BKA Nyári tábor - Iaido

És megesik, hogy egy szeminárium részletei eltűnnek a ködben...

Az első nap ZNKR iai volt, Ishido sensei magyarázott és Oshita sensei mutatta be a katákat. A bemutatók és a magyarázatok roppant érdekesek voltak.

A második nap délelőttjére kerültek a vizsgák, délután pedig koryu taikait rendeztek. A taikai remek móka volt, miután Sensei meózta a három katát, amit választottam és megmutatta újra a koryu reihót, már lelkesen vártam a versenyt. Előtte meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, hogy itt egy koryu embu és én sose tanultam koryut a tanáromtól, csak másoktól. Összességében valahol roppant vicces érzés volt, hogy Tőle tanultam a reihót, René senseitől a shoattō-t, Momiyama senseitől az inyōshintai-t és Cook senseitől a gyakutō-t. A verseny egyébként klassz volt, három fős csoportokkal.

A harmadik nap rövidebbre sikeredett és Ishido sensei válogatott katákról beszélt (és természetesen azokat gyakoroltuk): ryūtō, yamaoroshi, iwanami szerepeltek többek közt napirenden.

BKA Nyári tábor - Jodo

Nulladik nap elkeveredtünk busszal Londonba (a csalagúton érkeztünk, a busz felhajtott egy óriási, egy légterű vonatra, ami elszállította az arrajáró négy-és többkerekű járgányokat a túlpartra), megnéztük Londont (kac-kac), sokszorosan elloptuk kameránkkal a Big Ben lelkét, vártunk két órát az oroszokra, majd Elena mögött rohanva gurulós kisbőröndünkkel átszeltük Stevenage városát.

Másnap a szálloda tulajdonosa halálra etetett minket angol reggelivel (mint kiderült, Sensei hasonlóan járt szállásadói jóvoltából), így kicsit mélán vártuk a szeminárium kezdetét. Rengeteg ismerős jött el és természetesen Cook sensei is ott volt (Terry sensei sajnos nem jött el). Egy rövid kihon-gyakorlás után interaktív mesedélelőtt formájában Ishido sensei kiemelte minden kihon egy-egy fontos pontját. Az első nap ezután a 12 seitei katával telt, a nagyon alapos magyarázatok ellenére, rengeteg idő volt gyakorolni. Vadásztam magamnak egy nálam is alacsonyabb svéd hölgyet, akivel kölcsönösen megvitattuk, hogy nem vagyunk hozzászokva a velünk egymagas partnerhez, de sikerült viszonylag hamar alkalmazkodnunk egymáshoz.

A második napra tették a vizsgákat, így mindenki reménykedett, hogy utána koryu következik... Minthogy a vizsga ebéd után volt, a délelőtti edzés a készülés jegyében telt. Váratlanul ért, hogy a BKA szabályzata szerint kötött katák lesznek (az új EKF szabályzat szerint a bizottság bármely 5 katát adhatja) és a vizsgázó viheti a párját. Egy pillanatra felcsillant a remény, hogy ha ennyire furák, akkor akár magasdanost is meg lehet kérni, de a két dan különbség itt is adottnak bizonyult. Persze amikor közölték, hogy a vizsgázók a párjukkal legyenek kedvesek az egyik oldalra tömörülni, még mindig hezitáltam, hogy csaljak-e és kérjem meg Jocót vagy ne. (Megjegyzés: erről tök szívesen diskurálnék Veletek, Kedves Olvasók, hogy mi a véleményetek arról, ha az emberek jodo versenyen vagy vizsgán állandósult tettestársukkal lépnek mindig színre. Gondolom, sejtitek, hogy én újdonság-párti vagyok. Általában igyekszem olyanokat megkérni, akiket felületesen ismerek. Ennek az az oka, hogy így sokkal jobban tudom tesztelni a jodómat: mi működik, mi nem működik, hogyan alkalmazkodom és az új partner rávilágít a rögzült, ismert partnerrel nehezen felfedezhető hibáimra is. Nekem ebbe belefér, hogy pórul járhatok - bár eddig csak egyszer fordult elő, hogy nehezemre esett lereagálni egy partnert.) Végül lecsaptam a Jocó mellett álldogáló Stephanra, akit Utrechtből ismerünk (és neki köszönhető, hogy az összes utrechti és villingeni koryu bemutatóról van videónk) és aki pár hónapja lett nidan. Az eredmény az lett, hogy másfél óra alatt csináltunk több mint félszáz (egészen jó katát) és ebédidőre már járni alig tudtunk. Mindenesetre ezután a vizsga is jól ment (mi legalábbis jól éreztük magunkat) és Sensei is rábólintott. Tomnak is sikerült a yondan, aminek külön örültünk, főleg, hogy a tanára (Losson sensei) is elégedett volt. Mivel a vizsgák gyorsan lementek, az utolsó egy órában már valóban előkerült a koryu: a tsuba warival foglalkoztunk.

A harmadik nap már mindenki felszabadultan ölte a többieket, az omote 6 új katájával töltöttük a napot.  Jocót ráuszítottam Aad senseire, amitől ugyan kiégett az agya, de legalább most lesz kivel rendesen koryuzni. Külön mókás volt, hogy Ivan lestoppolt, így a tavalyi utrechti meg a villingeni szemináriumhoz képest most rám hárult a feladat, hogy segítsek valakinek elsajátítani az új katákat, ami nekem is nagyon tanulságos volt (például eddig bele sem gondoltam, hogy milyen piszkos nehéz egyszerre jól csinálni a katát és figyelni a másik összes végtagjának helyzetváltoztatásait :)).  Sajnos ezzel a jodo tábor véget ért, holnaptól iaido lesz.

≠
A technikai magyarázatokat és egyéb részleteket később.

Hetedik edzés Albert senseijel

Jól elúsztunk a beszámolókkal, szerintem már legalább néggyel tartozunk. Kezdem a legutolsóval. Múlt szerdán, vagyis a születésnapomon volt az (nyáron) utolsó edzésünk Albert senseijel. Megint új termet kaptunk, ezúttal egy tánctermet, ami tele volt tükörrel. Ezt kihasználandó, az edzés javát nem egy-egy kata csiszolásával töltöttük, hanem végigvettük a katákat tükörrel és ellenőriztük a sarokpontokat. Mit ne mondjak, tanulságos volt. Az utolsó 10 percben szabadgyakorlás volt, amit Jocó is meg én is az ötös katával töltöttünk: megtanultunk vágni :) Jó móka volt és egészen megszerettem gyakorolni ezt a katát, van benne kihívás.

Jodón ranai-oztunk végig, javítottuk a hibákat a formában és megtanultam rendesen a kardoldalt. Röviden ennyi. Szuper edzés volt és mostantól még egy pár lesz jelen edzésen, mert Albert sensei hozott nekem egy maneki-neko párost (olyasféléket, mint a képen), csak úgy, vagy a születésnapomra, nem tudom. Júliusban pedig minden hétfőn este lesz edzés az ADEPS-ben, szóval lesz extra gyakorlási lehetőség vizsga előtt (még 30 nap...).

Hatodik edzés Albert senseijel - Joci komment

Iai
Chiburi magasságok

Jo
távolság, magasság korrekció

**


Elrettentésnek, mi marad meg egy remek edzésből, ha nem írjuk le :)

Villingen (röviden)

Szóval Elnagh (Ivan szüleinek a közlekedőotthona) szállított minket és nagyjából az út elején eldurrant az egyik hátsókerék. Kerékcsere, közben vacsorafőzés (Elnagh konyhája nagyobb, mint az itteni konyhánk, szóval jókat főzőcskéztünk). Emiatt iszonyú későn értünk Villingenbe és Ivan és Jocó első nap zombultak (én nem túl szolidáris módon, aludtam). A seitei jodo nap gyorsan eltelt: délelőtt rengeteg kihon volt, majd a katák sorban. Midare dome után kettévált a csoport és a vizsgázók külön készültek. Délután voltak a vizsgák, azért, hogy a versenyen mindenki az új fokozata szerint induljon. Ez arra jó - Dannecker sensei magyarázta el - hogy ne úgy induljanak az EB-n, hogy az adott kategóriában nincs semmi tapasztalatuk. Ez annyira be is vált, hogy a yondan versenyt egy egynapos yondan nyerte.

Másnap délelőtt volt a verseny, először megnéztük a godanokat (voltak vagy hatan), majd egyszerre volt a mudan-shodan-nidan verseny, így egymásból nem sokat láttunk és pláne nem tudtunk együtt versenyezni. Az Ishido Kupán bevált taktika szerint igyekeztem új jodokákkal versenyezni (ha az ember taikai alatt tud alkalmazkodni, akkor egyébként is). Ivan a mudanoknál második lett (nem csoda, a tanára vele készül a yondan vizsgájára), Jocó pedig az egyenes kiesés szakaszban kapott ki Steffen Michaelistől (azt kivételesen láttam, szépen dolgozott, Steffen azonaban kiegyensúlyozottabb, stabilabb volt). Rám lecsapott Marlen, akivel együtt vizsgáztunk az EB-n, így bemelegítésnek beálltam tachinak (simán nyert és továbbjutott), majd cseréltünk és én joztam egy csomót. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy végül összekerültünk az elődöntőben, amit végülis én nyertem egy ismeretlen német úriember közreműködésével. A döntőben viszont simán kikaptam Adrianától, aki sokkal szebben jozott.

Délután jött a jutalom: koryu! Mivel Jocóval azt beszéltük meg, hogy igyekszünk minél többet idegenekkel jozni, sikeresen pár nélkül maradtam (aki ügyetlen, az ügyetlen, na). Ekkor azonban feltűnt Aad sensei és rám szánta a teljes délutánját (és innentől kezdve mindenki engem irigyelt, én meg igyekeztem túlélni és mindent elsőre megtanulni). Mint kiderült Hayashi sensei Fukuoka-stílust gyakorol, és minden katát bemutatott összehasonlításképpen (amit 

1. mindenki lelkesen fogadott,
2. tátott szájjal nézett,
3. együttérzésből sok aucs! és juj! is elhangzott.

A harmadik nap ZNKR iaido volt, délelőtt Patrick sensei és René sensei mutatták be a katák fontos pontjait, majd fokozat szerint csoportokban gyakoroltunk. Vizsgákkal zárult a nap, ahol Ogi sensei tanítványa, Norbi shodan fokozatot szerzett.

A vasárnap rövid nap volt és koryut gyakoroltunk, mindenki iskolának/fokozatának megfelelően. Ivan és én természetesen a shoden csoportot választottuk és Momiyama sensei és Buxton sensei vezetésével megtanultuk/átvettük a sorozat katáinak a koreográfiáit/sarokpontjait. A tanulást Mansfield sensei időnkénti felbukkanásai fűszerezték. Az eseményt embu zárta, majd egy hosszú út Elnagh-gal vissza Belgiumba.

***

Részletek később :)  

Újra szemináriumon Rene van Amersfoort senseijel

Pontok:
Fent lágyan, lent erősen
Hiki helyben, nem dőlve, monouchin ütve a kardot, a kéz éppen elmegy a kard előtt. Sem előtte ütve, sem lejjebb ütve nem működik.
Amikor katában vagy technika közben hikibe megyek akkor elől kell maradni és nem visszahúzódni vele. Általában mindig a jo nem megy hátra, hanem elől marad, ha kamaet vált is, akkor is.

• hiki vágás honte kamae és honte yoiból, gyakute hiki kamaeból

• Hiki, maki jobbra, maki balra, hiki sorozat

• hiki két oldal váltogatva 2 percig folyamatosan

• sok sotai dosa

• kevés kata, főleg a szándék, a jelenlét, a fenyegetés volt előtérben, hogy ha az eltűnik visszajön a kard

• meg hogy a közepen a jonak lazán kell tartania, nem izzadságból mereven, erőből...

• illetve hogy minden laza fent, és inkább lent erősebbek az izmok, de ott sem feszes

Titkos tábor René senseijel

Albert senseitől hallottuk, hogy jön René sensei Belgiumba május végén. Vártuk-vártuk, hogy egyszercsak megjelenjen a kiírás az ABKF honlapján, de semmi. Talán pont aznap, amikor Serge Hendrikx kifakadt a Facebookon, hogy milyen már, hogy elharapóztak a 'meghívásos', 'zártkörű' szemináriumok, kapunk egy emailt Albert senseitől a szemináriumról. Rögvest fel is vettük a kapcsolatot Luc senseijel, René sensei tanítványával, aki a szemináriumot szervezte és még aznap írt, hogy a rendezvény nyitott és szívesen látnak. Első nap seitei jodo, második nap Muso Shinden Ryu Iaido. Ez utóbbit, miután megkaptam mindkét oldalról a jóváhagyást, nagyon vártam: életem második (aprócska túlzással) iaido koryu tábora, jupijé (eddig senki nem említette a vöröslő, sebes térdeket...)

Ilyen alkalmakkor állandósulni látszó tettestársunk, Ivan társaságában kb. egy órával kezdés előtt sikerült megérkeznünk a dojohoz (nem vagyok irigykedő típus, de gyönyörű, hatalmas, fagerendás dojo, csudaszép öltözőkkel és kávézóval). Nem sokkal később elkezdtek szállingózni a többiek.

Az első szokatlan dolog a jos bemelegítés volt: pl. jora támaszkodva nyújtottunk (szerintem még sosem támaszkodtam a jora, főleg nem utasításra :) ), illetve volt egy szuper csuklót erősítő gyakorlat is: tsuki zue kiindulási helyzetéből a jobb kéz átfordul és lecsúszik a jo 1/6-ig, majd 45 fokos fordulással honte ni kamae felvétele (aztán vissza és ugyanez bal kézzel, másik oldalra lépve)... egyre tempósabban. A trükk a jo visszaengedésében van: szimplán el kell engedni a távolabbi kezet és akkor a jo visszaesik a megfelelő helyzetbe a gravitáció miatt.

A páros bemelegítéshez sikerült kifognom a teremben található legmagasabb személyt, aki mudan létére hihetetlenül gyorsan alkalmazkodott. Nem tudom, szokott-e velem egymagas emberekkel jozni, de imponáló volt, hogy szóvá sem tette a dolgot. Ezek a feladatok is elsősorban a lazításról szóltak (és hogy egy felpörgetett tempó mellett is maradjon pontos az ember).

A délelőtt további részében kihonokat gyakoroltunk párban, végül pedig felépítettük belőlük a katákat.



***

Másnap Ivan jóslatától eltérően, még kevesebben voltunk, mindösszesen tizennyolcan. Ebből persze alapos vesézés lett, majdnem az egész délelőtt elment alaptechnikákra. Rengeteg mókás és tanulságos feladat volt.

• Például: chudan no kamae: jobb kéz mozdulatlan, bal kézzel meg lehet játszani körzést, meg jobbra-balra ingást, stb.
• Vágásgyakorlás jodan no kamae-ból

 Miután átrágtuk magunkat a feladatokon egyénileg, René sensei összehívott minket és egy-egy embert kiemelve újra átvettük a feladatokat és egyfelől egyénileg is javított dolgokat, másfelől bemutatta rajtunk a feladatok célját és a tipikus hibákat. Én a nukitsukéhoz kaptam útmutatást: a) a test ne emelkedjen fel, b) ne vigyem hátra a kardot teljesen, c) ne a levegőt hasítsam ketté oldalt, hanem az előttem lévő személyt - ez utóbbit a vágás hangja alapján mondta René sensei és így, hogy szóvá tette, tényleg hallottam is, hogy máskor és máshogy szól a kard, ha a vágás oldalt van. Hasznos gyakorlat volt.
További részletek még következnek...