhás jodokát kizavart a teremből, hogy kösse meg rendesen a hakamáját.

Téli szeminárium - második nap (iaido)

Iaidora mar többen jöttek, de így is bőven volt hely, ezert Kobayashi sensei úgy döntött, nem lesz csoportbontás (dicsekvés: tok büszke voltam magamra, hogy el tudtam olvasni a két kanjit a zekkenjén). Szokatlan módon nem volt bemelegítés és Kobayashi sensei sokat magyarázott a mae kapcsán. Így csak sanpogiriig jutottunk első nap végére.
Hangsúlyozta, hogy a helyes vágáshoz a vágás előtt úgy kell fogni a kardot, hogy legyen egy rés, ami teret biztosit a mozgáshoz, illetve, hogy a chiburinál a fogás nem vágókéz, hanem megállító kéz.

Téli szeminárium - első nap (jodo)

Három...kettő...egy.... és elkezdődött az idei téli szeminárium. Első nap csak jodo volt (meg kendo). Valami téves elképzeléseim lehettek arról, hogy egy hanshi hachidan mekkora érdeklődést vált ki a környező országok jodokáiból és azt hittem, sorba kell majd állni hosszasan a regisztrációnál. Tévedtem, az első nap tizen voltunk a teremben (abban a teremben, ahol előtte 80-100 kendós edzett): Nishiumi sensei, Shoji sensei, Albert sensei, három belga, egy fura külföldi és mi hárman. Nishiumi sensei mindenkit köszöntött, bemutatta Shoji senseit (aki még nálam is egy fejjel alacsonyabb és - amikor nem kedvesen magyaráz, -  úgy tud nézni, hogy legszívesebben menekülőre fognád) és nem túl meglepő módon kihonozni kezdtünk. Tavaly Valentin és Karen megjegyezték, hogy idén gyorsabban haladunk és ez erre az évre is igaz, mert tegnap már kaeshi tsuki is volt (egészen pontosan honte uchi, hiki otoshi uchi, sima tsuki és kaeshi tsuki volt), mi több, páros hiki gyakorlás is volt. A hangsúly megint a lassú, pontos munkán és zanshinon volt és a másfél óra megint pillanatok alatt elrepült. Pláne, hogy a "hatalmas" résztvevői létszám miatt, mindenki személyes feladatcsomagokat kapott (azonnali feldolgozásra).Sajnos, edzés végén Nishiumi sensei spapánul értésünkre adta, hogy márpedig holnap tényleg nincs edzés, de addig is gondolkodjunk azon, amit mondott.

Visszafele együtt utaztunk Albert senseijel a metrón, de fogalma sincs, miért voltunk ilyen kevesen.

ABKF Téli szeminárium

És már csak egyet kell aludni és kezdődik...
Ma pedig előedzést tartunk :)

Kilencedik edzés Albert senseijel

Szóval vannak azok az alkalmak, amikor az ember a helyzeti adottságok miatt újfajta edzésformákat kénytelen megkóstolni. Na, ez az edzés ilyen volt tekintettel a hétfői bal felkarba kapott oltásra, amely miatt max. 30 fokos szögben tudtam felemelni a karom, kivéve előre, ami fájt ugyan de ment. Imitől (is) eltanulva, hogy a beteg iaidoka is iaidoka, persze elmentem edzésre (már csak azért is, mert jött Albert sensei)...

A tapasztalatok:
1. minden seitei iaido kata kiválóan kivitelezhető csak jobb kézzel (a kérdés, persze, hogy van-e értelme)
2. a jodo kihonok nem (gyakorlás: kihonban újfajta fordulásokat kitalálni, hogy mindig a megfelelő oldalra jöjjön ki a technika)
3. ha fáj, akkor kevesebbet mozgatod és eltúnnek a felesleges mikromozdulatok, tapasztalat: túl sok felesleges mozgás van a mozdulatokban

+1 ha annyira fáj a karod, hogy felemelni sem tudod és már csak röhögni tudsz magadon/magadban kínodban, a fejedre fognak koppintani, hogy nem jó a metsukéd :)

Egyébként:
Taiatarinál lefelé kell tolni a kardot a földbe
tsuki hazushiuchinál a hátralépés olyan mint egy porszívó (magával húzza a kardot) - utóirat: csak ne felejtsd el időben kikapcsolni a porszívót hihihi