Rég mászkáltam Brüsszelben karddal, így az is szokatlan volt, hogy reggel kardtokkal indultam útnak. A kollégák megcsodálták (a csinos műbőrtokot), a vasútállomáson kiderült, hogy már nincs hetijegy, így kaptam egy iszonyú fura, kitöltős bérletet. A metróban majdnem kitört a pánik, mert az egyik szerelvényből hol ki-, hol visszaterelték az utasokat. Ezt különösen az a közmegrökönyödést kiváltó hölgy élvezte, aki egy három méteres fenyőfával óhajtott utazni. (Igen, itt autóval szállítják a fát. Meg mindent. A 400 grammos kenyeret is.) Végül nem lett pánik, jött másik metró és az utasok együtt tartották a részegesen imbolygó örökzöldet. Megérkezésemkor az ADEPS recepciós kisasszonya egy kaján vigyorral közölte, hogy nem ad öltözőkulcsot, mert csak. Szóval érdekes volt a nap, megspékelve azzal, hogy éppen egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani kedvenc főnökömet. Emiatt meglehetősen nehezen akart a termen kívül maradni a rosszkedvem és a koncentrációm sem volt elég jó, Kobayashi sensei ránk (mint kitűnt, nem voltam egyedül) is szólt, hogy figyeljünk jobban arra, amit csinálunk, ami után sikerült is valamennyire összekapni magam.
De vissza az időben. Az idei szeminárium fura: rövidebb és kevesebb edzés van, mint más években, nem egy helyszínen és össze-vissza ütik egymást, és csak egy-egy iaido és jodo tanár jött a küldöttséggel. Az iaido szemináriumot, az előző évekhez hasonlóan, Kobayashi sensei tartja, viszont idén nincs kis- és nagycsoport. Mivel eddig volt, Kobayashi senseit alig ismertem. Talán egyik évben volt közös magyarázat, de egyébként mindig Uehara sensei tanította a sandan alattiakat. Örülök, hogy ezt az évet nem kell kihagynom, mert azt csiripelik a madarak, hogy ez az utolsó tábor Kobayashi senseijel, mert már idős, nehezen jár és nyilván rettenetesen fárasztó az utazás is.
Kíváncsi vagyok, hogy azért vagyunk kevesen, mert Kobayashi sensei egyedül jött vagy azért jött egyedül, mert tudták, hogy kevesen leszünk. Mindenesetre alig töltöttük meg a termet első nap.
Minimális bemelegítés után, amely után Kobayashi sensei megmutatta, hogy középső ujjal kell tartani a kardot vágás előtt, a ZNKR katákat vettük végig és a sorok folyamatosan mozogtak, hogy sensei mindenkit lásson. Nekem a furikaburinál szólt, hogy legyen pontosabb és ne kapkodjak (sokaknak mondta, hogy magasabbról és hátrébbról indítsák a kirioroshit, viszont abból, amit értettem az enyémnél az volt a baj, hogy összemostam a két mozdulatot és nem pontosan középről indult a vágás - Kobayashi sensei is hangsúlyozta, hogy megállni nem szabad), illetve a morotetsukinál rám szólt, hogy ez nem vágás. Ezt szerencsére sikerült másodjára jobban csinálni, mert Yuki vigyorogva fordította sensei megjegyzését: "ez fájt".
Az edzés végén enbuval zártunk, amire sensei azt mondta, hogy ezen az edzésen sokat fejlődtünk és a tanultakat ne felejtsük el.
Yuki az öltözőben még annyit mondott a sandan vizsgához, hogy nagyobb technikai hibát nem lát, a metsukém viszont nem elég és fejben össze kell rakni a dolgokat. Ez sajnos teljesen fedte, hogy hogyan éreztem magam edzés közben, úgyhogy megvolt a házi feladat a másnapi edzésig.
2016. december 13., kedd
2016. augusztus 21., vasárnap
ABKF Nyári szeminárium - második nap
Szóval akkorABKF Nyári szeminárium második nap. Bár céloztam rá, hogy mókás lenne beállni Furuichi sensei koryu csoportjába, úgy terveztem, maradok a seitei csoportban, ami mindig van, hiszen csak nidan fokozattól lehet beállni a koryu csoportokba. Találjátok ki, melyik évben nem volt seitei csoport. Nyert, idén.
A délelőtt shoden gyorstalpaló volt, számos pici eltéréssel attól, amit Ishido senseitől és a tanítványaitól tanultam. Úgyhogy erősen "mélyvíz, kéretik nem belefulladni"-érzésem volt.
Az ebédnél a kivételesen teljes létszámban jelen levő Shoshikai fogadott be és mivel mindenki tudja, hogy értek franciául, mindenki mesélt a különféle (tervezett) utazásairól, iaidoról, egyebekről. Remekül szórakoztam és szerencsére többnyire senki nem várt választ.
Az ebédnél a kivételesen teljes létszámban jelen levő Shoshikai fogadott be és mivel mindenki tudja, hogy értek franciául, mindenki mesélt a különféle (tervezett) utazásairól, iaidoról, egyebekről. Remekül szórakoztam és szerencsére többnyire senki nem várt választ.
A gondok a délután kezdődtek, mert ugye a chuden ismereteim enyhén szólva hiányosak. Valahol, másokkal együtt, a negyedik katánál elvesztettem a fonalat, így magántanárt kaptunk Hontoir sensei személyében és így a teljes délutánt egy katával töltöttük. Nagyon jó volt, mert amint sikerült megvalósítani a kapott feladatot, érkezett a következő. Most már nagyon ügyesen tudok 90 meg 180 fokot tartani és a forma is biztosan megvan. A legnehezebb nekem a súlypont megfelelő helyen tartása a kata elején meg a penge iránya úgy kb. végig.
A nap végen volt egy embu, amiről senki sem tudott, így a rengeteg tamiyásból csak hárman maradtak -és Chantalt az öltözőből kellett visszahívni.
ABKF Nyári szeminárium - második nap
Szóval akkorABKF Nyári szeminárium második nap. Bár céloztam rá, hogy mókás lenne beállni Furuichi sensei Korfu csoportjába, úgy terveztem, maradok a seitei csoportban, ami mindig van, hiszen csak infantilis lehet beállni a korú csoportokba. Találjátok ki, melyik évben nem volt seitei csoport. Nyert, idén.
A délelőtt szó den gyorstalpaló volt, számos pici eltéréssel attól, amit Ishido senseitol és a tanítványai tol tanultam. Úgyhogy erősen mélyvíz, kéretik nem belefulladni érzésem volt.
A gondok a délután kezdődtek, mert ugye a chuden ismereteim enyhén szólva hiányosak. Valahol, másokkal együtt, a negyedik karának elvesztettem a fonalat, így magántanárt kaptunk Hontoir sensei személyében és így a teljes délutánt egy katával töltöttük. Nagyon jó volt, mert amint sikerült megvalósítani a kapott feladatot, érkezett a következő. Most már nagyon ügyesen tudok 90 meg 180 fokot tartani és a forma is biztosan megvan. A legnehezebb nekem a súlypont megfelelő helyen tartása a Kata elején meg a penge iránya úgy kb. végig.
A nap végen volt egy embu, amiről senki sem tudott, így a rengeteg tamiyásból csak hárman maradtak -és Chantalt az öltözőből kellett visszahívni.
Folyt. Köv.
2016. augusztus 20., szombat
ABKF Summer Seminar - Első nap, ZNKR
Mert ugye, ha az ember lánya jelentkezik táborba, akkor el is megy...
Szóval nyár elején úgy döntöttem, hogy a jó '"+%'+"!+%'§!!!-t a láb- és kézfájásnak, és a pihenésnek mint csodaszernek, márpedig én iaidózni és jodózni fogok és mindenki megpukkadhat. Aztán megijedtem, hogy de úgyis fájni fog a tappancsom és majdnem lekéstem a regisztrációs határidőt és ki a manó találta ki az ostoba vonatindulási időpontokat (amely kedves manónak csókoltatom a felmenőit, hogy este 10 után nincs vonat egy egyetemi városból a testvérvárosba (eu annyira abszurd, hogy ne is kommentáljuk) és emiatt kénytelen voltam kihagyni a pénteki edzést és embut...). Aztán a héten kapcsoltak a diákok, hogy "Hahó! pótvizsga" ezért nem volt időm elmenni edzeni... Összefoglalva, kellő majré után, csipás szemmel és totálisan fülig érő vigyorral érkeztem meg Új Leuvenbe.
Miután megkaptam a kis sárga résztvevői kártyámat az is kiderült, hogy a) a belgák még megismernek (bár Freddy senseinek négy éve konzekvensen Annika vagyok) és b) még fel tudok hakamát kötni (később miközben köszöntem az ismerősöknek sikerült teljes pánikba esnem, hogy tudom-e a nyitó toreit rendesen... (a válasz: igen).
A sorakozó után Oda sensei felszólította a társaságot, hogy mindenki tegye fel a megválaszolatlan kérdéseit a csoportjában és a tanároka legjobb tudásuk szerint megválszolják őket, vagy ha ez nem megy, akkor ez a házi feladatuk és legközelebb válaszolnak (Oda sensei minden évben megy Belgiumba). És egyébként is kérdezzünk, mert ebből ők is tanulnak, majd a Ganbatte! felszólítás helyett: Benkyoushimashou!
Útravalónak kaptuk Furuichi sensei seitei embuját, amihez kommentárként Oda sensei felolvasta a katák summázatát, amit Yuki fordított ergo szép nem volt, de valószínűleg elég pontos, azóta furdalja az oldalam, hogy a japán eredetiben tényleg explicite benne van-e a győzni szó? Az embu érdekes volt, néhány katára rácsodálkoztam, hogy jé, milyen ismerős (de a viccet félretéve, van néhány - nekem új - változtatás). Komolyra fordítva a szót, az embut és Furuichi senseit, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor az a hatékonyság. Elsőre nem tűnt különlegesnek de ennél az embunál merült fel bennem, hogy tőle nem akarod megkérdezni, hogy miért X vagy Y, mert egyértelmű a válasz a látottak alapján. Már csak azért is roppant izgalmas volt az embu, mert elég sok minden így utólag leesett azok közül a dolgok közül, amiket Albert sensei még két éve rendszeresen mondott (Furuichi sensei a tanára).
Az embu után osztódtunk. Egészen pontosan négyfelé, nekünk, a nidan-sandan csapatnak Patrik sensei és Emilio sensei jutott (jupijééé!), akik végigvették velünk a katákat. Erre volt kb. 5 óránk és sok magyarázat nem volt, úgyhogy jól elfáradtunk. Utóbbihoz Patrik sensei annyit fűzött hozzá, hogy ebben a csoportban alapvetőnek veszi, hogy mindenki tudja a megfelelő pontokat, így csak azokat emelték ki külön, amit testületileg elrontottunk (Igen, ilyen is volt. Sok). Egyébként körbejártak és javítottak minket, ami szuper volt és természetesen nagyon hasznos. Patrik sensei egy mondattal megoldotta a shihogiri-problémámat, amivel legalább két-három éve házaltam mindenkinél megoldásért (Az ashisabaki atemi után. Megoldás: nagyon erős sayabiki. Kéretik nem röhögni a dolog trivialitásán.) A hangsúly leginkább a hasonló technikák és katák különbségein volt. Nekem például új volt, hogy a tizes katában a szúrás szöge a testhez képest más mint tsukaaténál, de tetszik a dolog, így senki nem tudja leszúrni magát. Az egyik belga felvetette, hogy mivel a nukiuchiban az ember reagál az ellenfél kardrántására, ezért tulajdonképpen nem szükségszerű, hogy gyorsan kelljen támadni (elvégre a élénk fantáziájú iaidoka ellenfele lehet - szigorúan az iaidokával arányos méretű - zombi vagy csiga is), ezzel Patrik sensei ugyan egyetértett, azonban a 2014-es ZNKR könyvben a kata leírásához hozzátettek egy szócskát: gyorsan történik a kardrántás. Ennyit a támadó zombikról. Ennek apropóján Patrik sensei felhívta a figyelmet a ZNKR könyvecske fontosságára, amelynek alapos tanulmányozására szólított fel minket.
Mivel holnap koryu, ma voltak a vizsgák. A japán senseiek oldalról figyelték a vizsgázókat és Oda sensei kommentálta is a vizsgát. Mindenesetre Liviu átment és ennek mindenki nagyon örült. Nem volt sok bukás és sikeresen vizsgázott a kékhajú négydan-jelölt is (ezek után holnap megkérdem, fogadásból ment-e kék hajjal iaido vizsgára).
A szünetekben prbáltam nem az emberek nyakába ugrani örömömben. Ez, ha nehezen is, de ment. Holnap koryu. Lehet, hogy nyúl leszek és átkunyerálom magam a seitei csoportba. Rám férne.
Szóval nyár elején úgy döntöttem, hogy a jó '"+%'+"!+%'§!!!-t a láb- és kézfájásnak, és a pihenésnek mint csodaszernek, márpedig én iaidózni és jodózni fogok és mindenki megpukkadhat. Aztán megijedtem, hogy de úgyis fájni fog a tappancsom és majdnem lekéstem a regisztrációs határidőt és ki a manó találta ki az ostoba vonatindulási időpontokat (amely kedves manónak csókoltatom a felmenőit, hogy este 10 után nincs vonat egy egyetemi városból a testvérvárosba (eu annyira abszurd, hogy ne is kommentáljuk) és emiatt kénytelen voltam kihagyni a pénteki edzést és embut...). Aztán a héten kapcsoltak a diákok, hogy "Hahó! pótvizsga" ezért nem volt időm elmenni edzeni... Összefoglalva, kellő majré után, csipás szemmel és totálisan fülig érő vigyorral érkeztem meg Új Leuvenbe.
Miután megkaptam a kis sárga résztvevői kártyámat az is kiderült, hogy a) a belgák még megismernek (bár Freddy senseinek négy éve konzekvensen Annika vagyok) és b) még fel tudok hakamát kötni (később miközben köszöntem az ismerősöknek sikerült teljes pánikba esnem, hogy tudom-e a nyitó toreit rendesen... (a válasz: igen).
A sorakozó után Oda sensei felszólította a társaságot, hogy mindenki tegye fel a megválaszolatlan kérdéseit a csoportjában és a tanároka legjobb tudásuk szerint megválszolják őket, vagy ha ez nem megy, akkor ez a házi feladatuk és legközelebb válaszolnak (Oda sensei minden évben megy Belgiumba). És egyébként is kérdezzünk, mert ebből ők is tanulnak, majd a Ganbatte! felszólítás helyett: Benkyoushimashou!
Útravalónak kaptuk Furuichi sensei seitei embuját, amihez kommentárként Oda sensei felolvasta a katák summázatát, amit Yuki fordított ergo szép nem volt, de valószínűleg elég pontos, azóta furdalja az oldalam, hogy a japán eredetiben tényleg explicite benne van-e a győzni szó? Az embu érdekes volt, néhány katára rácsodálkoztam, hogy jé, milyen ismerős (de a viccet félretéve, van néhány - nekem új - változtatás). Komolyra fordítva a szót, az embut és Furuichi senseit, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor az a hatékonyság. Elsőre nem tűnt különlegesnek de ennél az embunál merült fel bennem, hogy tőle nem akarod megkérdezni, hogy miért X vagy Y, mert egyértelmű a válasz a látottak alapján. Már csak azért is roppant izgalmas volt az embu, mert elég sok minden így utólag leesett azok közül a dolgok közül, amiket Albert sensei még két éve rendszeresen mondott (Furuichi sensei a tanára).
Az embu után osztódtunk. Egészen pontosan négyfelé, nekünk, a nidan-sandan csapatnak Patrik sensei és Emilio sensei jutott (jupijééé!), akik végigvették velünk a katákat. Erre volt kb. 5 óránk és sok magyarázat nem volt, úgyhogy jól elfáradtunk. Utóbbihoz Patrik sensei annyit fűzött hozzá, hogy ebben a csoportban alapvetőnek veszi, hogy mindenki tudja a megfelelő pontokat, így csak azokat emelték ki külön, amit testületileg elrontottunk (Igen, ilyen is volt. Sok). Egyébként körbejártak és javítottak minket, ami szuper volt és természetesen nagyon hasznos. Patrik sensei egy mondattal megoldotta a shihogiri-problémámat, amivel legalább két-három éve házaltam mindenkinél megoldásért (Az ashisabaki atemi után. Megoldás: nagyon erős sayabiki. Kéretik nem röhögni a dolog trivialitásán.) A hangsúly leginkább a hasonló technikák és katák különbségein volt. Nekem például új volt, hogy a tizes katában a szúrás szöge a testhez képest más mint tsukaaténál, de tetszik a dolog, így senki nem tudja leszúrni magát. Az egyik belga felvetette, hogy mivel a nukiuchiban az ember reagál az ellenfél kardrántására, ezért tulajdonképpen nem szükségszerű, hogy gyorsan kelljen támadni (elvégre a élénk fantáziájú iaidoka ellenfele lehet - szigorúan az iaidokával arányos méretű - zombi vagy csiga is), ezzel Patrik sensei ugyan egyetértett, azonban a 2014-es ZNKR könyvben a kata leírásához hozzátettek egy szócskát: gyorsan történik a kardrántás. Ennyit a támadó zombikról. Ennek apropóján Patrik sensei felhívta a figyelmet a ZNKR könyvecske fontosságára, amelynek alapos tanulmányozására szólított fel minket.
Mivel holnap koryu, ma voltak a vizsgák. A japán senseiek oldalról figyelték a vizsgázókat és Oda sensei kommentálta is a vizsgát. Mindenesetre Liviu átment és ennek mindenki nagyon örült. Nem volt sok bukás és sikeresen vizsgázott a kékhajú négydan-jelölt is (ezek után holnap megkérdem, fogadásból ment-e kék hajjal iaido vizsgára).
A szünetekben prbáltam nem az emberek nyakába ugrani örömömben. Ez, ha nehezen is, de ment. Holnap koryu. Lehet, hogy nyúl leszek és átkunyerálom magam a seitei csoportba. Rám férne.
2016. január 12., kedd
A szünet oka
A szünet oka egészen triviális, sok sérülés és betegség, ezáltal sok sok kihagyott tábor és edzés :(
2015. február 9., hétfő
Jodo - Kenjutsu tábor
Azt edzést vezette Frédéric Mejias sensei, Tominaga sensei tanítványa.
Érdekes, kicsit furcsa érzés. Szoktunk Utrechtben kenjutsu-zni, de csak rohanva, "félórában". Most egy egész nap volt rá, már ez nagyon más hangulatot tett bele. Ráadásul valami más. Meg kell néznem az Utrechti "jegyzeteim" mert valami más. Vagy a mozgás kicsit, vagy az értelmezés de az egész kenjutsunak más hangulata volt. A vágások is kicsit más fajták voltak és az utolsó katák nekem nagyon újak, bár az én memóriámmal lehet simán elfelejtettem őket :P
Sensei hangsúlyozta a kenjutsu fontosságát a jodoban, mint mindennek az alapja. Kard nélkül nincs jodo.
Átvettük a katákat szépen sorban, bőven ismételve őket egymás után. Most már csak meg kell tartani :)
Frédéric sensei magabiztosan, hatékonyan és céllal mozog, látszik hogy nem a jodo az egyetlen út amit jár éppen ezért volt nekem furcsa, hogy a vele jött tanítványai mennyire messze vannak ettől. Hol tűnik el útközben az a szabadság és magabiztosság? Valahogy nem láttam bennük stabilitást, katabiztosságot, ok okozatot. Persze lehet én láttam valamit nagyon félre :) Mégis csak a másik oldalról jönnek és lehet csak a fukuoka mozgás világa az ami az én kendohoz, zenkenhez, Tokyo koryuhoz szokott szememnek furcsa.
Vajon így látna-e egy Daru egy Rákot a Legend of the Five Ringsben? :)
Mindezen túl láttuk már Tominage sensei-t seiteit mutatni/tanítani az EB-n, így nagy esélyt látok rá hogy az én szemem nem szokta a déli jodot. Na, majd Japánban :)
Érdekes, kicsit furcsa érzés. Szoktunk Utrechtben kenjutsu-zni, de csak rohanva, "félórában". Most egy egész nap volt rá, már ez nagyon más hangulatot tett bele. Ráadásul valami más. Meg kell néznem az Utrechti "jegyzeteim" mert valami más. Vagy a mozgás kicsit, vagy az értelmezés de az egész kenjutsunak más hangulata volt. A vágások is kicsit más fajták voltak és az utolsó katák nekem nagyon újak, bár az én memóriámmal lehet simán elfelejtettem őket :P
Sensei hangsúlyozta a kenjutsu fontosságát a jodoban, mint mindennek az alapja. Kard nélkül nincs jodo.
Átvettük a katákat szépen sorban, bőven ismételve őket egymás után. Most már csak meg kell tartani :)
Frédéric sensei magabiztosan, hatékonyan és céllal mozog, látszik hogy nem a jodo az egyetlen út amit jár éppen ezért volt nekem furcsa, hogy a vele jött tanítványai mennyire messze vannak ettől. Hol tűnik el útközben az a szabadság és magabiztosság? Valahogy nem láttam bennük stabilitást, katabiztosságot, ok okozatot. Persze lehet én láttam valamit nagyon félre :) Mégis csak a másik oldalról jönnek és lehet csak a fukuoka mozgás világa az ami az én kendohoz, zenkenhez, Tokyo koryuhoz szokott szememnek furcsa.
Vajon így látna-e egy Daru egy Rákot a Legend of the Five Ringsben? :)
Mindezen túl láttuk már Tominage sensei-t seiteit mutatni/tanítani az EB-n, így nagy esélyt látok rá hogy az én szemem nem szokta a déli jodot. Na, majd Japánban :)
2015. február 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)