Második edzés Albert senseijel

... avagy mire jó a vizsgaidőszak, ha nem arra, hogy az ember délután is könnyedén lestoppolhassa a tornatermet.

A nap legnagyobb tanulsága, hogy meg kell tanulnunk járni úgy, hogy közben kontrollálni tudjuk a súlypontunkat és mindamellett, hogy egyenesek vagyunk, kicsit előrébb van a súlypont a középnél (legalábbis gondolatban). Szóval, ami engem illet, most tanulok hátrafelé menni (láb indul, test marad elől és tartja a teret...). Nehéz, viszont segít abban, amit tavaly az otthoni taikaion mondott az egyik lengyel bíró, mely szerint a katák között is fenn kell tartani a feszültséget, nem szabad kiengedni.
Másik tanulság, hogy notonál nem kell kifacsarni a kezet.

Alapos bemelegítés után, ma a magasabb sorszámú katákkal foglalkoztunk, Jocó nagy örömére (az egyik hatalmas nyereség, ami a különórákkal jár, hogy Jocó újra iaidozik. Bokutóval, saya nélkül és nem túl intenzíven (amúgy nem gyakorolja a katákat), de így is csak hasznára válik).

Sanpogiri: negyedik lépésnél a bal láb is fordul, a testtel együtt.

Nukiuchi: kiválóan alkalmas a súlyypont-koordináció gyakorlására. A hátralépéskor sem szabad hátravinni a súlypontot, mert akkor beleragad az ember lánya és úgy kellene hátramenni, hogy közben az ember gondolatban elöl marad, előre törekszik.

***

Tsuki hazushiuchinál érdemes nagy távolságot tartani (megkönnyíti az elütést) és mint egy porszívóként "beszippantani" a kardot.

A katákban van pár különbség, ami részben abból adódik, hogy Albert sensei nem tokiói stílust tanul (ez főleg a monomin látszik).

Tsuki zue: csuklóra (aucs, erő nélkül kellene, de ez nem tartozik Jocó erősségei közé) és maximum 10 cm-re lóghat ki a jo, vagyis nem kell elérni a tachi fejét. Az ütés célja inkább a tachi intimidálása. A tachi kint hagyja a karját, amikor kilép, ezzel is tartva a zanshint. A jo szinte végig yaya hamniban áll (ütés előtt is és után is).

Shamen: Halántékot el kellene érje a josaki, ha nem állítanánk meg az ütést, de itt sem szabad túllógni, a jo másik vége a test előtt, középen van. A kaeshitsukinál a jo indul először, utána a test és sokkal kisebb a távolság, mint ahogyan megszoktuk. Az arcba feljövő jo emiatt tényleg nyomja a tachit, aki ha nem lép hátra, orrbaverődik :)

Monomi: ez teljesen más, mint amit otthon és Cook senseitől tanulunk: a vágásra a tachi bal lábbal picit kilép (nem sarkon fordul), ugyanakkor 90 fokos szögben elfordul a test, hogy a vágás ne érje el a vállat, utána visszafordul (gyakorlatilag majdnem ott, ahol eredetileg állt) és üt. Emiatt nagyon pici a távolság. No, ez katasztrofálisan (nem) ment, ezért jövő hétvégén a központi szövetségi edzésen monomi lesz (szeretni fognak minket a belgák).
(Erről jut eszembe, Mansfield sensei megmutatta a koryu monomit, hogy mennyivel kényesebb a tsuki időzítése, elég látványos volt - és nekünk ez (seitei) sem megy. Még.)

Röviden ennyi, de ez rengeteg házi feladatot jelent.
(Továbbá megtudtuk, hogy Albert sensei Matsui sensei tanítványa és nem taníthat nekünk koryu-t, de jelenleg elég csiszolnivaló van a seiteien is, szóval az unatkozásra nem sok esélyünk van.) Köszönjük szépen Albert senseinek a tanítást!