Jelentem, megszereztem az első kendo fokozatomat (6. kyu). Tegnap kihon edzés után hirtelen-váratlanul kyu vizsgákkal folytatódott a pénteki edzés.
Ahogyan az egyik ternati tábor leírásában olvashattátok, Belgiumban kicsit más a rendszer, mint amit Magyarországon megszokhattunk: a fokozatok nagyon sok kyutól indulnak (ez a kezdő ügyességétől, na jó, ügyetlenségétől, függ - általában 6. kyu-nál szoktak kezdeni, de egy kisfiú tegnap 8. kyu-t kapott, de előfordulnak 5. kyu-s kezdők is), ellenben 2. kyu-ig bezárólag a klubok lerendezik belsőleg a vizsgákat, amelyeket akkor tartanak (bejelentés nélkül), amikor a klub vezetője úgy látja jónak (nálunk szerintem átlagosan két-három havonta vannak vizsgák).
Mivel a vizsga nem bejelentett, nem lehet rá külön készülni sem és az ad hoc jellege miatt talán személyre szabottabb is. Ugyanakkor, hiányzik belőle az, ami az otthoni vizsgáknál megvan: a ceremónia, a vizsgadrukk és a készülés. Ez előny és hátrány is egyben, mert egyfelől ikkyu vizsgán szembesülnek vele a jelöltek először, hogy milyen egy vizsga (ami nem biztos, hogy mindenkinek elég ahhoz, hogy a shodan vizsgán megfelelően tudjon viselkedni), másfelől nem rak akkora stresszt a tanulókra.
Nektek, Kedves Olvasóknak, mi a véleményetek? Melyik fajta vizsgarendszert választanátok magatoknak vagy (későbbi) tanítványaitoknak?
Én tartom hogy nincs értelme felnőtteket végigvinni a kyukon. 1kyu teljesen jó első vizsgának és utána shodanra már lehet tapasztaltan menni.
VálaszTörlés1 kyura meg akkor mehet az illető ha a tanára azt mondja hogy mehet. Így megvan a fejlődés, és az egyéni különbségeket is figyelembe lehet venni.