Akármilyen lelkesek is vagyunk, a karácsonyi edzés ma volt. Ami nem is baj, tekintettel arra, hogy a karácsony két és fél napjának reggeleit javarészt alvással töltöttük. Ma is totál vakond üzemmódban keltem, aminek meg is lett a következménye. Ugyan Cseresznyemorc és a jo megérkezett a teremhez, de nem vittem térdvédőt, obit, papucsot, viszont vittem jubant, de az meg a kendogihez tökéletesen felesleges. Átfutott az agyamon, hogy most jó lenne hisztizni, de mire odaértem, felébredtem és jókedvem kerekedett.
A körülményekre való tekintettel, no meg azért, mert az utolsó két hétben rengeteg impulzus ért vágás ügyben, úgy döntöttem, hogy akkor csak vágni fogok. Így is lett és sikerült a rögtönzött tervben szereplő 500 vágás, bár a minőséggel még nem vagyok elégedett. Cserébe itt az alkalom, hogy a fent kicsit jobbra húzó vágásomat visszatereljem a középvonalhoz.
Nem túl nagy meglepetésemre Jocó nem jött jozni, így kihonoztam. Az első honte uchik közben ugrott be, hogy tulajdonképpen az volt a legjobb Nishiumi sensei táborában, hogy rájöttem arra, hogy tulajdonképpen szuper jó dolog egyedül kihont gyakorolni (hasonló felfedezés volt tíz éve, amikor azt fedeztem fel, hogy klassz dolog skálázni, most úgy tűnik egykutya, kihon vagy skála). Mivel ebben már 5 napos gyakorlatom van, ez jól is ment, bár a 100 kihon ad egy újfajta rálátást az ember berögzült nyavalyáira, megmutatja, hogy mennyire hasonlóan vagy különbözően megy a két oldal (már ha van).
Összefoglalva, remek edzés volt. És még ebben az évben van kettő.
***
Hazaérve meg is találtam a jutalmamat az interneten: az utrechti Ishido Kupára meghívták Chris Mansfield senseit és Patrik Demuynck senseit és délelőtt, a taikai előtt mindkét nap szeminárium lesz! Jupijéééé!
Bezony. Átaludtam :)
VálaszTörlés