Téli szeminárium harmadik nap - edzés összefoglaló

Iaido 

A technikai dolgokat leírom majd egyben a valamelyik másik bejegyzéssel.
Röviden: Ugyanaz volt, mint előző nap. Elfelejtettem leírni az Uehara sensei-féle bemelegítő gyakorlatot: láb összezár, kard fel (vízszintig), láb előre lép, kiri oroshi. Vissza és kb. 50-60 darab. Váltott lábbal természetesen. Nem megterhelő és nem jöttem rá, mire jó. (Ha valaki tudja, írja meg. Nekem kicsit a kendós bemelegítő vágások egyikére hasonlít.)
Bezsebeltem egy "that's good"-dícséretet Uehara senseitől.

Naginata

Ezt a részt majd Jocó, aki részt vett élete első naginata edzésén, megírja részletesen. Kívülről nagyon barátságos, szokatlanul demokratikus, mindemellett felépített, koncentrált edzést tartottak. Nagyon tetszett, hogy a nyitó és záró reihóhoz körbe ültek és az edzés zömében alaptechnikákkal foglalkoztak. A dojóba mindenkit behívtak nézni vagy beállni gyakorolni, annak ellenére, hogy miattunk 30 perccel rövidebb edzést tudtak csak tartani (és erről korábban elfelejtettek nekik szólni). Nishiumi sensei a korábbi morc kezdés helyett, kezet nyújtott és – amennyire a nyelvi korlátok engedték - kifagatta a naginata tanárokat, hogy tanulnak-e koryu-t és melyik stílust és ismerik-e X senseit.

Jodo

Ma sem voltunk többen, de vagy a hosszabb idő vagy más miatt, Nishiumi sensei inspekciózta a jókat, hogy alkalmasak-e páros gyakorlásra (és később a kardokat és a tsubákat is megszemlélte – végre használhattam az új tsubát, jippííííí (gyermeteg ujjongás).

Sok vendégünk volt, akik nézelődtek és edzés végére megérkezett René Van Amersfoort és Jef Heuvelmans sensei is (valószínűleg munka után jöttek, de mint kiderült, Jef sensei sérült, nem edzhet egyébként sem – viszont a megérkezésükkel az edzés második felére nyertünk egy tolmácsot).

Mivel a naginatások terme kisebb és nem lehet végtelenített kihonorokat csinálni, több bemutató volt és fordulás. Miután elismételtük az előző nap tanultakat (első 7 kihon), sotai dosa következett (ugyanezek plusz a taihazushi uchi). A tegnapi felismerés után, gyorsan lestoppoltam a mellettem álló, Ternatban már megismert Karent. Nagyon szeretek vele gyakorolni, mert annyival tud többet, hogy nyugodtan tudok vele gyakorolni, ha iparkodom (egyébként nidan, de a belgáknak is hosszú kyu rendszerük van, 6 kyutól indulnak), pontos, koncentrált és nagyjából akkora mint én.

Mivel egy orosz hölgyön kívül csak mi voltunk lányok, ráadásul középen gyakoroltunk, megint egy nagy adag személyes útravalóval távoztam, ti. Nishiumi sensei többször beállt tachinak valamelyikünk helyett. Nagyon érdekes tachi; nem ad vagy alig visszajelzést, pontos és nem rak több terhet a jósra, mint amennyit elbír. (Értsd: nem kergetett ki a teremből, mint Ducarmé senseit az egyik technikai bemutatónál.)

A sotai dosa gyakorlás is olyan volt, mint a tandoku dosa: kiszámíthatatlan. Olyan folyamatos figyelemre ösztönzi az embert, mint amilyenre Patrik sensei utalt két éve, amikor Visegrádon flamadul szólítottam meg („várd a várhatatlant”).

A személyes csomagomba kerültek a következők:

1. A jót tényleg érdemes a harmadánál fogni.
2. honteni kamae: első láb előre néz, hátsó láb 45 fok, sarok felemel, yaya hamni.
3. A tsuki hazushi uchi, kaeshi tsuki úgy valósíthatók meg kicsi ember számára, hogy el kell lazítani a vállatés a jo két végét sem szabad szorítani
4. maki otoshinál a test melletti kéz a testhez simul, a kéz lazán fonódik a jóra, míg a másik kar függőleges. Fontos, hogy a kard, ha befejezné a vágást, ne érje el az ujjakat (így lehet meghatározni, hogy sikerült-e a megfelelő alapállást felvenni a vágás után)
5. A taihazushi uchi „trükkje”, hogy a kéz fentről üt és a kard mögött marad (vagyis nem vágjuk le a saját kezünket lelkesen ütés közben és a hátralépés csak azután történhet, hogy a jó elérte a kardot).
6. A kuritsuke érkezése mélyen van, a jo – a lehetőségekhez mérten – vízszintes (kamae-nál is)
    

***

Sikerült időben kiérni a pályaudvarra, de ... a vonat egy órát késett, 2-re értünk haza, ezért késik ez a beszámoló (is).