Életem nyolcadik kendó edzése a dó vágásokról szólt. Talán ezért, talán nem, Koen sensei hozott nekem kölcsönbe csigaházat (men nélkül). Mókás volt, mert nem tudtam előre és főleg, nagyon nem számítottam rá. Alapjában véve tetszik, hogy a shinai nem csúszik ki a kezemből, bár kicsit hirdetőoszlop érzésem volt a dóban.
Edzés után pedig fogadtam a gratulációkat, hogy milyen ügyes vagyok (ezzel csak azért dicsekszem, mert ugyan tudom, hogy igyekszem és sok mindent meg tudok valósítani abból, amit mondanak nekem, nagyon frusztrál, hogy az iaidóban és jodóban évek alatt tanult dolgok annyira beépültek, hogy nem tudok tudatosan sem nagyon mást csinálni. Márpedig a rugalmatlanság nagy ellenség).
Nem baj, a héten lesz három magán edzésünk próbálgatni a különbségeket :)
Lesz ez még rosszabb ;)
VálaszTörlés