Iaido
Két csoportra oszlottak a gyakorlók, sandantól Kobayashi sensei(Hanshi 8th dan Iaido – Kyoshi 7th dan Kendo), míg nidantól lefelé Uehara sensei (Kyoshi 7th dan Kendo – Kyoshi 7th dan Iaido) vezette az edzést. Kevesen voltunk, kényelmesen elfért mindenki. Nagyon rövid bemelegítés után mindkét csoport végigvette a 12 ZNKR katát, de más tempóban és hangsúlyokkal.
Uehara sensei alapvető pontokat emelt ki, főleg a helyes tartást és egyenesek megtartását hangsúlyozta. Továbbá az értelmes vágásokat (mae, kesagiri nem megy ki a test vonalából).
Mindezt megspékelve azzal, hogy tőlem 3 méterre ült a fényképész és a kendo edzéseket vezető Tahara sensei (Hanshi 8th dan Kendo).
Szubjektíve: Nagyon érdekes volt megfigyelni, amilyen lazán, természetesen bánik a karddal, tisztelettel, de merevség nélkül. Inkább megenged kisebb pontatlanságot (kicsit lógó kard, nem pontos szög), ha ezzel elkerülheti, hogy merev, statitkus legyen. Az egész tartása az tükrözte, hogy nem kell, szabad merev szigorral gyakorolni, félni a kardtól vagy isteníteni, hanem törekedni kell a helyes arányokra.
***
Jodo
Amikor megkérdeztük belga barátainkat, melyik sensei tanít jodót, sokattudó mosollyal felelték, hogy a legalacsonyabb tanár, akinek a legnagyobb hangja van. Csodálkoztunk, hogy negyedórával korábban már le akartak menni (a lelátóról néztük a kendósokat).
10:00-kor megjelent Nishiumi sensei ( Kyoshi 8th dan Jodo) és megértettük a sokatmondó mosolyokat. Képzeljetek el egy embert, kinézetre tízéves forma kisfiú lehetne, nálam fél fejjel alacsonyabb, de olyan tekintélye és mentális ereje van, amilyet én még nem láttam és talán többet nem is fogok. Akit jóval a kezében nézve, az ember (lánya) megérti, hogy milyen lelkületű emberekre szabták a jodo technikáit és például hogyan működik a sutemi kata (tanjo széria). Mindemellett egy kedves, gondoskodó embert ismerhettünk meg személyében, aki például külön figyelt az egészségügyi problémával küszködő belga senseire.
Ellentmondást nem tűrően tette le a papucsát a kiszemelt helyre és bement a terembe, ahol a kendósok még javában ji geikóztak (mint kiderült, Tahara sensei azt hitte, 22:30-ig vannak) és leült seizába. Követve a belgákat osontunk a terembe és kicsit tanácstalanul álldogáltunk, amikor hátramorrant: "Seiza.". A jodós tömeg egy emberként ült le. A kendósok pedig azonnal abbahagyták a gyakorlást és rövid reiho után menekülőre fogták a dolgot. Tapasztalt jodósok elő se vették a bokutót (pedig milyen boldogak voltunk, hogy sikerült bőrtsubát szerezni, ami az elvárás), hanem rohantak sorakozni. Lehajtott jóval, mivel Nishiumi sensei röviden elmondta, hogy csak a rendőrök sorakoznak úgy, ahogy mi is szoktunk, az a helyes, ha mindig (magyarázatnál is) lehajtjuk a jót.
Nem kellett kard. Kamae gyakorlás és 6 kihon volt - ez utóbbiról a gentiek azt mondták, hogy ha így haladunk, lehet, hogy katázni fogunk tábor végére, mert általában az első edzésen nem szokott ilyen sok különböző gyakorlat szerepelni.
Azt hiszem, a jelenlevők a fontosnak tartott fél tucat dolgot nem fogják többet elfelejteni: lehajtott jo, helyes kamae, zanshin és felkészülés a váratlanra. Nishiumi sensei ugyanis nem egyszerű kihonokat végeztetett a gyakorlókkal, hanem a legváratlanabb helyzeteket idézte elő azzal, hogy irányokat és kihonokat rendelt 60 percen keresztül.
Mindezt spapánul vagy spanyollal kevert japán nyelven, amiből őszintént szólva senki sem értett egy mukkot sem (kivéve a japán szavakat). Ezt sajnáltuk, mert sokat tanulhatnánk abból, amit mond.
Extra motivációnak néhány hachidan elkeveredett a lelátóra, bár Nishiumi sensei - ha ez eddig nem derült volna ki a beszámolóból - mindenkiből a legjobb jodóját hozza ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése