2013. május 27., hétfő

Újra szemináriumon Rene van Amersfoort senseijel

Pontok:
Fent lágyan, lent erősen
Hiki helyben, nem dőlve, monouchin ütve a kardot, a kéz éppen elmegy a kard előtt. Sem előtte ütve, sem lejjebb ütve nem működik.
Amikor katában vagy technika közben hikibe megyek akkor elől kell maradni és nem visszahúzódni vele. Általában mindig a jo nem megy hátra, hanem elől marad, ha kamaet vált is, akkor is.


  • hiki vágás honte kamae és honte yoiból, gyakute hiki kamaeból
  • Hiki, maki jobbra, maki balra, hiki sorozat
  • hiki két oldal váltogatva 2 percig folyamatosan
  • sok sotai dosa
  • kevés kata, főleg a szándék, a jelenlét, a fenyegetés volt előtérben, hogy ha az eltűnik visszajön a kard
  • meg hogy a közepen a jonak lazán kell tartania, nem izzadságból mereven, erőből...
  • illetve hogy minden laza fent, és inkább lent erősebbek az izmok, de ott sem feszes

2013. május 26., vasárnap

Titkos tábor René senseijel

Albert senseitől hallottuk, hogy jön René sensei Belgiumba május végén. Vártuk-vártuk, hogy egyszercsak megjelenjen a kiírás az ABKF honlapján, de semmi. Talán pont aznap, amikor Serge Hendrikx kifakadt a Facebookon, hogy milyen már, hogy elharapóztak a 'meghívásos', 'zártkörű' szemináriumok, kapunk egy emailt Albert senseitől a szemináriumról. Rögvest fel is vettük a kapcsolatot Luc senseijel, René sensei tanítványával, aki a szemináriumot szervezte és még aznap írt, hogy a rendezvény nyitott és szívesen látnak. Első nap seitei jodo, második nap Muso Shinden Ryu Iaido. Ez utóbbit, miután megkaptam mindkét oldalról a jóváhagyást, nagyon vártam: életem második (aprócska túlzással) iaido koryu tábora, jupijé (eddig senki nem említette a vöröslő, sebes térdeket...)

Ilyen alkalmakkor állandósulni látszó tettestársunk, Ivan társaságában kb. egy órával kezdés előtt sikerült megérkeznünk a dojohoz (nem vagyok irigykedő típus, de gyönyörű, hatalmas, fagerendás dojo, csudaszép öltözőkkel és kávézóval). Nem sokkal később elkezdtek szállingózni a többiek.

Az első szokatlan dolog a jos bemelegítés volt: pl. jora támaszkodva nyújtottunk (szerintem még sosem támaszkodtam a jora, főleg nem utasításra :) ), illetve volt egy szuper csuklót erősítő gyakorlat is: tsuki zue kiindulási helyzetéből a jobb kéz átfordul és lecsúszik a jo 1/6-ig, majd 45 fokos fordulással honte ni kamae felvétele (aztán vissza és ugyanez bal kézzel, másik oldalra lépve)... egyre tempósabban. A trükk a jo visszaengedésében van: szimplán el kell engedni a távolabbi kezet és akkor a jo visszaesik a megfelelő helyzetbe a gravitáció miatt.

A páros bemelegítéshez sikerült kifognom a teremben található legmagasabb személyt, aki mudan létére hihetetlenül gyorsan alkalmazkodott. Nem tudom, szokott-e velem egymagas emberekkel jozni, de imponáló volt, hogy szóvá sem tette a dolgot. Ezek a feladatok is elsősorban a lazításról szóltak (és hogy egy felpörgetett tempó mellett is maradjon pontos az ember).

A délelőtt további részében kihonokat gyakoroltunk párban, végül pedig felépítettük belőlük a katákat.



***

Másnap Ivan jóslatától eltérően, még kevesebben voltunk, mindösszesen tizennyolcan. Ebből persze alapos vesézés lett, majdnem az egész délelőtt elment alaptechnikákra. Rengeteg mókás és tanulságos feladat volt.
  • Például: chudan no kamae: jobb kéz mozdulatlan, bal kézzel meg lehet játszani körzést, meg jobbra-balra ingást, stb.
  • Vágásgyakorlás jodan no kamae-ból
 Miután átrágtuk magunkat a feladatokon egyénileg, René sensei összehívott minket és egy-egy embert kiemelve újra átvettük a feladatokat és egyfelől egyénileg is javított dolgokat, másfelől bemutatta rajtunk a feladatok célját és a tipikus hibákat. Én a nukitsukéhoz kaptam útmutatást: a) a test ne emelkedjen fel, b) ne vigyem hátra a kardot teljesen, c) ne a levegőt hasítsam ketté oldalt, hanem az előttem lévő személyt - ez utóbbit a vágás hangja alapján mondta René sensei és így, hogy szóvá tette, tényleg hallottam is, hogy máskor és máshogy szól a kard, ha a vágás oldalt van. Hasznos gyakorlat volt.
További részletek még következnek...

2013. május 12., vasárnap

Közeleg a kendo vizsga

A pénteki edzés jó gyakorlás volt. Sok jigeiko magas danosokkal.
Az edzés utáni sörözésen le lettem szúrva hogy nincs zekkenem, kaptam javaslatot hogy szerezzek kendos sarokvédőt, a vastag verziót, hátha jót tesz a térdemnek, és meg lettem erősítve benne hogy igenis menjek vizsgázni.

Szóval a kamaet kicsit még stabilabbá és erősebbé kéne tenni, a kondit jobban felhozni, a vágást jobban balkezesíteni, de alakul :)

2013. május 10., péntek

Ötödik edzés Albert senseijel v2 :)

Mint már olvastátok, végre újra sikerült tanári felügyelettel edzenünk! Bár tanári felügyelet nélkül sem sokat sikerült mostanában. Lényeg a lényeg, a teremproblémánk úgy tűnik megoldódott, csak a belga bürokrácia akasztotta meg egy kicsit a dolgok menetét.

Itt szeretném megjegyezni hogy felmerült bennem a Shinbukan deportálása Belgiumba a teremkérdés miatt. :) Sportcsarnok nagyságú termünk volt hármunkra, amiben bőven elfért volna egy komplett falu is akár. Mintha itt támogatnák, hogy az emberek mozogjanak, foglalkozzanak magukkal és a kultúrával.

Na de vissza az edzésre. Iaidoban nekem újdonság volt a fogás amit balkézre mutatott Albert sensei, hogy a kisujj oldali tenyérpárna is a tsuka tetején kell legyen az erős, pontos, nem rugózó vágáshoz.

Jodoban sajnos nem emlékszem sok korrekcióra, talán Anikó ki tud egészíteni :) Bár szerintem azzal hogy a szokásos pontokon átkötöttem egymásba a katákat mindenkit megzavartam :P
Viszont tanultam fukuokás ranai befejezést, ami kifejezetten érdekes, kicsit talán több értelme is van, egyszerűbb és cserébe nehéz megcsinálni. Úgyhogy lesz mit gyakorolni újfent :)
A lényeg: a kard a jo mozgására vág, a jo csak kicsit emelkedik el a földtől, majd szinte vízszintesen mozogva elüti a kardot ( ezzel az ellenfelet is jobban távoltartva) úgy, hogy a jo teljesen jobbra mutat a végén és csak akkor zár fel lábbal és emeli a jot hassoba az utolsó ütéshez.
Érdekes fúszer. Szeretem ezeket a fukuoka fűszereket a zenkenben. Sokkal élőbb és reálisabb lesz tőle a kata.

2013. május 7., kedd

Ötödik edzés Albert senseijel

Köszönhetően a sporttitkárságbeli kavarodásnak közel egy hónapig nem volt termünk (ez nem panasz, csupán tény és hozzá tartozik, hogy amúgy abszolút segítőkészek és roppant hálásak vagyunk nekik, mert nélkülük szeptember óta nem lenne hol gyakorolnunk) és Albert sensei sem tudott jönni. Ez alkalommal is csak rövid időre kaptunk termet, ráadásul ő még ment tovább Charleroi-ba edzést tartani.

Cserébe kaptunk egy olyan hatalmas és szép termet, hogy percekig csak ámultunk és megállapítottuk, hogy simán lehetne benne EB-t rendezni. És voltunk benne hárman.

Az iaido edzés nagyrésze elment azzal, hogy Albert sensei az előző heti magasdanos edzésen tanultakat mutatta meg a reihóval kapcsolatban. A három nüansz, ami nekem a legérdekesebb volt a következő:
  • shomen (shinze) ni rei-nél a kard hegyét a lehetőségekhez képest lefelé, a testhez közel kell vinni, hogy ne mutasson a shomen (shinze) felé. Logikus, de azért el lehet vele szerencsétlenkedni egy darabig.
  • leülésnél elvárás, hogy a tsukakashir ne mászkáljon el mindenfelé, ehhez egy trükk, hogy húzzuk kifelé (és akkor nagyjából középen marad)
  • záró reihónál 45 fokig emeljük csak a kardot és onnan azonnal függőleges helyzetbe emeljük (ez nekem új)
Emellett elhangzott, hogy a meghajlás nemenként eltérő: a férfiak azonnal tegyék le a teljes tenyerüket, amint a földhöz érnek, míg a nők csak az újhegyekkel érintsék a talajt és a tenyér csak a meghajlásnál érinti a földet. Én ez utóbbit tanultam, úgyhogy számomra nincs változás, de megvallom, az előbbit nem tudtam (és személy szerint nem is tetszik, de ez tulajdonképpen irreleváns).

Az edzés maradékában a sayabanare és a széles nukitsuke jutott (volna) szerephez (ha megtudnám rendesen valósítani).

Jodo edzésen átvettük a 12 katát oda és vissza. Szerintem egészen jól ment, Albert sensei csak két-három alkalommal jegyezte meg, hogy talán nem kellene kint felejtenem a praclimat, mert Jocó levágja :) (pl. 5. kata tsuki hazushi uchi).

A kilencedik katához azt a tanácsot kaptam, hogy forduljak először testtel gyorsan és akkor van elég időm a val boldogulni.

Végül a ranai kardoldalával foglalkoztunk, amit az elmúlt egy évben csupán egy alkalommal volt szerencsém gyakorolni. Ehhez képest egészen jól ment. Az utolsó elütéshez Jocó kapott rengeteg tanácsot (többek közt azt, hogy az ütés vízszintes (mint a do vágás a suogiriben) és csak utána szabad felvenni a kamae-t.

2013. május 5., vasárnap

Edzés a belga Shinbukannál

Az egész úgy kezdődött, hogy az Ishido Kupán elkezdtem beszélgetni Ivannal, akinek - a nevétől eltekintve - ugyanolyan zekkenje volt mint nekem. A beszélgetésből másnap közös jodo versenyzés lett, majd elektronikus információ-csere és közös táborozás.

Már lelkesen tervezgettük a május végi tábort, mint következő nagyobb eseményt, amikor jött az email, hogy a két Dominique Losson sensei átjön egy napra Párizsba a belga tanítványoknak edzést tartani és mint a Shinbukan dojo-családhoz tartozót szeretnének meghívni.

Kisebb hajtóvadászat után be kellett látnom, hogy a beígért onigiriből nem lesz semmi, ha nem találok ki valami okosat, mert babpasztát jelenleg Leuven egyetlen ázsiai boltjában sem kapni. Végül egy pirított szezámmag-feketelencse-szójaszósz kombináció lett a töltelék, ajánlom szíves figyelmetekbe, nagyon finom.

Megérkezvén kiderült, hogy a vártnál is családiasabb lesz az edzés, heten voltunk mindösszesen: a két francia sensei, négyen a belga Shinbukanból és jómagam.

Délelőtt jodóval kezdtünk, Tom, a dojóvezető kivételével mindenki sankyu és alatti fokozattal rendelkezik (ő pedig yondan vizsgára készül, ami nem egy irigylésreméltó helyzet), így alapos kihongyakorlás és az első hat kata volt napirenden.

Losson sensei (mindkettő, ami azt illeti) világos, logikus és nagyon könnyen beemelhető magyarázatokkal dolgozi(na)k és rengeteg szokatlan gyakorlatot végeztünk. Az egyik érdekesség, hogy makiotoshival bezárólag nem forsultunk meg, hanem rákhoz hasonlóan megcsináltuk a kihonokat hátrafelé. Érdekes volt érezni, hogy mennyire rutinból megyünk néha előre és melyek azok a mozdulatok, ahol a fizika törvényeinek engedelmeskedve kerülünk oda, ahova. (Mókás tipp Losson senseitől: annak érdekében, hogy mindenki lazán, erő nélkül dolgozzon, megfenyegette a társaságot, hogy az első, aki erőből kihonzik, fekvőtámaszozhat. Mondanom sem kell, hirtelen mindenki tudott lazán, erőlködés nélkül dolgozni.)

A kihonok után elkezdtük a katákat, a délelőtt hátralevő részében pedig Dominique Anne senseijel gyakorolhattam (nagy vigyor). Ezért (is) roppantul hálás vagyok, mert az ember ritkán találkozik nagyon hasonló testalkatú és sokka magasabb szintű gyakorlóval, így rengeteget tanultam délelőtt. Sajnálatos megfigyelésem volt viszont, hogy ugyan Aad sensei januári tanítása óta, a hikiotoshi uchim egészen elfogadható, viszont kiújult a tsukiitiszem, vizsgára készülvén a legjobbkor, khm.

Tekintettel a jelenlevők fokozatára, az első hat katával foglalkoztunk, azokkal viszont elég sokat. Érdekes, de talán nem túl meglepő módon, ugyanaz került elő, ami Katsumata senseinél is: ideje elkezdeni játszani a tempókkal, időzítéssel. (Mint kendón tapasztalhattam, felettébb lomha vagyok, ami az összes 45 kilómat tekintve röhejes.)

***

Délután iaidóval folytattuk. Megint számos érdekes feladat következett:
  • a szokásos terpeszállásos vágások, de úgy, hogy lent fejjel lefelé van a kard és a fej fölött hirtelen megfordulva jön a vágás (rendesen)
  • daru játék: hármas és négyes kata (tatehizából felálva) féllábon, bal lábat felhúzva
  • hármas katát segítendő, ülésből felemelkedve elvenni a másik által tartott képzeletbeli 500 eurós bankót (azt hiszem, ez Ishido senseitől származik)
  • hetes kata fordulás, de úgy hogy áll ott valaki, tehát muszáj megkerülni (vagy levágja az ember lánya a másik gyakorlót, ami nem szép dolog) - itt a forduláshoz azt az útmutatást kaptam, hogy az első kéz helyben marad, míg a másodikat előretolva pont a helyes szögben fog állni a kard
Utána pedig átvettük a katákat.

Véletlenek pedig nincsenek alapon pont ugyanazzal a koryu katával fejeztük be a gyakorlást, amit Cook sensei is mutatott, részletesen átnézve vagy három verziót.

A helyzet az, hogy rengeteg dolgo elhangzott és ezeket le is fogom írni, ellenben a franciától az első óra végére kiégett az agyam. Szóval folytatása következik.

2013. május 4., szombat

Kendo vizsga

Jelentem, megszereztem az első kendo fokozatomat (6. kyu). Tegnap kihon edzés után hirtelen-váratlanul kyu vizsgákkal folytatódott a pénteki edzés.

Ahogyan az egyik ternati tábor leírásában olvashattátok, Belgiumban kicsit más a rendszer, mint amit Magyarországon megszokhattunk: a fokozatok nagyon sok kyutól indulnak (ez a kezdő ügyességétől, na jó, ügyetlenségétől, függ - általában 6. kyu-nál szoktak kezdeni, de egy kisfiú tegnap 8. kyu-t kapott, de előfordulnak 5. kyu-s kezdők is), ellenben  2. kyu-ig bezárólag a klubok lerendezik belsőleg a vizsgákat, amelyeket akkor tartanak (bejelentés nélkül), amikor a klub vezetője úgy látja jónak (nálunk szerintem átlagosan két-három havonta vannak vizsgák).

Mivel a vizsga nem bejelentett, nem lehet rá külön készülni sem és az ad hoc jellege miatt talán személyre szabottabb is. Ugyanakkor, hiányzik belőle az, ami az otthoni vizsgáknál megvan: a ceremónia, a vizsgadrukk és a készülés. Ez előny és hátrány is egyben, mert egyfelől ikkyu vizsgán szembesülnek vele a jelöltek először, hogy milyen egy vizsga (ami nem biztos, hogy mindenkinek elég ahhoz, hogy a shodan vizsgán megfelelően tudjon viselkedni), másfelől nem rak akkora stresszt a tanulókra.

Nektek, Kedves Olvasóknak, mi a véleményetek? Melyik fajta vizsgarendszert választanátok magatoknak vagy (későbbi) tanítványaitoknak?