Nehezen indult.
Újra itthon, újra a Seishinkanban.
A mai volt az első kendo edzés idén. Ideje új lendületet venni mindenben.
Valahol ritmust vétettem, ez talán egy jó korrekció.
Újra boguban, újra szembe kell állni másokkal.
Próbálom összekötni a jodom és a kendom. Áthozni az ott épp tanulás alatt levő lazaságot és "erőtlenséget". Fura hogy az erőtlenséghez néha még az erő hiányzik.
Jók a keddi edzések, rengeteg alapozás szokott lenni ilyenkor. Nyúlik az okuriashim és könnyebben alakul majd fumikumivá. Itt is az a lényeg mint joban ahogy Aad sensei mondta, olyan mint a zene. Van saját ritmusa, dallama, és a több technikás sorozatok erősödnek és egy folyamban vannak.
Talán még nem lenne dolgom, de próbálok az időzítéssel játszani jigeikoban. Tudom, hogy hasznos tanulási rész a rohanvágrohanvágrohanvág a kezdő páncélosnál, de sosem éreztem magam otthon benne.
Én még mindig az alapokkal szenvedek (izé, még mindig: ez volt a hetedik edzésem ...)
VálaszTörlésSzóval fumikomi meg másféle ki-ken-tai-ichi, de leginkább ezek megtartása páros gyakorlásnál :)