Edzés a belga Shinbukannál

Az egész úgy kezdődött, hogy az Ishido Kupán elkezdtem beszélgetni Ivannal, akinek - a nevétől eltekintve - ugyanolyan zekkenje volt mint nekem. A beszélgetésből másnap közös jodo versenyzés lett, majd elektronikus információ-csere és közös táborozás.

Már lelkesen tervezgettük a május végi tábort, mint következő nagyobb eseményt, amikor jött az email, hogy a két Dominique Losson sensei átjön egy napra Párizsba a belga tanítványoknak edzést tartani és mint a Shinbukan dojo-családhoz tartozót szeretnének meghívni.

Kisebb hajtóvadászat után be kellett látnom, hogy a beígért onigiriből nem lesz semmi, ha nem találok ki valami okosat, mert babpasztát jelenleg Leuven egyetlen ázsiai boltjában sem kapni. Végül egy pirított szezámmag-feketelencse-szójaszósz kombináció lett a töltelék, ajánlom szíves figyelmetekbe, nagyon finom.

Megérkezvén kiderült, hogy a vártnál is családiasabb lesz az edzés, heten voltunk mindösszesen: a két francia sensei, négyen a belga Shinbukanból és jómagam.

Délelőtt jodóval kezdtünk, Tom, a dojóvezető kivételével mindenki sankyu és alatti fokozattal rendelkezik (ő pedig yondan vizsgára készül, ami nem egy irigylésreméltó helyzet), így alapos kihongyakorlás és az első hat kata volt napirenden.

Losson sensei (mindkettő, ami azt illeti) világos, logikus és nagyon könnyen beemelhető magyarázatokkal dolgozi(na)k és rengeteg szokatlan gyakorlatot végeztünk. Az egyik érdekesség, hogy makiotoshival bezárólag nem forsultunk meg, hanem rákhoz hasonlóan megcsináltuk a kihonokat hátrafelé. Érdekes volt érezni, hogy mennyire rutinból megyünk néha előre és melyek azok a mozdulatok, ahol a fizika törvényeinek engedelmeskedve kerülünk oda, ahova. (Mókás tipp Losson senseitől: annak érdekében, hogy mindenki lazán, erő nélkül dolgozzon, megfenyegette a társaságot, hogy az első, aki erőből kihonzik, fekvőtámaszozhat. Mondanom sem kell, hirtelen mindenki tudott lazán, erőlködés nélkül dolgozni.)

A kihonok után elkezdtük a katákat, a délelőtt hátralevő részében pedig Dominique Anne senseijel gyakorolhattam (nagy vigyor). Ezért (is) roppantul hálás vagyok, mert az ember ritkán találkozik nagyon hasonló testalkatú és sokka magasabb szintű gyakorlóval, így rengeteget tanultam délelőtt. Sajnálatos megfigyelésem volt viszont, hogy ugyan Aad sensei januári tanítása óta, a hikiotoshi uchim egészen elfogadható, viszont kiújult a tsukiitiszem, vizsgára készülvén a legjobbkor, khm.

Tekintettel a jelenlevők fokozatára, az első hat katával foglalkoztunk, azokkal viszont elég sokat. Érdekes, de talán nem túl meglepő módon, ugyanaz került elő, ami Katsumata senseinél is: ideje elkezdeni játszani a tempókkal, időzítéssel. (Mint kendón tapasztalhattam, felettébb lomha vagyok, ami az összes 45 kilómat tekintve röhejes.)

***

Délután iaidóval folytattuk. Megint számos érdekes feladat következett:

• a szokásos terpeszállásos vágások, de úgy, hogy lent fejjel lefelé van a kard és a fej fölött hirtelen megfordulva jön a vágás (rendesen)
• daru játék: hármas és négyes kata (tatehizából felálva) féllábon, bal lábat felhúzva
• hármas katát segítendő, ülésből felemelkedve elvenni a másik által tartott képzeletbeli 500 eurós bankót (azt hiszem, ez Ishido senseitől származik)
• hetes kata fordulás, de úgy hogy áll ott valaki, tehát muszáj megkerülni (vagy levágja az ember lánya a másik gyakorlót, ami nem szép dolog) - itt a forduláshoz azt az útmutatást kaptam, hogy az első kéz helyben marad, míg a másodikat előretolva pont a helyes szögben fog állni a kard

Utána pedig átvettük a katákat.

Véletlenek pedig nincsenek alapon pont ugyanazzal a koryu katával fejeztük be a gyakorlást, amit Cook sensei is mutatott, részletesen átnézve vagy három verziót.

A helyzet az, hogy rengeteg dolgo elhangzott és ezeket le is fogom írni, ellenben a franciától az első óra végére kiégett az agyam. Szóval folytatása következik.