Sok volt a bukás, mi átmentünk. Ducarmé sensei is átment. A részletek alább olvashatók.
***
Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy a kendo tanárunk, Koen sensei, magára vállalta az adminisztrációt, így a vizsgadíjat is nála lehetett befizetni. A visszajárót vigyorogva adta át, azzal, hogy ha átmegyek a vizsgán úgyis visszaadom.
***
Az utolsó edzésnapon reggel elkéstem, s így nem tudtam, kinek a holmija mellé pakoltam. Edzés végén kiderült, hogy a gentiek mellé sikerült telepednem. Távozáskor Luc Defraye sensei megkérdezte, hogy vizsgázom-e. Mondtam, hogy igen, iaidóból shodanra. A jellegzetes vigyora kíséretében kaptam válaszul egy 'OK.'-t. Szóval ő is a bizottságban van.
***
Közel három óra volt a szeminárium vége és a vizsgák kezdete között, mert azt gondolták, tovább fog tartani a kendo verseny. Miután sikeresen kiderítettük a menetrendet, ebédeltünk és ruhát igazítottunk, illetve kávéztam. A kávézóban gyűlt össze az éppen nem gyakorlók hada, így sikerült megtalálnom az oroszokat is egy asztalnál és átadtam Alexei (lásd a bejegyzésünket az utrechti táborról) üdvözletét a dojotársának, Dimitrinek. Mint kiderült, ő volt az, aki a délelőtti edzésen megsérült és ömlött a lábából a vér. Pár órával a iaido és a jodo sandan vizsgája előtt. Meglepett, hogy az oroszokat meglepi, hogy mások foglalkoznak velük. Erre a továbbiakban figyelni fogok, mármint, hogy odamenjek beszélgetni, hogy ne érezzék magukat kívülállóknak, hiszen nem azok.
2 óra körül bemerészkedtünk a terembe, vagyis közel háromnegyed órával a vizsga kezdete előtt. Sokan már/még lelkesen gyakoroltak, hiszen kiírták a katákat: 1, 2, 4, 6 és 8 sandan fokozatig, felette pedig egy koryu kata és a fenti lista páros számú katái. Ádám is megkereste a párját jodo vizsga előtt és tartottak egy főpróbát. Jodóból csak a yondan fokozatra kiírt katák voltak rendhagyóak: 7, 8, 9, 10 és 11. Mivel nagyon kevés résztvevő volt, a régi rendszerben zajlottak a jodo vizsgák. Én csak kicsomagoltam Cseresznyemorcot és kikészítettem a térdvédőmet, aztán beszélgetni kezdtem Karennel. Mivel a délelőtti edzések, embu, a sikeres autogramszerzés és pár innen-onnan begyűjtött dícsérettől hatalmas jókedvem kerekedett, cseppet sem izgultam és lelkesen néztem a többieket. Hab a tortán, hogy még Uehara sensei is odajött sok szerencsét kívánni. Közben számot is kaptam, a szokásos ragacsot, ami félig sem takarta a zekkenemet és az első nukitsukénál lejött.
***
A jodo vizsgákkal kezdődött a vizsga, a bizottságban Nishiumi sensei elnökölt, továbbá René sensei, Patrik sensei, Albert sensei, Jef sensei voltak a tagjai. Aad sensei ült be hatodiknak a yondan vizsgához.
Mivel összesen 3 vizsgázó volt, így Ádám rögtön az elején letudta a jodo vizsgát. Karent megkérték, hogy segítsen a harmadik jelöltnek. Sajnos, semmi esélye nem volt, mert rosszul kötötte meg a hakamáját és ezt senki nem vette észre. Még Patrik sensei is alig tudott elfojtani egy mosolyt. Ádámnak és a partnerének sikerült a vizsga.
A nidan vizsgán nem történt semmi érdemleges, a színvonal sem volt túl fényes, szerintem. Az arány 2/3 vagy 4.
A sandan vizsga volt a legremekebb, amennyire me tudom ítélni, nagyon örültünk, hogy Dimitrinek sikerült a vizsga a sérülés ellenére és Chris Maes sensei is sikeresen levizsgázott (Ő a genti dojo kendo szakágának vezetője és ő volt az, aki végülis meggyőzte Jocót, hogy még ne temesse a térdét :)). Ezen a fokozaton minden vizsgázó (3 fő) átment.
A yondan vizsga is izgalmasnak ígérkezett, hiszen tudtuk, hogy Ducarmé sensei is vizsgázik. Erről írtunk a szeminárium második napján. A vizsgán mindketten követtek el pontatlanságokat, volt, hogy Ducarmé sensei rengeteget kivárt egy záró hikiotoshi előtt. Ugyanakkor láttuk a szeminárium alatt, hogy senki nem merne neki visszavágni, így úgy érződött, hogy játszanak az idővel.Ketten vizsgáztak sikeresen, négy jelentkezőből.
Godan vizsgára nem jelentkeztek.
Mivel azonnal kitették az eredményeket, gyakorlatilag mindenki perceken belül megtudta az "ítéletet".
***
A yondan vizsgát már az alapvonalról néztük és amint lementek a vizsgázók, mi öten már el is kezdtük a shodan vizsgát, illetve a másik pályán is készülődtek a yondanok. Nem ismertem mindenkit a bizottságból, de Michael Simonini, Freddy Carlier és természetesen Luc Defraye senseiek ott voltak. Javier elárulta, hogy Kobayashi sensei azt mondta, hogy shodan vizsgán mindösszesen három dolgot fognak figyelni: nukitsuke, kiri oroshi és chiburi.
Kicsit meglepődtem, hogy egyáltalán nem vagyok ideges. Az egyetlen dolog, ami zavart az az, hogy Uehara sensei szétszedte az aranyos, lapos vágásomat, hogy legyen nagyobb és ívesebb, amitől a) megint lóg a kard, b) megint nincs hangja a vágásaimnak. Hát ez van, ahogy Karen megjegyezte, még mindig jobb, hogy most történt ez, mintha yondan vizsgánál történne. Ha ettől eltekintünk, nagyon jó volt a vizsgám (belülről).
Még véget sem értek a nidan vizsgák, mikor mi már láttuk az eredményeket, négyen átmentünk, csak a magas hollandus bukott meg, aki az ushirónál majdnem orra bukott. Nagyon el volt kenődve, szegény.
Nidan vizsgán megbukott az a fehér ruhás lány, akiről nem értjük, hogyan ment át shodan vizsgán a látottak alapján. Nagyjából a mi kezdő csoportunk nikyu szintjén van.
Sandanon volt a legtöbb jelentkező, szám szerint nyolc és heten átmentek, köztük Dimitri is. Yondan fokozatot három jelentkező kapott 4-ből, köztük Marjan is, aki örült, mint majom a farkának.
Godan fokozaton is ketten mentek át, köztük a német copfos hölgy, aki szintén nagyon boldog volt.
***
Vizsga után lelkesen beszéltük meg az élményeket meg gratuláltunk egymásnak, amikor távozóban Luc Defraye sensei is odajött nekem gratulálni.
***
Szóval három dannal gyarapodott a ShinBuKan és Sári és Jocó le is fényképeztek minket diplomástul, de Jocó nem hajlandó odaadni a képeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése