Mára nem volt fuvarunk, így a vizsga napján 5:30-kor keltünk (remélem, most már elárulhatjuk, Gergő). A minimális vizsgadrukk, ami azért volt bennünk, segített eljutni Brüsszelbe. Persze, minden zárva volt, otthonról pedig alig két szendvicsünk és banánunk volt az egész napra.
A délelőtti edzés hamar eltelt, iaidon külön vizsgacsoport alakult a kiscsoporton belül és sok embuval készültünk a vizsgára.
Óriási meglepetésünkre a jodo edzés végig kata volt, a magasdanosok voltak a motodachik, de most nem volt csere. Gergő Shoji senseihez, mi Aad senseihez kerültünk. Nishiumi sensei pedig körbejárt és néha kihívott egy-egy embert saját magához. Tanulságos volt, jobban kell tartanom a középvonalat. Végül, ahogy tavaly, megnézhettük a magasdanosok embuját. Ez még tanulságosabb volt (...). Közben bejött két sensei a kendo versenyről és lelkesen fényképezték az embukat, sőt ismétlést kértek, vagyis nekik köszönhetően kétszer tekinthettük meg a ranai-t René seinseijel és Nishiumi senseijel.
A két óra szünet is gyorsan eltelt, majd a vizsgák is. Utána pedig egy jó nagy társaság gyűlt össze az ADEPS újra megnyílt kávézójában. Érdekes volt, hogy ugyan sok volt a mászkálás az asztalok között, szigorúan minden asztalnál az azonos dojoból valók ültek (mi hárman Albert senseihez és tanítványához csatlakoztunk), volt szó tehenekről és borjakról (ahogy a belgák mondják), s végül vagy 4 órával később elindultunk hazafele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése