Téli szeminárium - vizsgák

A tavalyi káosz után (egyszerre voltak az iaido és a jodo vizsgák), most másfél óra különbséggel hirdették meg őket. Először voltak az iaido vizsgák két bizottsággal (1-3 dan, 4-5 dan).
A három japán senseiből kettő (Kobayashi sensei és Uehara sensei került a nagyokhoz, míg Shoji sensei hozzánk). 1, 3, 4 és 5 danra sok vizsgázó volt (általában 3 négy fős csoport) és amennyire meg tudtam ítélni az általános szinvonal nem volt túlságosan magas (tisztelet a kivételnek). A ShinBuKant hárman képviseltük, a cseh Tomas is vizsgázott godan fokozatra. Shodanon 90% felett, Sandanon 80% felett volt az átmenők aránya. Sokan kaptak yondan fokozatot is, míg csupán 3 új godan 'született', természetesen Tomas az egyik. Gergőnek extra megoldandó feladatként azonnal leesett a száma, amint megkapta, végül a szervezőktől kapott egy fehér szigetelőszalagra hajazó ragacsot a tetejére és később Patrik senseitől az aljára. Persze, így is leesett a nyitó reiho közben. Szokás szerint fokozatonként majdnem azonnal jöttek ki a vizsgaeredmények, nem kellett sokáig izgulni. Az általános hangulat is nagyon pozitív volt, a szervezők kifejezetten kedvesek voltak, igyekeztek nyugodt hangulatot biztositani. Ráadsul rengetegen maradtak megnézni a vizsgákat, vizsgák után mindenki mindenkinek gratulált, az ABKF titkára elkezdte szétosztani a menjokat, mindeközben a szegény jodo vizsgázók próbáltak helyet találni maguknak és koncentrálni a saját vizsgájukra.
A jodo vizsga hangulata meglehetősen más volt. 6 shodan, 3 nidan, 2 sandan és 2 yondan jelölt volt, azaz 4 körben lement az egész. Nishiumi sensei volt az elnök, mellette Reniez sensei és Shoji sensei, valamint René sensei és Albert sensei voltak a bizottságban, illetve a yondan vizsgán még Patrik sensei is. A színvonal - szerintem á átlagos volt, de több volt a bukás mint tavaly és a hangulat is fagyott volt. Sandanon se Johan, se Gergő nem mentek át (amin többen meglepődtünk, Patrik sensei még újra is számoltatta az eredményt). Yondanra Marleen és Niko vizsgáztak, a genti dojoból és Niko át ment, aminek nagyon örült mindenki.


~~
Saját vizsga, ami azt illeti, elég fura élmény volt. Először is, elfelejtettem vizsgaengedélyt kérni, Sensei az utolsó pillanatban intézte el, szégyelltem is magam miatta rendesen. Másrészt, egy héttem a vizsga előtt utáltam az egészet és olyan hisztis voltam, mint még soha (nem az izgulástól). Szóval, egy hét nyávogás után, hogy 'nem megy, jozni akarok, ...' vasárnap reggelre be kellett látnom, hogy itt mégiscsak vizsgázni kell és lehetőleg jól. Mivel Uehara sensei ingázni kényszerült a kendoverseny és az iaido szeminárium között, így René sensei átvette a vizsgára készülő csoport irányítását Shoji senseijel és a tőle megszokott módon olyan feladatokat adott, amivel lekötötte a társaság minden figyelmét. Végül embura került sor, fokozat szerint. Katák: 1-5 (én biztosra vettem, hogy ez NEM lehet a vizsgán és pusztán gyakorolni kapjuk őket). Na, itt jött az első érdekesség: a közel harminc fős shodan-sandan-jelölt csoport kettévált és ott maradtam középen mint nidan vizsgázó. Az embu tűrhetően ment, úgyhogy egész jükedvúen vártam a vizsgát.
A szeminárium után belefutottam Freddy senseibe és Luc senseibe, akik tavaly is a bizottságban ültek és vigyorogva konstatálták, hogy hehe, megint találkozunk és sok szerencsét kivántak. Igy másfél év belgiumi tartózkodás után, már szinte mindenki ismer, így rengetegen jöttek oda biztatni. A Seishinkanból csak Koen sensei volt ott
A vizsgán kiderült, hogy nem René sensei lesz a vizsgaelnök, hanem Shoji sensei, akitől korábban elköszöntem, mert az hittem, hogy ha vizsgáztat, akkor biztos a másik bizottságban lesz. Végül elkezdődött a vizsga, Gergő produkált egy fergeteges bemutatót, majd amikor az utolsó shodan csoport is lejött, mehettem én egyedül. Szerintem elég pocsék vizsga volt, bár Gergő azt mondta, hogy végig érdelődve nézték és mire kimentem ott volt az eredmény, hogy a vizsga sikeres. Albert sensei odajött, hogy egész jó volt, kivéve a tsuka atét, amit majd rendbe kell tenni. Szóval nem voltam túl lelkes, belülről nem tetszett, amíg a bizottságból odajött Freddy sensei gratulálni, Luc sensei megköszönni a 'szinvonal emelését a korábbi kategóriához képest' (én csak néztem bambán, hogy mi újság) és még később Simonini sensei is gratulált. A vicces az volt, hogy szinte az összes vizsgázó sandanig valami szuperhősnek nézett, hogy egyedül vizsgáztam holott szerintem az ember valójában akkor is egyedül vizsgázik, ha vannak mellette (kivétel, ha klubtárs az illető, az sokat segít). A vizsga furcsaságát megkoronázandó, elfelejtették a menjomat. Majd Koen senseitől megkapom :) Egyszer...

ABKF Winter Seminar 2013 - Jodo

Nishiumi sensei

Relax
laza térdek, rövidebb állás, semmit sem erőből.

honte - első kéz elől marad
hiki - elő láb előre néz, hátsó 90fokban erre

mindkettőnél baseballos hátsókéz használat

Téli szeminárium - hatodik nap

Mára nem volt fuvarunk, így a vizsga napján 5:30-kor keltünk (remélem, most már elárulhatjuk, Gergő). A minimális vizsgadrukk, ami azért volt bennünk, segített eljutni Brüsszelbe. Persze, minden zárva volt, otthonról pedig alig két szendvicsünk és banánunk volt az egész napra.
A délelőtti edzés hamar eltelt, iaidon külön vizsgacsoport alakult a kiscsoporton belül és sok embuval készültünk a vizsgára.
Óriási meglepetésünkre a jodo edzés végig kata volt, a magasdanosok voltak a motodachik, de most nem volt csere. Gergő Shoji senseihez, mi Aad senseihez kerültünk. Nishiumi sensei pedig körbejárt és néha kihívott egy-egy embert saját magához. Tanulságos volt, jobban kell tartanom a középvonalat. Végül, ahogy tavaly, megnézhettük a magasdanosok embuját. Ez még tanulságosabb volt (...). Közben bejött két sensei a kendo versenyről és lelkesen fényképezték az embukat, sőt ismétlést kértek, vagyis nekik köszönhetően kétszer tekinthettük meg a ranai-t René seinseijel és Nishiumi senseijel.
A két óra szünet is gyorsan eltelt, majd a vizsgák is. Utána pedig egy jó nagy társaság gyűlt össze az ADEPS újra megnyílt kávézójában. Érdekes volt, hogy ugyan sok volt a mászkálás az asztalok között, szigorúan minden asztalnál az azonos dojoból valók ültek (mi hárman Albert senseihez és tanítványához csatlakoztunk), volt szó tehenekről és borjakról (ahogy a belgák mondják), s végül vagy 4 órával később elindultunk hazafele.

Téli szeminárium - ötödik nap

Nehezen keltünk, az volt a szerencsénk, hogy Joeri és Sanne a Seishinkanból vállalták, hogy elvisznek minket. Mivel a kendősoknak az utolsó nap csak verseny van, aznap voltak a vizsgák, ami a klubunkból Joerit is érintette (negyedik danra vizsgázott - volt még egy negyedik danra vizsgázó és két shodan-jelölt). Azt beszéltük meg, hogy a szeminárium után megnézzük a vizsgákat és utána velük megyünk vissza. A két shodan-jelölt átment, Joeriéknak viszont nem sikerült a vizsga. Igazából annyira rövid idő állt a rendelkezésükre, hogy gyanítom itt már a vizsgarutin is sokat számit.

Téli szeminárium - negyedik nap

Dries megint elszállitmányozott minket edzésre - gőzöm nincs, honnan lett volna energiánk elmenni saját lábon. Az előző naphoz képes annyi változás volt, hogy 2 óra iaido és csak egy óra jodo szerepelt a programban. Elkezdett bővülni a résztvevők csoportja, de még mindig kényelmesen elférünk. Folytattunk a 12 kata, illetve kihonedzést.

Téli szeminárium - harmadik nap

Ma mázlink volt, Dries elvitt minket autóval. A forgalom miatt időt így sem nyertünk, de Gergőnek legalább nem kellett sétálnia (konkrétan esténként alig tud járni, szóval a délutáni edzések elég hamar abbamaradtak). Edzés előtt még Koen senseit kifaggattam kote- és varrás-ügyben, majd kidobtuk a focistákat a teremből és elkezdődött az edzés. Ma már egy kicsivel jobban ment, bár semmi kedvem nem volt az egészhez és úgy éreztem, hogy Uehara sensei is szívesebben lenne a szomszéd teremben kendo edzésen. Ez alkalommal két csoportban gyakoroltunk és eljutottunk a seitei katák végéig. Uehara sensei minden katához mondott egy-két pontot és megnézte, mit sikerült megvalósítani belőlük. A japán kezdőnk pedig, úgy-ahogy fordított (két katát, ha tud, nincs könnyű dolga). Egy órával később a kendósok elkezdtek edzeni a szomszédban, onnantól kezdve mindenki feladta, hogy megértse a magyarázatokat, Uehara sensei is pantomimezett, mert konkrétan semmit nem lehetett hallani. Meg is lett a foganatja a dolognak, mert a kendósok nem bírták végig, jó negyedórával idő előtt befejezték az edzést.

Jodo edzésen ugyanaz a négy kihon volt, nem mentünk tovább. A látszám viszont majdnem a duplájára nőtt, Nishiumi sensei ma is kezet nyújtott az újonnan érkezőknek (itt van Johan és vizsgázik sandanra!). Úgy tűnt, mindenki nagyon élvezi, főleg, hogy a szomszédos teremből shinaijal a kezében átjött egy kendotanár, egy kicsit nézte, ahogy kihonozunk, majd kiment és visszatért egy másik senseijel, érdeklődve nézték, hogy miket múvelünk, kiparancsolták Shoji senseit a sor elé (beállt mellénk a sor végére) és javítottak itt-ott. Csak egy aprócska incidens zavarta meg az edzést, mert egy fehér ruhás jodokát kizavart a teremből, hogy kösse meg rendesen a hakamáját.

Téli szeminárium - második nap (iaido)

Iaidora mar többen jöttek, de így is bőven volt hely, ezert Kobayashi sensei úgy döntött, nem lesz csoportbontás (dicsekvés: tok büszke voltam magamra, hogy el tudtam olvasni a két kanjit a zekkenjén). Szokatlan módon nem volt bemelegítés és Kobayashi sensei sokat magyarázott a mae kapcsán. Így csak sanpogiriig jutottunk első nap végére.
Hangsúlyozta, hogy a helyes vágáshoz a vágás előtt úgy kell fogni a kardot, hogy legyen egy rés, ami teret biztosit a mozgáshoz, illetve, hogy a chiburinál a fogás nem vágókéz, hanem megállító kéz.

Téli szeminárium - első nap (jodo)

Három...kettő...egy.... és elkezdődött az idei téli szeminárium. Első nap csak jodo volt (meg kendo). Valami téves elképzeléseim lehettek arról, hogy egy hanshi hachidan mekkora érdeklődést vált ki a környező országok jodokáiból és azt hittem, sorba kell majd állni hosszasan a regisztrációnál. Tévedtem, az első nap tizen voltunk a teremben (abban a teremben, ahol előtte 80-100 kendós edzett): Nishiumi sensei, Shoji sensei, Albert sensei, három belga, egy fura külföldi és mi hárman. Nishiumi sensei mindenkit köszöntött, bemutatta Shoji senseit (aki még nálam is egy fejjel alacsonyabb és - amikor nem kedvesen magyaráz, -  úgy tud nézni, hogy legszívesebben menekülőre fognád) és nem túl meglepő módon kihonozni kezdtünk. Tavaly Valentin és Karen megjegyezték, hogy idén gyorsabban haladunk és ez erre az évre is igaz, mert tegnap már kaeshi tsuki is volt (egészen pontosan honte uchi, hiki otoshi uchi, sima tsuki és kaeshi tsuki volt), mi több, páros hiki gyakorlás is volt. A hangsúly megint a lassú, pontos munkán és zanshinon volt és a másfél óra megint pillanatok alatt elrepült. Pláne, hogy a "hatalmas" résztvevői létszám miatt, mindenki személyes feladatcsomagokat kapott (azonnali feldolgozásra).Sajnos, edzés végén Nishiumi sensei spapánul értésünkre adta, hogy márpedig holnap tényleg nincs edzés, de addig is gondolkodjunk azon, amit mondott.

Visszafele együtt utaztunk Albert senseijel a metrón, de fogalma sincs, miért voltunk ilyen kevesen.

ABKF Téli szeminárium

És már csak egyet kell aludni és kezdődik...
Ma pedig előedzést tartunk :)

Kilencedik edzés Albert senseijel

Szóval vannak azok az alkalmak, amikor az ember a helyzeti adottságok miatt újfajta edzésformákat kénytelen megkóstolni. Na, ez az edzés ilyen volt tekintettel a hétfői bal felkarba kapott oltásra, amely miatt max. 30 fokos szögben tudtam felemelni a karom, kivéve előre, ami fájt ugyan de ment. Imitől (is) eltanulva, hogy a beteg iaidoka is iaidoka, persze elmentem edzésre (már csak azért is, mert jött Albert sensei)...

A tapasztalatok:
1. minden seitei iaido kata kiválóan kivitelezhető csak jobb kézzel (a kérdés, persze, hogy van-e értelme)
2. a jodo kihonok nem (gyakorlás: kihonban újfajta fordulásokat kitalálni, hogy mindig a megfelelő oldalra jöjjön ki a technika)
3. ha fáj, akkor kevesebbet mozgatod és eltúnnek a felesleges mikromozdulatok, tapasztalat: túl sok felesleges mozgás van a mozdulatokban

+1 ha annyira fáj a karod, hogy felemelni sem tudod és már csak röhögni tudsz magadon/magadban kínodban, a fejedre fognak koppintani, hogy nem jó a metsukéd :)

Egyébként:
Taiatarinál lefelé kell tolni a kardot a földbe
tsuki hazushiuchinál a hátralépés olyan mint egy porszívó (magával húzza a kardot) - utóirat: csak ne felejtsd el időben kikapcsolni a porszívót hihihi

Utrechti Jodo Koryu Tábor

Vannak olyan alkalmak, amikor az ember (lánya) rengeteget készül egy várva várt eseményre, mindent aprólékosan eltervez, majd az élet (vagy más) keresztülhúzza a számításait és az ember lánya hoppon marad (vagy nem). Valami ilyesmi történt velünk az utrechti tábor első napján, amikor a többhetes omote gyakorlás után (hogy az stabilan menjen és finomíthassuk a részleteket és elkezdhessük tanulni a chudant), René sensei bejelentette, hogy nem lesz omote, mert azt már úgyis mindenki tudja, hanem chudan lesz és második nap gohon no midare (itt mindenki sűrűn kereste a többiek pillantását, hogy ugye félrehallottuk és amikor konstatáltuk, hogy mindenki ugyanazt hallotta, széles vigyor ült ki az arcokra) és kenjutsu (ha lesz rá idő).

Mindezek előtt persze még volt, a lassan szokásossá váló előszeminárium. Idén nem Norbiék késtek, hanem mi és roppant mókás volt az is, hogy a teremben levő 10 személyből 7 (!!!) magyarul beszélt. Nem túl meglepő módon a kihonok kerültek elő és René sensei elsőre nehezen felfogható gyakorlatai (jelentem, így másodjára/harmadjára már egészen jól követtem az eseményeket és 'majdnem' lépést tudtam tartani annál a piszok nehéz csuklógyakorlatnál). A legizgalmasabb az volt, amikor René sensei az omote katáit alakította át kihonokká (ekkor még azt hittük, ugye, hogy készülünk a másnapi szemináriumra).

Visszatérve a szombatra, a bejelentés után egy jó órás kihongyakorlás következett, majd elkezdtük a chudan katákat. Tavaly már láttuk őket, videón is megvannak, sőt egy edzést arra szántunk, hogy Mansfield sensei könyvét és a videókat nézegetve lekottázzuk a katákat, hogy legyen esélyünk megtanulni őket. Mégis meglepett, hogy mennyire hasonló sok kata és milyen finom apróságokban térnek el. Mivel Adél megkért, hogy gyakoroljunk együtt és ő sem tudta ezt a szériát, eleinte kicsit izgultunk, hogyan fogunk lépést tartani, de szerencsére idén tényleg sok idő jutott erre a szériára: az egész napot a chudan 12+1 katájával töltöttük, így a nap végére egészen stabilan megtanultuk a formákat (persze a nevekkel gondban voltunk).

Másnap jött a feketeleves: chudan ismétlés – szegény Karen (és mindenki, aki csak vasárnap jött és nem tudta a chudant) eléggé szenvedett, s mivel a szombati társaság memóriájának sem tett jót a finom vacsora (Jef sensei valahonnan szerzett egy indonéz hölgyet, aki ott, a világ végén főzött egy szuperfinom vacsorát), így mindent 2-4 alkalommal ismételtünk (aztán szerintem feladták a reményt), szóval a vasárnap délelőtt jó fárasztó volt. És utána jött csak a gohon no midare. Persze, ha az ember tudja a seiteit meg a kengomét és a shinshint a chudanból, akkor nem annyira nehéz ez az öt kata, de azért mégis. Arról van ugyanis szó, hogy ezeket a fiatal katákat (a nagyszüleim idősebbek) korábbi katákból rakta össze Shimizu sensei. Ezért az ötödik kivételével (amiről jelenleg állítom, hogy megtanulhatatlan), bár hosszúak, nem nehezek. Végül még a kenjutsu elejét is átvettük, az valahogy nem hiányzott, bár meglepő módon megragadt valami a tavalyi, szintén átrohanós, szemináriumon tanultakból.

~~~

Számomra három dolog miatt volt különösen érdekes a tábor.

Az egyik annak a felismerése, hogy megint szintet léptem: gyorsabban tanulok, új részleteket fedezek fel és aminek nagyon örülök, akkor is néha meg tudok valósítani dolgokat, amikor a partnerem valamit rosszul csinál.

Ehhez kapcsolódódik a kettes pont, megtapasztaltam, hogy miért a tachi a haladó oldal. A hétvégi partnerem Adél volt, aki egyébként kyusha és roppant gyorsan tanul (elképesztően sokat fejlődött május óta, amikor Villingenben láttam, de a szeminárium alatt is). Ennek ellenére, ha én voltam a tachi, működőképesek voltak a katáink, néha még a koreografikus katatanuláson is túlléptünk, míg fordítva gyakran szétestek a formák. Ergo, a következő cél, hogy jo oldalként is jobb partner legyek és jobban reagáljak egy kevésbé jó akcióra és lehetőleg kiprovokáljam a jót.

Az utolsó kevésbé jodo specifikus: ez volt az első olyan tábor, ahová úgy érkeztem, hogy a résztvevők zöme felismert és rengeteget sikerült beszélgetni budóról meg nem budóról egyaránt. Mókás volt, hogy végre olyanokat is kicsit jobban megismerhettem, akik egy éve arckönyv-barátaim, többet látom őket, mint a klubtársaimat vagy a szüleimet és eddig mindig elakadtunk a köszönésnél. Ennek az egyik következménye, hogy mostantól tervezünk összejárni koryut gyakorolni a gentiekkel.

Hétvégi program - Utrecht Koryu seminar!!!

Omote és Chudan:
http://www.youtube.com/user/SMRnagoya/videos

Remélem idén valami megmarad a Chudanból és a Kenjutsuból is!

Edzés Albert senseijel

Iaido:
Chiburinál jobb kéz lentebb

Jodo:

Indul a felkészülés

Pontosság - mennyire nyúlik be a jo, hova megy a szurás
Ellenfélhez saját tavolsággal idomulni

Dinamika, élet, folytonosság
Kata tudás
"Megölni szándék" - Úgy tűnik még mindig nem tudok küzdeni.

Kendo problémák

Csuklóból vágni
Vágás után nem fel, hanem előre, mintha bal kéz húzna
Taiatarira csak utolsó pillanatban jön le a kéz
Gyorsabb láb


Na meg kéne futni és lépcsőzni. Van itt valahol hosszú lépcső Leuvenben?

MKSZ őszi tábor Kusama senseijel

Néha az ember azokról a táborokról és eseményekről ír a legkevesebbet, amiről a legtöbb mondanivalója lenne. Talán azért mert túl erősek az élmények és elvesznek, amikor az ember szavakká formálná őket. Úgyhogy erről a táborról lassan, nagyon lassan fog elkészülni a beszámoló :)

Egy régi mondás a Kenshi247-ről

'Dojo de Naki, Senjo de Warau'

'Cry in the Dojo, Laugh on the Battlefield!'  

'Sírj a Dojoban, nevess a Csatatéren'

A hétvégén kezdtem érezni az igazságtartalmát :)

BKA Nyári tábor - Iaido

És megesik, hogy egy szeminárium részletei eltűnnek a ködben...

Az első nap ZNKR iai volt, Ishido sensei magyarázott és Oshita sensei mutatta be a katákat. A bemutatók és a magyarázatok roppant érdekesek voltak.

A második nap délelőttjére kerültek a vizsgák, délután pedig koryu taikait rendeztek. A taikai remek móka volt, miután Sensei meózta a három katát, amit választottam és megmutatta újra a koryu reihót, már lelkesen vártam a versenyt. Előtte meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, hogy itt egy koryu embu és én sose tanultam koryut a tanáromtól, csak másoktól. Összességében valahol roppant vicces érzés volt, hogy Tőle tanultam a reihót, René senseitől a shoattō-t, Momiyama senseitől az inyōshintai-t és Cook senseitől a gyakutō-t. A verseny egyébként klassz volt, három fős csoportokkal.

A harmadik nap rövidebbre sikeredett és Ishido sensei válogatott katákról beszélt (és természetesen azokat gyakoroltuk): ryūtō, yamaoroshi, iwanami szerepeltek többek közt napirenden.

BKA Nyári tábor - Jodo

Nulladik nap elkeveredtünk busszal Londonba (a csalagúton érkeztünk, a busz felhajtott egy óriási, egy légterű vonatra, ami elszállította az arrajáró négy-és többkerekű járgányokat a túlpartra), megnéztük Londont (kac-kac), sokszorosan elloptuk kameránkkal a Big Ben lelkét, vártunk két órát az oroszokra, majd Elena mögött rohanva gurulós kisbőröndünkkel átszeltük Stevenage városát.

Másnap a szálloda tulajdonosa halálra etetett minket angol reggelivel (mint kiderült, Sensei hasonlóan járt szállásadói jóvoltából), így kicsit mélán vártuk a szeminárium kezdetét. Rengeteg ismerős jött el és természetesen Cook sensei is ott volt (Terry sensei sajnos nem jött el). Egy rövid kihon-gyakorlás után interaktív mesedélelőtt formájában Ishido sensei kiemelte minden kihon egy-egy fontos pontját. Az első nap ezután a 12 seitei katával telt, a nagyon alapos magyarázatok ellenére, rengeteg idő volt gyakorolni. Vadásztam magamnak egy nálam is alacsonyabb svéd hölgyet, akivel kölcsönösen megvitattuk, hogy nem vagyunk hozzászokva a velünk egymagas partnerhez, de sikerült viszonylag hamar alkalmazkodnunk egymáshoz.

A második napra tették a vizsgákat, így mindenki reménykedett, hogy utána koryu következik... Minthogy a vizsga ebéd után volt, a délelőtti edzés a készülés jegyében telt. Váratlanul ért, hogy a BKA szabályzata szerint kötött katák lesznek (az új EKF szabályzat szerint a bizottság bármely 5 katát adhatja) és a vizsgázó viheti a párját. Egy pillanatra felcsillant a remény, hogy ha ennyire furák, akkor akár magasdanost is meg lehet kérni, de a két dan különbség itt is adottnak bizonyult. Persze amikor közölték, hogy a vizsgázók a párjukkal legyenek kedvesek az egyik oldalra tömörülni, még mindig hezitáltam, hogy csaljak-e és kérjem meg Jocót vagy ne. (Megjegyzés: erről tök szívesen diskurálnék Veletek, Kedves Olvasók, hogy mi a véleményetek arról, ha az emberek jodo versenyen vagy vizsgán állandósult tettestársukkal lépnek mindig színre. Gondolom, sejtitek, hogy én újdonság-párti vagyok. Általában igyekszem olyanokat megkérni, akiket felületesen ismerek. Ennek az az oka, hogy így sokkal jobban tudom tesztelni a jodómat: mi működik, mi nem működik, hogyan alkalmazkodom és az új partner rávilágít a rögzült, ismert partnerrel nehezen felfedezhető hibáimra is. Nekem ebbe belefér, hogy pórul járhatok - bár eddig csak egyszer fordult elő, hogy nehezemre esett lereagálni egy partnert.) Végül lecsaptam a Jocó mellett álldogáló Stephanra, akit Utrechtből ismerünk (és neki köszönhető, hogy az összes utrechti és villingeni koryu bemutatóról van videónk) és aki pár hónapja lett nidan. Az eredmény az lett, hogy másfél óra alatt csináltunk több mint félszáz (egészen jó katát) és ebédidőre már járni alig tudtunk. Mindenesetre ezután a vizsga is jól ment (mi legalábbis jól éreztük magunkat) és Sensei is rábólintott. Tomnak is sikerült a yondan, aminek külön örültünk, főleg, hogy a tanára (Losson sensei) is elégedett volt. Mivel a vizsgák gyorsan lementek, az utolsó egy órában már valóban előkerült a koryu: a tsuba warival foglalkoztunk.

A harmadik nap már mindenki felszabadultan ölte a többieket, az omote 6 új katájával töltöttük a napot.  Jocót ráuszítottam Aad senseire, amitől ugyan kiégett az agya, de legalább most lesz kivel rendesen koryuzni. Külön mókás volt, hogy Ivan lestoppolt, így a tavalyi utrechti meg a villingeni szemináriumhoz képest most rám hárult a feladat, hogy segítsek valakinek elsajátítani az új katákat, ami nekem is nagyon tanulságos volt (például eddig bele sem gondoltam, hogy milyen piszkos nehéz egyszerre jól csinálni a katát és figyelni a másik összes végtagjának helyzetváltoztatásait :)).  Sajnos ezzel a jodo tábor véget ért, holnaptól iaido lesz.

≠
A technikai magyarázatokat és egyéb részleteket később.

Hetedik edzés Albert senseijel

Jól elúsztunk a beszámolókkal, szerintem már legalább néggyel tartozunk. Kezdem a legutolsóval. Múlt szerdán, vagyis a születésnapomon volt az (nyáron) utolsó edzésünk Albert senseijel. Megint új termet kaptunk, ezúttal egy tánctermet, ami tele volt tükörrel. Ezt kihasználandó, az edzés javát nem egy-egy kata csiszolásával töltöttük, hanem végigvettük a katákat tükörrel és ellenőriztük a sarokpontokat. Mit ne mondjak, tanulságos volt. Az utolsó 10 percben szabadgyakorlás volt, amit Jocó is meg én is az ötös katával töltöttünk: megtanultunk vágni :) Jó móka volt és egészen megszerettem gyakorolni ezt a katát, van benne kihívás.

Jodón ranai-oztunk végig, javítottuk a hibákat a formában és megtanultam rendesen a kardoldalt. Röviden ennyi. Szuper edzés volt és mostantól még egy pár lesz jelen edzésen, mert Albert sensei hozott nekem egy maneki-neko párost (olyasféléket, mint a képen), csak úgy, vagy a születésnapomra, nem tudom. Júliusban pedig minden hétfőn este lesz edzés az ADEPS-ben, szóval lesz extra gyakorlási lehetőség vizsga előtt (még 30 nap...).

Hatodik edzés Albert senseijel - Joci komment

Iai
Chiburi magasságok

Jo
távolság, magasság korrekció

**


Elrettentésnek, mi marad meg egy remek edzésből, ha nem írjuk le :)

Villingen (röviden)

Szóval Elnagh (Ivan szüleinek a közlekedőotthona) szállított minket és nagyjából az út elején eldurrant az egyik hátsókerék. Kerékcsere, közben vacsorafőzés (Elnagh konyhája nagyobb, mint az itteni konyhánk, szóval jókat főzőcskéztünk). Emiatt iszonyú későn értünk Villingenbe és Ivan és Jocó első nap zombultak (én nem túl szolidáris módon, aludtam). A seitei jodo nap gyorsan eltelt: délelőtt rengeteg kihon volt, majd a katák sorban. Midare dome után kettévált a csoport és a vizsgázók külön készültek. Délután voltak a vizsgák, azért, hogy a versenyen mindenki az új fokozata szerint induljon. Ez arra jó - Dannecker sensei magyarázta el - hogy ne úgy induljanak az EB-n, hogy az adott kategóriában nincs semmi tapasztalatuk. Ez annyira be is vált, hogy a yondan versenyt egy egynapos yondan nyerte.

Másnap délelőtt volt a verseny, először megnéztük a godanokat (voltak vagy hatan), majd egyszerre volt a mudan-shodan-nidan verseny, így egymásból nem sokat láttunk és pláne nem tudtunk együtt versenyezni. Az Ishido Kupán bevált taktika szerint igyekeztem új jodokákkal versenyezni (ha az ember taikai alatt tud alkalmazkodni, akkor egyébként is). Ivan a mudanoknál második lett (nem csoda, a tanára vele készül a yondan vizsgájára), Jocó pedig az egyenes kiesés szakaszban kapott ki Steffen Michaelistől (azt kivételesen láttam, szépen dolgozott, Steffen azonaban kiegyensúlyozottabb, stabilabb volt). Rám lecsapott Marlen, akivel együtt vizsgáztunk az EB-n, így bemelegítésnek beálltam tachinak (simán nyert és továbbjutott), majd cseréltünk és én joztam egy csomót. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy végül összekerültünk az elődöntőben, amit végülis én nyertem egy ismeretlen német úriember közreműködésével. A döntőben viszont simán kikaptam Adrianától, aki sokkal szebben jozott.

Délután jött a jutalom: koryu! Mivel Jocóval azt beszéltük meg, hogy igyekszünk minél többet idegenekkel jozni, sikeresen pár nélkül maradtam (aki ügyetlen, az ügyetlen, na). Ekkor azonban feltűnt Aad sensei és rám szánta a teljes délutánját (és innentől kezdve mindenki engem irigyelt, én meg igyekeztem túlélni és mindent elsőre megtanulni). Mint kiderült Hayashi sensei Fukuoka-stílust gyakorol, és minden katát bemutatott összehasonlításképpen (amit 

1. mindenki lelkesen fogadott,
2. tátott szájjal nézett,
3. együttérzésből sok aucs! és juj! is elhangzott.

A harmadik nap ZNKR iaido volt, délelőtt Patrick sensei és René sensei mutatták be a katák fontos pontjait, majd fokozat szerint csoportokban gyakoroltunk. Vizsgákkal zárult a nap, ahol Ogi sensei tanítványa, Norbi shodan fokozatot szerzett.

A vasárnap rövid nap volt és koryut gyakoroltunk, mindenki iskolának/fokozatának megfelelően. Ivan és én természetesen a shoden csoportot választottuk és Momiyama sensei és Buxton sensei vezetésével megtanultuk/átvettük a sorozat katáinak a koreográfiáit/sarokpontjait. A tanulást Mansfield sensei időnkénti felbukkanásai fűszerezték. Az eseményt embu zárta, majd egy hosszú út Elnagh-gal vissza Belgiumba.

***

Részletek később :)  

Újra szemináriumon Rene van Amersfoort senseijel

Pontok:
Fent lágyan, lent erősen
Hiki helyben, nem dőlve, monouchin ütve a kardot, a kéz éppen elmegy a kard előtt. Sem előtte ütve, sem lejjebb ütve nem működik.
Amikor katában vagy technika közben hikibe megyek akkor elől kell maradni és nem visszahúzódni vele. Általában mindig a jo nem megy hátra, hanem elől marad, ha kamaet vált is, akkor is.

• hiki vágás honte kamae és honte yoiból, gyakute hiki kamaeból

• Hiki, maki jobbra, maki balra, hiki sorozat

• hiki két oldal váltogatva 2 percig folyamatosan

• sok sotai dosa

• kevés kata, főleg a szándék, a jelenlét, a fenyegetés volt előtérben, hogy ha az eltűnik visszajön a kard

• meg hogy a közepen a jonak lazán kell tartania, nem izzadságból mereven, erőből...

• illetve hogy minden laza fent, és inkább lent erősebbek az izmok, de ott sem feszes

Titkos tábor René senseijel

Albert senseitől hallottuk, hogy jön René sensei Belgiumba május végén. Vártuk-vártuk, hogy egyszercsak megjelenjen a kiírás az ABKF honlapján, de semmi. Talán pont aznap, amikor Serge Hendrikx kifakadt a Facebookon, hogy milyen már, hogy elharapóztak a 'meghívásos', 'zártkörű' szemináriumok, kapunk egy emailt Albert senseitől a szemináriumról. Rögvest fel is vettük a kapcsolatot Luc senseijel, René sensei tanítványával, aki a szemináriumot szervezte és még aznap írt, hogy a rendezvény nyitott és szívesen látnak. Első nap seitei jodo, második nap Muso Shinden Ryu Iaido. Ez utóbbit, miután megkaptam mindkét oldalról a jóváhagyást, nagyon vártam: életem második (aprócska túlzással) iaido koryu tábora, jupijé (eddig senki nem említette a vöröslő, sebes térdeket...)

Ilyen alkalmakkor állandósulni látszó tettestársunk, Ivan társaságában kb. egy órával kezdés előtt sikerült megérkeznünk a dojohoz (nem vagyok irigykedő típus, de gyönyörű, hatalmas, fagerendás dojo, csudaszép öltözőkkel és kávézóval). Nem sokkal később elkezdtek szállingózni a többiek.

Az első szokatlan dolog a jos bemelegítés volt: pl. jora támaszkodva nyújtottunk (szerintem még sosem támaszkodtam a jora, főleg nem utasításra :) ), illetve volt egy szuper csuklót erősítő gyakorlat is: tsuki zue kiindulási helyzetéből a jobb kéz átfordul és lecsúszik a jo 1/6-ig, majd 45 fokos fordulással honte ni kamae felvétele (aztán vissza és ugyanez bal kézzel, másik oldalra lépve)... egyre tempósabban. A trükk a jo visszaengedésében van: szimplán el kell engedni a távolabbi kezet és akkor a jo visszaesik a megfelelő helyzetbe a gravitáció miatt.

A páros bemelegítéshez sikerült kifognom a teremben található legmagasabb személyt, aki mudan létére hihetetlenül gyorsan alkalmazkodott. Nem tudom, szokott-e velem egymagas emberekkel jozni, de imponáló volt, hogy szóvá sem tette a dolgot. Ezek a feladatok is elsősorban a lazításról szóltak (és hogy egy felpörgetett tempó mellett is maradjon pontos az ember).

A délelőtt további részében kihonokat gyakoroltunk párban, végül pedig felépítettük belőlük a katákat.



***

Másnap Ivan jóslatától eltérően, még kevesebben voltunk, mindösszesen tizennyolcan. Ebből persze alapos vesézés lett, majdnem az egész délelőtt elment alaptechnikákra. Rengeteg mókás és tanulságos feladat volt.

• Például: chudan no kamae: jobb kéz mozdulatlan, bal kézzel meg lehet játszani körzést, meg jobbra-balra ingást, stb.
• Vágásgyakorlás jodan no kamae-ból

 Miután átrágtuk magunkat a feladatokon egyénileg, René sensei összehívott minket és egy-egy embert kiemelve újra átvettük a feladatokat és egyfelől egyénileg is javított dolgokat, másfelől bemutatta rajtunk a feladatok célját és a tipikus hibákat. Én a nukitsukéhoz kaptam útmutatást: a) a test ne emelkedjen fel, b) ne vigyem hátra a kardot teljesen, c) ne a levegőt hasítsam ketté oldalt, hanem az előttem lévő személyt - ez utóbbit a vágás hangja alapján mondta René sensei és így, hogy szóvá tette, tényleg hallottam is, hogy máskor és máshogy szól a kard, ha a vágás oldalt van. Hasznos gyakorlat volt.
További részletek még következnek...

Közeleg a kendo vizsga

A pénteki edzés jó gyakorlás volt. Sok jigeiko magas danosokkal.
Az edzés utáni sörözésen le lettem szúrva hogy nincs zekkenem, kaptam javaslatot hogy szerezzek kendos sarokvédőt, a vastag verziót, hátha jót tesz a térdemnek, és meg lettem erősítve benne hogy igenis menjek vizsgázni.

Szóval a kamaet kicsit még stabilabbá és erősebbé kéne tenni, a kondit jobban felhozni, a vágást jobban balkezesíteni, de alakul :)

Ötödik edzés Albert senseijel v2 :)

Mint már olvastátok, végre újra sikerült tanári felügyelettel edzenünk! Bár tanári felügyelet nélkül sem sokat sikerült mostanában. Lényeg a lényeg, a teremproblémánk úgy tűnik megoldódott, csak a belga bürokrácia akasztotta meg egy kicsit a dolgok menetét.

Itt szeretném megjegyezni hogy felmerült bennem a Shinbukan deportálása Belgiumba a teremkérdés miatt. :) Sportcsarnok nagyságú termünk volt hármunkra, amiben bőven elfért volna egy komplett falu is akár. Mintha itt támogatnák, hogy az emberek mozogjanak, foglalkozzanak magukkal és a kultúrával.

Na de vissza az edzésre. Iaidoban nekem újdonság volt a fogás amit balkézre mutatott Albert sensei, hogy a kisujj oldali tenyérpárna is a tsuka tetején kell legyen az erős, pontos, nem rugózó vágáshoz.

Jodoban sajnos nem emlékszem sok korrekcióra, talán Anikó ki tud egészíteni :) Bár szerintem azzal hogy a szokásos pontokon átkötöttem egymásba a katákat mindenkit megzavartam :P
Viszont tanultam fukuokás ranai befejezést, ami kifejezetten érdekes, kicsit talán több értelme is van, egyszerűbb és cserébe nehéz megcsinálni. Úgyhogy lesz mit gyakorolni újfent :)
A lényeg: a kard a jo mozgására vág, a jo csak kicsit emelkedik el a földtől, majd szinte vízszintesen mozogva elüti a kardot ( ezzel az ellenfelet is jobban távoltartva) úgy, hogy a jo teljesen jobbra mutat a végén és csak akkor zár fel lábbal és emeli a jot hassoba az utolsó ütéshez.
Érdekes fúszer. Szeretem ezeket a fukuoka fűszereket a zenkenben. Sokkal élőbb és reálisabb lesz tőle a kata.

Ötödik edzés Albert senseijel

Köszönhetően a sporttitkárságbeli kavarodásnak közel egy hónapig nem volt termünk (ez nem panasz, csupán tény és hozzá tartozik, hogy amúgy abszolút segítőkészek és roppant hálásak vagyunk nekik, mert nélkülük szeptember óta nem lenne hol gyakorolnunk) és Albert sensei sem tudott jönni. Ez alkalommal is csak rövid időre kaptunk termet, ráadásul ő még ment tovább Charleroi-ba edzést tartani.

Cserébe kaptunk egy olyan hatalmas és szép termet, hogy percekig csak ámultunk és megállapítottuk, hogy simán lehetne benne EB-t rendezni. És voltunk benne hárman.

Az iaido edzés nagyrésze elment azzal, hogy Albert sensei az előző heti magasdanos edzésen tanultakat mutatta meg a reihóval kapcsolatban. A három nüansz, ami nekem a legérdekesebb volt a következő:

• shomen (shinze) ni rei-nél a kard hegyét a lehetőségekhez képest lefelé, a testhez közel kell vinni, hogy ne mutasson a shomen (shinze) felé. Logikus, de azért el lehet vele szerencsétlenkedni egy darabig.
• leülésnél elvárás, hogy a tsukakashir ne mászkáljon el mindenfelé, ehhez egy trükk, hogy húzzuk kifelé (és akkor nagyjából középen marad)
• záró reihónál 45 fokig emeljük csak a kardot és onnan azonnal függőleges helyzetbe emeljük (ez nekem új)

Emellett elhangzott, hogy a meghajlás nemenként eltérő: a férfiak azonnal tegyék le a teljes tenyerüket, amint a földhöz érnek, míg a nők csak az újhegyekkel érintsék a talajt és a tenyér csak a meghajlásnál érinti a földet. Én ez utóbbit tanultam, úgyhogy számomra nincs változás, de megvallom, az előbbit nem tudtam (és személy szerint nem is tetszik, de ez tulajdonképpen irreleváns).

Az edzés maradékában a sayabanare és a széles nukitsuke jutott (volna) szerephez (ha megtudnám rendesen valósítani).

Jodo edzésen átvettük a 12 katát oda és vissza. Szerintem egészen jól ment, Albert sensei csak két-három alkalommal jegyezte meg, hogy talán nem kellene kint felejtenem a praclimat, mert Jocó levágja :) (pl. 5. kata tsuki hazushi uchi).

A kilencedik katához azt a tanácsot kaptam, hogy forduljak először testtel gyorsan és akkor van elég időm a jóval boldogulni.

Végül a ranai kardoldalával foglalkoztunk, amit az elmúlt egy évben csupán egy alkalommal volt szerencsém gyakorolni. Ehhez képest egészen jól ment. Az utolsó elütéshez Jocó kapott rengeteg tanácsot (többek közt azt, hogy az ütés vízszintes (mint a do vágás a suogiriben) és csak utána szabad felvenni a kamae-t.

Edzés a belga Shinbukannál

Az egész úgy kezdődött, hogy az Ishido Kupán elkezdtem beszélgetni Ivannal, akinek - a nevétől eltekintve - ugyanolyan zekkenje volt mint nekem. A beszélgetésből másnap közös jodo versenyzés lett, majd elektronikus információ-csere és közös táborozás.

Már lelkesen tervezgettük a május végi tábort, mint következő nagyobb eseményt, amikor jött az email, hogy a két Dominique Losson sensei átjön egy napra Párizsba a belga tanítványoknak edzést tartani és mint a Shinbukan dojo-családhoz tartozót szeretnének meghívni.

Kisebb hajtóvadászat után be kellett látnom, hogy a beígért onigiriből nem lesz semmi, ha nem találok ki valami okosat, mert babpasztát jelenleg Leuven egyetlen ázsiai boltjában sem kapni. Végül egy pirított szezámmag-feketelencse-szójaszósz kombináció lett a töltelék, ajánlom szíves figyelmetekbe, nagyon finom.

Megérkezvén kiderült, hogy a vártnál is családiasabb lesz az edzés, heten voltunk mindösszesen: a két francia sensei, négyen a belga Shinbukanból és jómagam.

Délelőtt jodóval kezdtünk, Tom, a dojóvezető kivételével mindenki sankyu és alatti fokozattal rendelkezik (ő pedig yondan vizsgára készül, ami nem egy irigylésreméltó helyzet), így alapos kihongyakorlás és az első hat kata volt napirenden.

Losson sensei (mindkettő, ami azt illeti) világos, logikus és nagyon könnyen beemelhető magyarázatokkal dolgozi(na)k és rengeteg szokatlan gyakorlatot végeztünk. Az egyik érdekesség, hogy makiotoshival bezárólag nem forsultunk meg, hanem rákhoz hasonlóan megcsináltuk a kihonokat hátrafelé. Érdekes volt érezni, hogy mennyire rutinból megyünk néha előre és melyek azok a mozdulatok, ahol a fizika törvényeinek engedelmeskedve kerülünk oda, ahova. (Mókás tipp Losson senseitől: annak érdekében, hogy mindenki lazán, erő nélkül dolgozzon, megfenyegette a társaságot, hogy az első, aki erőből kihonzik, fekvőtámaszozhat. Mondanom sem kell, hirtelen mindenki tudott lazán, erőlködés nélkül dolgozni.)

A kihonok után elkezdtük a katákat, a délelőtt hátralevő részében pedig Dominique Anne senseijel gyakorolhattam (nagy vigyor). Ezért (is) roppantul hálás vagyok, mert az ember ritkán találkozik nagyon hasonló testalkatú és sokka magasabb szintű gyakorlóval, így rengeteget tanultam délelőtt. Sajnálatos megfigyelésem volt viszont, hogy ugyan Aad sensei januári tanítása óta, a hikiotoshi uchim egészen elfogadható, viszont kiújult a tsukiitiszem, vizsgára készülvén a legjobbkor, khm.

Tekintettel a jelenlevők fokozatára, az első hat katával foglalkoztunk, azokkal viszont elég sokat. Érdekes, de talán nem túl meglepő módon, ugyanaz került elő, ami Katsumata senseinél is: ideje elkezdeni játszani a tempókkal, időzítéssel. (Mint kendón tapasztalhattam, felettébb lomha vagyok, ami az összes 45 kilómat tekintve röhejes.)

***

Délután iaidóval folytattuk. Megint számos érdekes feladat következett:

• a szokásos terpeszállásos vágások, de úgy, hogy lent fejjel lefelé van a kard és a fej fölött hirtelen megfordulva jön a vágás (rendesen)
• daru játék: hármas és négyes kata (tatehizából felálva) féllábon, bal lábat felhúzva
• hármas katát segítendő, ülésből felemelkedve elvenni a másik által tartott képzeletbeli 500 eurós bankót (azt hiszem, ez Ishido senseitől származik)
• hetes kata fordulás, de úgy hogy áll ott valaki, tehát muszáj megkerülni (vagy levágja az ember lánya a másik gyakorlót, ami nem szép dolog) - itt a forduláshoz azt az útmutatást kaptam, hogy az első kéz helyben marad, míg a másodikat előretolva pont a helyes szögben fog állni a kard

Utána pedig átvettük a katákat.

Véletlenek pedig nincsenek alapon pont ugyanazzal a koryu katával fejeztük be a gyakorlást, amit Cook sensei is mutatott, részletesen átnézve vagy három verziót.

A helyzet az, hogy rengeteg dolgo elhangzott és ezeket le is fogom írni, ellenben a franciától az első óra végére kiégett az agyam. Szóval folytatása következik.

Kendo vizsga

Jelentem, megszereztem az első kendo fokozatomat (6. kyu). Tegnap kihon edzés után hirtelen-váratlanul kyu vizsgákkal folytatódott a pénteki edzés.

Ahogyan az egyik ternati tábor leírásában olvashattátok, Belgiumban kicsit más a rendszer, mint amit Magyarországon megszokhattunk: a fokozatok nagyon sok kyutól indulnak (ez a kezdő ügyességétől, na jó, ügyetlenségétől, függ - általában 6. kyu-nál szoktak kezdeni, de egy kisfiú tegnap 8. kyu-t kapott, de előfordulnak 5. kyu-s kezdők is), ellenben  2. kyu-ig bezárólag a klubok lerendezik belsőleg a vizsgákat, amelyeket akkor tartanak (bejelentés nélkül), amikor a klub vezetője úgy látja jónak (nálunk szerintem átlagosan két-három havonta vannak vizsgák).

Mivel a vizsga nem bejelentett, nem lehet rá külön készülni sem és az ad hoc jellege miatt talán személyre szabottabb is. Ugyanakkor, hiányzik belőle az, ami az otthoni vizsgáknál megvan: a ceremónia, a vizsgadrukk és a készülés. Ez előny és hátrány is egyben, mert egyfelől ikkyu vizsgán szembesülnek vele a jelöltek először, hogy milyen egy vizsga (ami nem biztos, hogy mindenkinek elég ahhoz, hogy a shodan vizsgán megfelelően tudjon viselkedni), másfelől nem rak akkora stresszt a tanulókra.

Nektek, Kedves Olvasóknak, mi a véleményetek? Melyik fajta vizsgarendszert választanátok magatoknak vagy (későbbi) tanítványaitoknak?

Időzítés

Van egy kis problémám az időzítéssel.
Mindig akkor van valami fix programom amikor a jodos események. :)
Így nem jutottam el Párizsba sem, és így nem fogok menni a két Losson sensei vasárnapi táborába. Úgyhogy én is kíváncsian várom Anikó beszámolóját! :)

OIT (avagy 6. Nyílt Magyar Iaido Bajnokság avagy Iaido Hosszú Hétvége)

Írom, írom, csak mikorra lesz meg...

Paris Jodo Sai

Nem kicsit késve, de íródik a beszámoló a párizsi eseményről. Valószínűleg folytatásokban.

Nos akkor. Úgy indult a dolog, hogy láttam az EKF honlapon a kiírást és a visegrádi tábor idején meg is kérdeztem Senseit, hogy mehetek-e. A pozitív válasz után írtam a francia szervezőknek, hogy szeretnék menni és részükről lehet-e és amikor tőlük is megérkezett a megerősítés, elkezdtem buszt keresni.

Mint ismeretes, Brüsszel és Párizs között van repülő, megabusz, Eurolines, TGV és rendes vonat, továbbá megosztott autózás, mint utazási lehetőség. Akit érdekelne, utóbbi kb. 25 euró egy útra. A buszt választottam, mivel nem volt sokkal lassabb a többinél, ellenben oda-vissza fizettem 30 eurót, ami lássuk be, ad hoc táborozgatásoknál meglehetősen fontos szempont.

Egy régi kedves ismerős befogadott magához (és jól tartott amíg Párizsban voltam, de ez későbbi mese), így szombaton (Húsvét előtt), már csak arra volt gondom, hogy a) elérjem a vonatot, b) elérjem a buszt. Az a) rész remekül sikerült, éppen csak elnéztem a busz indulási időpontját, így az a) rész utáni időszak enyhén stresszesre sikeredett.

Végülis megérkeztem, Kata szuper kedves volt és kijött elém és kaptam térképet és szombaton várost néztem. Jártam már Párizsban, viszont így másodjára új helyekre is sikerült eljutni. Továbbá felfedeztem a párizsi metrót is, ami hasznos volt, mivel Kata éppen a város ellenkező oldalán lakott, mint ahol a tábor volt.

Vasárnap a harmadik metrón már rögtön belefutottam jóval közlekedő emberekbe,  így mire megérkeztem, már új ismeretségeket is sikerült szereznem. Mint utóbb kiderült, Wolfgang Marko osztrák és Sumi Yusuke japán jodokákkal hozott össze a sors, akik mindketten godanok (és nagyon türelmes és segítőkész tanárok).

Az első meglepetés akkor ért, amikor a terembe belépve feltűnt, hogy a jelenlevő kb. 60-80 fő nem visel zekkent. Nos, mivel az enyém nem levehető, azonnal sikerült kilógnom a sorból. (Egyébként vasárnap megkérdeztem az új osztrák ismerőseimtől, hogy ez miért van és annyit megtudtam, hogy ez új dolog és valószínűleg költség-megtakarítás céljából találták ki).

Reniez, Fougeray és Marie senseieket látásból már ismertem az Európa-bajnokságról, de nagyon reméltem, hogy sikerült megismerkedni a nagyjából velem egyszintű jodokákkal. Ezen sokat lendített, hogy a bemelegítő kihonok után, Reniez sensei felolvasta a versenyzőket és a végén megkérdezte, hogy van-e esetleg még valaki Magyarországról is. Jelentkeztem, hogy igen, vagyok és így az összes jelenlevő konstatálhatta, hogy aha, tényleg itt vagyok. (Ez utólag hasznomra vált, mert sokan odajöttek beszélgetni és mivel látták, hogy egyedül vagyok, ebédszünetben odahívtak magukhoz meg gyakoroltak velem.) Ezek után szünet következett (ahogy egy francia jodokától megtudtam, a francia táborokban általában sok a szünet, ő éppen ezért szeret német táborokba is eljárni), Chantal Fougeray sensei felírt a versenyzők közé (nem voltak poolok, csak egyenes kieséses szakasz, így ez nem okozott különösebb kavarodást) és Reniez sensei odajött és üdvözölt Franciaországban (ebédszünetben pedig külön odahívott, hogy van-e mit ennem). Nem éppen zárójeles megjegyzés: a franciák roppant kedvesek és szívélyesek a messziről érkezett jósokkal. Néhányan udvariasan angolra váltottak és mindenki igyekezett szép és egyszerű franciát beszélni (és szemet hunytak a nyelvtani bakik tömkelege felett).

A szombat délelőtt második felében csoportokba osztva gyakoroltunk. Nidan fokozatig az első öt katával foglalkoztunk. Nagyon érdekes volt a délelőtt, mert egy ismeretlen francia nidannal kerültem párba, aki látszólag egykedvűen gyakorolt. Később volt alkalmam megfigyelni, hogy a franciák általában sokkal visszafogottabban gyakorolnak, elnyelnek mindenféle támadókedvet vagy agresszivitást, ami azért volt különösen érdekes élmény, mert nekem éppen az volt az egyik házi feladatom, hogy próbáljak meg határozottabb, agresszívabb jodót mutatni.

Kaptam rengeteg jótanácsot, Marie sensei az egész harmadik katát átvette velem, hogy javítsa a testtartásomat (sokkal előrébb kell tennem a súlypontomat, gyakorlatilag mindenhol), de a délelőtt nagy tanulsága mégis Patrik senseihez kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy miután mindenki megtudta, hogy Magyarországról jöttem, a következő alkalommal, amikor javítani jött, Sumi-san magyarul kezdett el magyarázni (gyönyörű, erdélyi akcentussal beszél magyarul). Itt jutott eszembe, amikor Patrik senseihez odamentem Visegrádon, hogy ha szeretne, flamandul is taníthat és tolmácsolom, ő pedig nyugodtan rábólintott és később beleszőtte a tanításába: "várd a váratlant". Nos, ez alkalommal megbuktam és alaposan leesett az állam.

Ebédszünetben megfagyás ellen szintén gyakoroltunk és az új ismerőseim mind a fent leírt attitűddel gyakoroltak (és szerintem felettébb jól mulattak rajtam).

A délutáni taikai izgalmasan alakult, csak egyenes kieséses szakasz volt, s mivel összekerültem a későbbi győztessel, számomra hamar véget ért a versenyzés, még úgy is, hogy beálltam segíteni tachiként. Így viszont több időm volt nézni a többieket, ami kellemes és tanulságos elfoglaltságnak bizonyult. Nem kis meglepetésemre, az eredményhirdetéskor Reniez senseitől átvehettem a technikai igazgató díját.

Vasárnap délelőtt kihonokat gyakoroltunk, illetve szabad gyakorlás, valamint vizsgák voltak, de erről majd később írok részletesen.

Újra edzés Albert senseijel!

Újabb edzésünk volt Albert senseiel.
Ez nekem újra egy kis iaido gyakorlást jelent. Emlékeket a múltból és egy kevés korrigálást is rajtuk. :)
Ochiburi 45 fokban, morotetsuki első vágása éles szögben, szinte már függőlegesen, dinamizmus, ritmus váltás, fordulások mindig a talp elején, vágásnál a hátsóláb mindig előrenéz ( ha kell ehhez fordul), shihougiriben a csukló ütés bal kézzel, a jobb kéz csak a húzásban van benne.

A jo edzés a ranairól szólt. Anikónak megígérte sensei, hogy most összerakjuk, és akkor meglesz a teljes zenken sor és lehet tökéletesíteni. (Jó lenne utána majd egy kicsit fukuokázni is... :) )
Ez nekem is nagy segítség. Albert senseiel végigmutatni a katát, úgy hogy én vagyok a kard oldal, jó koncentrációs gyakorlat. Lassan bennem is összeáll a ranai mindkét oldaláról.

• Tachi közeledik, ráfog a kardra, 
• jo fenyegeti a kardost lentről, arcba, hogy hátradőljön, suigetsure betámaszt jobbkézzel (közel kell állni), jobbal nyom, ballal mellé fog, kettővel nyom, bal kézzel nyom, jobb kéz fel csúszik a jo végére (ma hamniba áll), jobb kézzel nyom, balk éz kicsit felhúz, jobb kézzel nyom ballal felfelé (mint egy libikóka) 
• tachi hátra kihúzza a kardot, test marad szemben, kard oldalt hátul, inkább oldalt mint hátul
• jo hikiben
• tachi jodanba, innen vágna
• jo betámad, közel (be) kell lépni, erre tachi megakad a vágásában
• tachi vág
• jo elfogja a kardot, kuritsuke szerűen
• tachi kiséé elhúzódik, jo követi de főleg csak kézzel
• tachi dot vág
• jo megfogja (45 fok!)
• tachi hasso
• 11-es féle vállashátas támadás tachinak
• 11-es féle megállítás jonak majd kard leütése után (tachi visszavág) közel lépve beleálla a joval a vesébe
• tachi hasso
• jo hiki, támad
• tachi elfog, közel a fejhez, 2 lépés 
• jo elsőre csak felzár, majd lép, majd elengedi a nyomást a kardról, (erre a tachi dout vág) jo hátralép T betűbe (első láb előre mutat, hátsó a T kalapja) Jo fej felett, majd leenged és szúr
• tachi nem várja meg, két lépéssel hátra hassoba (végig bal láb elől)
• Jo hikiben, tachi vág, jo kurihanashi
• tachi leköveti, balkézzel kicsit védi a fejet míg a jobb kéz a karddal lemegy (hegy nem hátra, inkább előre)
• tachi kézre vág majd szúr
• jo  hikibe lép a szúrás elől, a tsukira visszateszi előre a jot kontrollálni
• jo tol (seme), malomkerékkel támad (foyamatos, nincs megállás közben)
• tachi hátrál hassoba majd kézre vág
• jo Brittish Airwaysbe fel, majd le kéz/suigetsu (?) -re (Itt közel kell lenni, különben nincs értelme)
• tachi dout vág, gyorsan
• Jo doubarai-al elfog, bal keze nem húz, hanem tol, gyorsan és erőteljesen és a testtel párhuzamosra. Innen fog fejre ütni.
• Tachi kihátrál hassoba, messze, innen vág
• jo elüti és befejezi

Volt egy kis mese fukuokáról is. Közelebb vannak az ütések, mélyebbek az állások, és hasonlók.
Jó lenne franciául tudni. Sajnos a nyelv itt akadály.

Negyedik edzés Albert senseijel

Szóval megint úgy alakult, hogy friss táboros élmények után jött Albert sensei. Mivel délig kaptunk termet és rohantam kísérletezni, a szokásosnál rövidebb volt az edzés (cserébe a tornászok időben eltakarodtak).

Albert sensei előző alkalommal megígére, hogy tanulunk ranai-t, mert nem tudom. (Ő a bemelegítés részeként mindkét szakágban szokott csinálni és csináltatatni egy teljes zenken kört.) Úgyhogy mostmár újra le tudom kottázni folyamatosan a ranai jo oldalát.

Előtte azonban iaidóztunk. Ebben az egyik legjobb dolog, hogy Jocó is be szokott állni gyakorolni. Első alkalommal még az ülő katákat is megpróbálta rendesen, azóta felmentése van.  Éppen ezért a mae után (amit mindig átveszünk), morotetsuki, sanpogiri, ganmenate és shihogiri volt terítéken.

A technikai dolgokon túl, inkább apróságokat tanultunk:

1. notonál mozgatom a kardot fel és le, amit nem kellene (ronda)
2. túl hamar rakom vissza a hüvelykujjamat a tsubára (ez hiba, nem csak ronda)
3. takarom az arcomat furikaburinál (szintén hiba).
Ezen kívül tempó, tempó, tempó.

Morotetsukinál a vágás kis szögben jön.

Sanpogirinél a a negyedik lépés után a bal láb fordul először, a második vágásra fordulásnál jobb-bal a sorrend, majd a harmadik előtt megint bal-jobb.

Ganmenaténál a szúrás kicsit beljebb van, középen.

A kardot fej fölött kellene megfogni, hogy a bal kéz ne takarja a látómezőt és a vágás is stabil legyen.

Újra edzés Albert senseijel!

Újabb edzésünk volt Albert senseiel.
Ez nekem újra egy kis iaido gyakorlást jelent. Emlékeket a múltból és egy kevés korrigálást is rajtuk. :)
Ochiburi 45 fokban, morotetsuki első vágása éles szögben, szinte már függőlegesen, dinamizmus, ritmus váltás, fordulások mindig a talp elején, vágásnál a hátsóláb mindig előrenéz ( ha kell ehhez fordul), shihougiriben a csukló ütés bal kézzel, a jobb kéz csak a húzásban van benne.

A jo edzés a ranairól szólt. Anikónak megígérte sensei, hogy most összerakjuk, és akkor meglesz a teljes zenken sor és lehet tökéletesíteni. (Jó lenne utána majd egy kicsit fukuokázni is... :) )
Ez nekem is nagy segítség. Albert senseiel végigmutatni a katát, úgy hogy én vagyok a kard oldal, jó koncentrációs gyakorlat. Lassan bennem is összeáll a ranai mindkét oldaláról.

• Tachi közeledik, ráfog a kardra, 
• jo fenyegeti a kardost lentről, arcba, hogy hátradőljön, suigetsure betámaszt jobbkézzel (közel kell állni), jobbal nyom, ballal mellé fog, kettővel nyom, bal kézzel nyom, jobb kéz fel csúszik a jo végére (ma hamniba áll), jobb kézzel nyom, balk éz kicsit felhúz, jobb kézzel nyom ballal felfelé (mint egy libikóka) 
• tachi hátra kihúzza a kardot, test marad szemben, kard oldalt hátul, inkább oldalt mint hátul
• jo hikiben
• tachi jodanba, innen vágna
• jo betámad, közel (be) kell lépni, erre tachi megakad a vágásában
• tachi vág
• jo elfogja a kardot, kuritsuke szerűen
• tachi kiséé elhúzódik, jo követi de főleg csak kézzel
• tachi dot vág
• jo megfogja (45 fok!)
• tachi hasso
• 11-es féle vállashátas támadás tachinak
• 11-es féle megállítás jonak majd kard leütése után (tachi visszavág) közel lépve beleálla a joval a vesébe
• tachi hasso
• jo hiki, támad
• tachi elfog, közel a fejhez, 2 lépés 
• jo elsőre csak felzár, majd lép, majd elengedi a nyomást a kardról, (erre a tachi dout vág) jo hátralép T betűbe (első láb előre mutat, hátsó a T kalapja) Jo fej felett, majd leenged és szúr
• tachi nem várja meg, két lépéssel hátra hassoba (végig bal láb elől)
• Jo hikiben, tachi vág, jo kurihanashi
• tachi leköveti, balkézzel kicsit védi a fejet míg a jobb kéz a karddal lemegy (hegy nem hátra, inkább előre)
• tachi kézre vág majd szúr
• jo  hikibe lép a szúrás elől, a tsukira visszateszi előre a jot kontrollálni
• jo tol (seme), malomkerékkel támad (foyamatos, nincs megállás közben)
• tachi hátrál hassoba majd kézre vág
• jo Brittish Airwaysbe fel, majd le kéz/suigetsu (?) -re (Itt közel kell lenni, különben nincs értelme)
• tachi dout vág, gyorsan
• Jo doubarai-al elfog, bal keze nem húz, hanem tol, gyorsan és erőteljesen és a testtel párhuzamosra. Innen fog fejre ütni.
• Tachi kihátrál hassoba, messze, innen vág
• jo elüti és befejezi

Volt egy kis mese fukuokáról is. Közelebb vannak az ütések, mélyebbek az állások, és hasonlók.
Jó lenne franciául tudni. Sajnos a nyelv itt akadály.

Tábor Katsumata senseijel

Albert sensei és más ismerősök is mondogatták egy ideje, hogy jön Katsumata sensei, Patrik sensei tanára, Japánból és tart egy egynapos ZNKR edzőtábort. Úgyhogy hét elején összeszedtem magam és megkérdeztem Patrik senseitől, mehetek-e. Nem túl meglepő módon egy órán belül írt vissza, hogy természetesen, mindenkit szívesen látnak.

...

Nem akarok felkelni, nem megyek és nyüssz ... és lecsaptam-a-biztosítékot-hogyan-lesz-kávém-a-kispárnámat-akarom lelkesedéssel léptem ki a házból. Hó. Sok-sok hó (nem emlékszem, hogy Szibériába utaztam volna, biztos, hogy felkeltem?). A pályaudvaron az is kiderült, hogy a vonatok, amiket kinéztem nem léteznek. Óriási szerencsémre az információs pultnál a hölgy fél perc alatt talált megfelelő vonatokat, kinyomtatta a jeggyel együtt és utamra bocsátott. Kicsit zavart, hogy a vonatok nem szerepeltek a kitűzött táblákon, de végülis neki lett igaza 9:07-re megérkeztem Ninovéba (Ninóóvénak ejtik egyébként). Átcsúszkáltam a városon (szokásos belga kisváros, nagy templom, aranyos utcák, jófej hajnalban kutyasétáltató emberekkel). A Raito dojo kapujában a helyiek lelkesen irányítottak mindenkit a megfelelő öltöző, terem felé. Mókás volt, hogy a belgák már mint ismerőst köszöntöttek. A csütörtöki képen, amit Patrik sensei feltett Facebookra még Adriana és Marián is ott voltak, de sajnos vasárnap már nem jöttek. Ellenben voltak látogatók Oroszországból. A teremben megalakítottuk a Shinbukan csoportot, amit ez alkalommal ketten képviseltünk (de erről még lesz szó).

Katsumata sensei - amennyire én láttam - rendkívül szerény, őszinte és megengedő tanár, aki egyértelmű válaszokat ad a feltett kérdésekre és gyakran mókás (és hatásos) példákkal illusztrálja a mondanivalóját. Saját bevallása szerint igazi mókamester (itt Patrik sensei beleszólt Yuki-san fordításába, hogy nem mindig - ezen mindenki jót derült). Szerintem nagyon hasonlít Patrik senseire.

Azzal nyitotta a tábort, hogy nagyon kezdő iaidoban, csekély a tudása, de azt szeretné nekünk átadni és főleg a ZNKR katák technikai részleteivel fogunk foglalkozni s ugyanakkor jelezte, hogy csak japánul tud (Yuki Kanto fordított.) Majd ismertette a tabi viselés szabályait és kijelentette, hogy fontosabb, hogy ne fázzunk meg, ezért mindenki vegyen fel tabit, aki fázik. Majd reiho után elnézést kért, hogy véletlenül koryu reihót csinált (előtte három napig koryu tábort tartott Patrik senseinek és dojojának). A ZNKR kiskönyvvel a kezében kifejtette, hogy azt kendósoknak hozták létre és a minimumot tartalmazza, amit egy kendósnak tudnia kell és ezt nagyon fontos figyelembe venni. Hangsúlyozta továbbá, hogy a katáknál az egyes pontokat bizony fejből kell(ene) tudni.

Rövid bemelegítés után rendeződtünk. Ekkor esett le, ami gyanús volt korábban is: kétszer annyi godan van a teremben mint mudan és shodan összesen. Zárójel: most értettem meg, mire jó a kérdezz-felelek rész a bemutatók után. Ez alkalommal ugyanis nem azért kérdeztek az emberek - mint táborokban gyakran - hogy segítsenek valakinek a környezetükben azzal, hogy kérdeznek valami totál evidens dolgot, amit az illető rosszul csinál (mint Karen, amikor Olaszországban megkérdezte Mansfield senseitől, hogy ugye a jo nem a bal szemre mutat osame előtt, hanem középre - állítólag az olaszok zöme így csinálta. Szegény, mesélte, hogy el akart süllyedni, amikor kapott rá egy csattanós "Nem!"-et válaszként), hanem olyan kérdések hangzottak el, amelyeknél csak kapkodtam a fejem, hogy na, és ez honnan jutott az eszükbe.

Természetesen a reiho részletezésével kezdtük. Philippe Bruwier sensei volt a próbababa (renshi rokudan, Belgium két iaido rokudanjának egyike). Sosem láttam korábban, de a szeminárium alatt végig elképesztően pontosan mutatta be a katákat (filmet készíthettek volna róla a ZNKR kiskönyvhöz), minimalista módon és olyan érzésem volt, hogy visszavett minden egyébből, hogy tökéletes próbababa lehessen.

Több nagyon érdekes dolgot mondott Katsumata sensei a reihóról. Az egyik a melyik lábbal indulunk el kérdéskörbe tartozik. Ugye a könyv szerint mindenki jobb lábbal indul. Valójában az illendőség azt kívánná, hogy a shomentől távolabbi lábbal lépjünk először. A második, hogy azért tartunk nagy távolságot a kardtól, amikor átvesszük meghajláshoz a másik kézbe, mert beleakadhatunk a montsuki ujjába (amit ugyan nem hordunk gyakorláshoz, de innen jön a speciális átfogás). A harmadik, hogy ne csináljunk olyan dolgokat, amit rossz (fáj) nézni - nem azért mert rossz pont vizsgán vagy versenyen, hanem mert nem túl illendő (erre volt példa később, hogy ne érjünk a kezdő vonalhoz, ushirónál ne forduljunk pörgő hakamával, tatehizában ne érje a talp a földet, de ne is mutassuk a bíróknak, stb.). arra is felhívta a figyelmet, hogy hajlamosak vagyunk a kardot túl messze tenni és ha helyesen ülünk le a kezdővonalhoz, akkor kb. 10 cm-rel kell a vonal előtt legyen a kard (persze testméretek függvényében).

Az eredeti terv az volt, hogy délelőtt átvesszük mind a 12 katát, délután pedig személyesen fog velünk foglalkozni Katsumata sensei, de végül két-három kata/óra-másfél óra tempóban haladtunk, így ippeg, hogy csak sikerült eljutni a nukiuchiig. Többször beszélt 30-45 peren keresztül (főleg a feltett kérdések miatt), miközben a teremben nem volt 10 fok - ez közben nem volt feltűnő, csak utána, amikor felállt az ember lánya és nem akaródzott tovább mennie, mert egy lépéssel odébb hideg volt a talaj.

Az első két katánál sensei megemlítette a 7 pontot, ami a könyvben szerepel, kiemelte ushirónál, hogy a fordulás tükrözi a gyakorló szintjét. Illetve hosszasan beszélt az előre csúszásról. Feladvány: az ellenfél ül, ha a nukitsuke után előre dől, nagyon közel van, ha hátra akkor sem kell nagyot csúszni előre, ellenben a ZNKR kiskönyvben pontosan leíratott, mennyit kell előre menni. Tessék ehhez megfelelő forgatókönyvet gyártani. A bemutató és magyarázat után szabadgyakorlás volt (mae és ushiro), Katsumata sensei pedig körbejárt a kezdőbb oldaltól indulva Yuki Kanto kíséretében és mindenkivel foglalkozott 5 percet. (Yuki meg zekken alapján fordított angolra, franciára, hollandra.) Amikor hozzám ért, elkezdett magyarázni Yukinak Ishido senseiről és a Shinbukanról, persze nem értettem, hogy mit. Azt mondta, hogy nagyjából jó a forma (a chiburi a gyenge pontja - ami nem lepett meg) és a kata ritmusával kellene foglalkoznom, sokkal szélsőségesebb kell legyen a különbség a lassú és a gyors részek között (hm, ezt Sensei is mondta már - ezek szerint még mindig nem jó). Továbbá van egy felesleges mozdulat a chiburi végén, azt szedjem ki (oldalra húzás). Már ment tovább és meglátta, hogy Ivannak hasonló zekkenje van és pechére éppen a chiburinál tartott, mire megjegyezte és Yuki kaján vigyorral tolmácsolta, hogy nem csoda, hogy nem jó a chiburim, ha a senpaiomnak sem megy. Ezen jót mulattam, Ivan kevésbé.

A harmadik-negyedik katánál kiderült, mit mondhatott Katsumata sensei Yukinak. Mint kiderült, Ishido senseitől nem messze lakik és még a múlt héten látta gyakorolni (a terem felét elfutotta a sárga irigység), innentől kezdve sokszor említette Ishido senseit és kiemelte a különbségeket. Rögtön például az ukenagashi katában Ishido sensei azt tanítja, hogy először kibiztosítjuk és picit kihúzzuk a kardot előre, majd felállunk úgy, ahogy a ZNKR könyvben is szerepel. Elmagyarázta, hogy ezt azért tanítja így Ishido sensei (és az összes többi dojo is átvette a környéken a gondolatot), mert így a kezdőknek könnyebb a folyamatos mozgás (test és kard), nem merevednek le félig kihúzott karddal, stb. Ehhez még azt a tanácsot adta, hogy miután kicsit kihúztuk a kardot, már csak a függőlegesen felfele irányra koncentráljunk és felfelé húzzuk a kardot. A védésnél pedig elmagyarázta, hogy miért úgy kell védeni, ahogy: egyfelől, így nem vágjuk meg magunkat ÉS nem tesszük ki a kardot a sérülés veszélyének. Mivel a törött kard = meghaltál, védenünk kell a pengét és így sérül a legkevésbé. A chiburi-noto-nál megemlítette, hogy a ZNKR könyv nem szabályozza a térdre támasztást, viszont a kard mozdulatlan kell legyen, amit pedig könnyebben elérhetünk, ha megtámasztjuk a kardot. Tsukaaténál előkerült a valóság kontra ZNKR probléma: mivel a ZNKR katák célja a technikák tanítása, néha nehéz összeegyeztetni őke a realitással, elvégre a kata kiinduló helyzete eleve abszurd: a hátsó ellenségnek számos lehetősége van ártani. Az itteni feladvány: megfelelő metsuke mindkét ellenfél irányába (utalt rá, hogy meglehetősen nehéz, hiszen egyfelől nem szabad sokat várni a fordulással, de meg kell győződni arról, hogy az első ellenfél ártalmatlan).

Kesagirinél azt emelte ki, hogy az ellenfél csak jodanban lehet (különben a kesa vágás értelmetlen) és lesz' szíves mindenki ebből kifolyólag ügyelni a kezére és nem ábrándosan nézelődni félig kihúzott karddal, mert az felhívás keringőre ... izé, kotéra. A másik, hogy hajlamos mindenki előre dőlni, mert azt hisszük, hogy annyira mélyen van az a csípőcsont: ez azért butaság, mert úgyis ott van a második, megerősítő vágás. A morotetsukinál eltöprengtünk azon, hogy hova tűnik az első támadó (aki a tsukit kapja), a Katsumata sensei látóterén kívül álló godanok csendben mutogattak verziókat, amin a másik oldalon ülők derültek egy cseppet. Szerencséjükre Patrik sensei a tabletjével éppen a másik oldalt örökítette meg (egyébként már fent vannak a képek Patrik sensei oldalán). Morotetsukinál elhangzott, hogy Ishido sensei a jobb láb-tengelyes verziót részesíti előnyben (nagyjából úgy, mint ganmenaténál). Patrik sensei ennél a katánál odajött és kilassítva megmutatta az első vágást (rájöttem, hogy Patrik sensei szinte mindig csak egy dolgot mond egyszerre, legközelebbre, azt tanuld meg; nem áraszt el sok információval. Jelzem, az elsőt amit 3 éve mondott az első OIT-omon, egy hónapja tudom megcsinálni...), tehát fordul, kisujj zár, vág. Azt hiszem, Cseresznyemorcot fogyókúrára fogom, túlsúlyos :)

Sanpogirinél szóba került a megállás és a megállás nélküli megállás. Továbbá az első vágásnál a test és a kard sorrendje. Ahogyan mondta: előbb bemegyek a kocsival a garázsba és csak utána csukom be az ajtót, nem csukom be az ajtót, mielőtt bemennék. Lefordítom: a test fordul, a kard követi és a csípő viszi magával a kardot. Ganmenatenál megtudtuk, hogy orr az sokféle van, de az utot könnyű beazonosítani.

Soetetsukinál Katsumata sensei elmesélte, hogy általában a magyarázat az, hogy egymás mellett megyünk az ellenséggel (melyik az a pillanat, amikor ellenséggé válik?) és valamilyen fenyegetés hatására támadunk. Kutatásai során egy régi könyvben azt találta Katsumata sensei, hogy az ellenség ebben a katában egy fal mögül lép elő, ezért nincsen hely egy sokkal természetesebb oldalirányú vágásra és ezért kell hátralépni ahhoz, hogy kihúzhassuk a kardot a sayából). Új változtatás, hogy chiburi után a kardot tartó (jobb) kéz magasabban KELL legyen a balnál (és az obinál)!

Shihogirinél a waki gamae volt az egyik kiemelt pont, a megállás-nélküli megállással. Illetve Nico Schuiten megkérdezte, hogy a kéztörés előtt van-e egy arcfenyegetés is. Jelentem, nincs, mert felesleges és nincs rá idő. Nem hiba, de nem célszerű sokat gondolni rá, mert elrontja a technikát.
Sougiri, a tipikus, nincs-forgatókönyv kata. Katsumata sensei azt emelte ki, hogy ezt nem kellene hangsúlyozni. Megvágjuk az ellenfelet sokszor. Ennyi. Ekkor Luc Defraeye kérdezett: ez egy nehéz kata és ő nem érti. A szögeket. Ugyanis, ha az első három vágás szöge mind eltérő, akkor vajon mi történik fent a fej felett? Ezen sosem töprengtem, mert mindig arra figyeltem, hogy tartsam a szöget "visszafelé" is. Katsumata sensei azt válaszolta, hogy nagyon egyszerű: indítson minden vágás jodan no kamae-ból és hozzátette, hogy tulajdonképpen mindegy mit csinál a feje felett, ha a vágások jók (szögek), soha semmilyen bírót nem fog érdekelni.
Nukiuchinál a fő szempont, hogy ne sérüljünk meg. Ehhez trükk, hogy fordítsuk el a pengét, ami így nem vág meg. Továbbá: mivel nincs okunk feltételezni, hogy az ellenség, mikor megpróbált minket megvágni, előredőlt, ezért nagyobbat kell előrelépnünk, mint amekkorát hátra léptünk. Különben nem érjük el. Megjegyzés: nem tudjuk, milyen támadás elől lépünk hátra, de erre is érdemes kitalálni saját elképzelést. Az utolsó három katánál annyi kérdés volt, hogy alig gyakoroltuk őket. (Azért így is izomlázam van.)

A tábor végén hezitálva néztem a kékkönyvemet, majd eltettem és elindultam kifelé, amikor megláttam, hogy kisebb csoportosulás keletkezett Katsumata sensei körül kékkönyvet és tollat szorongató emberekkel ... Így végül nekem is lett aláírásom, bár Jonathannal megbeszéltük, hogy 'just for fun', hiszen a belgáknak nem (sem) kötelező a táborok beíratása.

Hogy a vonatok visszafelé is szellemvasutat játszanak-e avagy sem, nem tudtam meg, mert Ivan visszahozott Leuvenbe.

***

Ha a napi tanulságot kellene összefoglalnom, ez lenne:
1) Pontosan kell tudni mi van leírva a ZNKR kiskönyvbe!
2) Gondolkodni kell azon, ami NINCS leírva és lehetséges magyarázatokat kell keresni!
3) A kereséshez használjuk a rendelkezésre álló forrásokat!

+1 Mindig legyünk illemtudóak!

Jodo :)

"Iaido is serious, kendo is fun, jodo is serious fun" 

CM

Jodan tanács

Találtam egy jó kis jodan válogatást (http://www.kinsho.hu/p/jodan.html) és az alábbiakat a végén:

"Advice from a japanese 5.dan jodan sensei

"Yes, there are different types of one-hand men. As far as I know, more than 5. On training of men, we have to pay much attention to movements of left hand. If your left hand goes just forward, so your men is big men, on the contrary, if your hand goes down and up, your men is small men. If your hand goes like punch of boxing, it's a professional men.
Sure, there is one-hand kote men, and it must be a good exercise for your tenouchi. But actually it is not available in tournaments.
Concerning to one-hand kote, also there are many many types in modern kendo. First of all, straight kote, secondly "S" kote, thirdly "C" kote, fourthly "90 degree" kote. They are just typical ones. In any case when you practice one-hand kote, don't go left, just go straight. If you go left, you can see your partner's kote very easily. However I believe, that your purpose in Kendo is not victory, but self development. For that purpose, strong spirit "ki" or "kiai" are necessary. If you go foward with strong spirit, automatically your partner's kote will be opened, and you can strike. I want to say again, that ourr purpose is not getting effective ippon, but getting stronger and quiet spirit and mind in order to be better man. Just go straight." S. T-K."

Azt hiszem, hogy ez chudanra is uganúgy vonatkozik. Hajlok rá hogy próbáljam kimozogni az ellenfelet jigeikoban pedig csak át kéne gázolni rajta, vágás után csak átmenni rajt. Csak egyenesen tovább.

2013-as Visegrádi Jodo Tábor

Egy újabb március, egy újabb jodo tábor Cook senseijel.
Meglepően kevés kihon után (Nishiumi sensei után minden kevés... :) ) átmentünk a katákon 11-ig. Mindig van valami új, kis módosítás, kis csiszolnivaló bennük.
Nehéz életet tenni bele.

A tábor végén, a vizsgák után koryuztunk kicsit Zolival és Cook sensei is beszállt javítgatni kicsit. Kellene otthonra koryu jodo tábor :)

Tanultam Háberrel és Zolival egy új chudan katát és finomítottuk az omote extráit. Jó móka volt, kár hogy nem tartott még pár napig.

Kondi - társaság - kendo

Lendületes pénteki kendo edzésünk volt.
Antoniust is sikerült lecsábítani, talán meg is ragad.
Ha Amy-n múlik, akkor biztos :P

Megtudtuk, hogy a hiányolt közös sörözés edzés után létezik pénteken, csak mi nem tudtunk róla. Valahogy kimaradtunk az információ áramlásból...

Hiányzik a kondi, a menem mindig kiold, a kote kicsit nagy, a kezem gyenge... de egész alakul :)

3. jodo edzés Albert senseiel - jegyzetek

Hikinél bal kéz nem emelkedik

3, 7, 9, 11 hátralépés mahamniba - jobb láb egyenesen megy hátra és csak a végén fordul be a sarok. így kb egyvonalon lesz, ahogy kéne.

1 - fontos hogy a jo hol érne a fejhez, ne lépj be túl messze.

szúrások hátsó lábból (mint kendo fumikomi), így nem marad le és van benne erő. nyújtott kézzel, minél messzebb tartva a kardot, így nem tudna szúrás közben levágni

hiki - bal kéz nem emelkedik fel

3 - kuritsuke:  hegyesebb szögben állni az ellenfélhez, jobban be kell menni

tai atari - csipőből, szintén hátsó lábból indítva

5 - az első mozdulattal a középvonalra kell menni mahamniba, nem hárít csak elfog
második tolás után fél lépés és megvár míg a kard elmegy (11ben ugyanez)

8 jo oldalról, a szembe tolva

9 - jo úgy fordul hogy a vége marad, középvonalon előre



kardnak kell a szándék

Harmadik edzés Albert senseijel

A második félévben többet tartanak igényt a teremre. Szerencsére megkaptuk ezt fura a sportolói státuszt, ami elsősorban arra jó, hogy vicces, hogy van, másodsorban van mire hivatkozni, hogy mire kell a terem. Ráadásul jóban vagyunk az ügyintézőkkel, szóval nagy nehezen kisírtunk egy termet egy szerda délelőttre, de csak két órára. Ráadásul az előttünk levő tornászok nemigen akartak elmenni.

Végül minden jól alakult, eltekintve attól, hogy betegen nem jó edzeni, de már egy hónapja szervezkedtünk és Albert sensei miattunk jött át, szóval nem maradhattam otthon.

No, ebből következően az első érdekes megtapasztalás a 'tompult edzés': lassabb reakcióidő, felfogóképesség, lustaság. Nem is haszontalan dolgok ezek, mert az ember lánya kényszerűségből csak arra figyel, amire muszáj.

Amivel foglalkoztunk: bemelegítés és mae és morote tsuki. Az előbbinél a sayabanare került elő, aminél újfent módosítanom kellett a kardfogásomon: a súly megtartásához teljesen a tsubánál kell fognom a kardot és úgy, hogy nem töröm meg a csuklómat és pici a távolság az ujjaim között. Ez teszi lehetővé a vízszintes vágást, amit a kisujj és a gyűrűsujj zárása eredményez. Ez nem újdonság: Patrik senseitől is hallottam még az első taikaiom előtt, de nem tudtam megvalósítani. Albert sensei addig mutatta és magyarázott, amíg meg nem értettem. A másik az ujjfogást váltó chiburi, amit Sensei is mutatott és ezzel az új fogással meg tudom valósítani (úgy-ahogy: annyira erős vágás eredményez, hogy nehezen tudom megfogni). Figyelnem kell továbbá, hogy chiburi után ne vigyem ki nagyon a kard hegyét oldalra.

Az új kardtartás egyetlen hátránya, hogy nagyon nagy a távolság a két kezem között. Most ezen töröm a fejem.

A morote tsuki szintén a tisztességes sayabanare és a fordulás miatt került elő: a két fordulásnál a hátsó lábanak rendesen meg kell fordulni a vágásirányba mielőtt a vágás elindul, hogy stabil legyen.

Jocónak, ha jól értem, pontosítania kell a katákat (igen, Jocó is beáll ilyenkor iaidózni, de minden katát állva csinál).

Jodón végigvettük a katákat. Fontos pontok: hamni, ne legyünk a jo útjában és a legfontosabb: 3-7 katákban nem szabad kispórolni a fordulást a tsukiknál (mondom, hog nagyon lusta voltam aznap). És legközelebb ranai!

Most a Visegrádi táborig nem lesz nagyobb esemény, remélhetőleg jövő héttől újra mehetek rendesen edzeni...

Tervek 2013-ra

Jodo:
Megtanulni végre rendesen a Ranait!
Megtanulni az Omotet és a tanjot hogy a legközelebbi táborban bele lehessen érdemben vágni a chudan katákba.
Persze a zenkenben is bőven van mit tanulni, de szeretném mellette a koryut is fejleszteni.

Beszerezni pár érdekes olvasmányt:
Jodo (Kyoten)
https://www.budogu.com/products.cfm?id=1130&categoryId=131
Jodo Kyohan
https://www.budogu.com/products.cfm?id=1128&categoryId=131


Kendo:
1 dan vizsga nyáron
Magamban készülni egy messzi távolban esetleges jodan kamae váltáshoz. Erősíteni a fordított kamaet.
Remélem hogy ez a másik kamae jó lehet a sérülésemnek és a féloldalasságomnak.
Próbálni nem túlkomplikálni a gyakorlást
Fordítani a kinsho.hu-ra

Nihongo:
Újra nekivágni a japántanulásnak.

Falmászás:
Újra visszamászni és sok időt tölteni a falon. Jól jönne a gyógytornámhoz is.

Otthon jártunk

... jártunk otthon :-)

Előre

ne húzd vissza a kezed támadás után,
lépj bele tai atariba
shinai-t ne vidd le semenél
semeből egyből vágni
ha van rés azonnal vágni
ha átkerültél a másik oldalára a shinaiának azonnal vágni
ment vállig vágva gyakorolni
rendesen vágni nem bólintva
funikumi

és a szokásos problémám, előre, előre, előre

lehet kéne futni, az segítene benne talán

Tsuki tsue és Monomi

Újabb hónap, újabb flamand össznépi edzés.

Kis bemelegítő kihonnal kezdtünk.
Dobarai uchi: balkéz marad helyben és jobbra tol, nem húz. Majd a blokk közben a bal kéz vízszintes a jobb feljebb.
Taihazushi Uchi: akéz fej fölé megy és onnan üt le. Mindig orrnyereg felé akkor is ha kardra megy.
Sem itt sem shol máshol sem húzzuk vissza combhoz a kezünket ütéskor/után, megy szépen előre.

Tsuki tsue és Monomi jöttek a kihonok után mert sokmindenben hasonlítanak. (meg mert Albert sensei beígérte nekünk hogy majd gyakorlunk itt monomit, mert vele nem igen ment)

Tsuki tsue: kis szögben megy hátra a jo-s és csak akkor mozdul amikor a kard már elindult lefelé. Majd kis íven jön fel a josaki és kotéra támad, kontrol és seme. Fontos, hogy a josaki nem jöhet ki a kardos látóteréből. Innen a kard nagy jodanba amire a jo rögtön ioiba áll és üt. Jo megy elől test csak utána. Joból csak 16cm lóghat ki. Ütés végére annyira yayahamniban kell lenni hogy végig az ellenfélen tartva  a jo végét tudjunk osamet csinálni.

Monomi: Jó segítség hogy mit kéne csinálni hogy Albert sensei fukuoka stílust tanul. Mutatta hogy az ő  koryu monomijuk hogy van, teljesen befordulva/belépve háttal a kardnak. Valami hasonlót kéne monomiban is csinálni. Bal láb fordul és kicsit oldalra megy, átmegy a testsúly a bal lábra de a sarok fentmarad, közben a felsőtest kifordul annyira hogy a kard ne a vállat vágja le, hanem mögé, majd innen a bal láb első párnán fordulva ütés és hátralépés egyszerre. Ha ez már jül megy, akkor úgy kéne csinálni, hogy mire a kard a vágás végére ér addigra megkapja az ütést is a kezére. Innen kaishitsuki, nyújtott kézzel, messze tartva a kardot.

Majd hogy kicsit jobban megértsük belenéztünk hogy milyen a monomi a Kage sorozatban. Albert sensei bemutatta Patrik senseiel majd mi is próbálkoztunk vele. A lényeg a kontrol, a jo kontrol alatt tarja a kardot, érzi a jon keresztül hogy mit csinál, és amikor felmegy jodanba akkor egy sima tsukival meküldi majd egy hátralépéssel kamaeben megáll (visszahúzott joval, mint osame előtt) és innen lesz osame.

Érdekes és életet ad a katákba.

Egy élmény volt :)


Albert sensei tanára Matsui Kenji és egy kis koryu :)
3:52-nél a Monomi

A meztelen csiga házat kap. Félig.

Életem nyolcadik kendó edzése a dó vágásokról szólt. Talán ezért, talán nem, Koen sensei hozott nekem kölcsönbe csigaházat (men nélkül). Mókás volt, mert nem tudtam előre és főleg, nagyon nem számítottam rá. Alapjában véve tetszik, hogy a shinai nem csúszik ki a kezemből, bár kicsit hirdetőoszlop érzésem volt a dóban.

Edzés után pedig fogadtam a gratulációkat, hogy milyen ügyes vagyok (ezzel csak azért dicsekszem, mert ugyan tudom, hogy igyekszem és sok mindent meg tudok valósítani abból, amit mondanak nekem, nagyon frusztrál, hogy az iaidóban és jodóban évek alatt tanult dolgok annyira beépültek, hogy nem tudok tudatosan sem nagyon mást csinálni. Márpedig a rugalmatlanság nagy ellenség).

Nem baj, a héten lesz három magán edzésünk próbálgatni a különbségeket :)

Jigeiko

A mai tanulság az örök tanulság. Jigeikonál támani kell. Helyet csinálni és támadni, támadni, támadni.

Második edzés Albert senseijel

... avagy mire jó a vizsgaidőszak, ha nem arra, hogy az ember délután is könnyedén lestoppolhassa a tornatermet.

A nap legnagyobb tanulsága, hogy meg kell tanulnunk járni úgy, hogy közben kontrollálni tudjuk a súlypontunkat és mindamellett, hogy egyenesek vagyunk, kicsit előrébb van a súlypont a középnél (legalábbis gondolatban). Szóval, ami engem illet, most tanulok hátrafelé menni (láb indul, test marad elől és tartja a teret...). Nehéz, viszont segít abban, amit tavaly az otthoni taikaion mondott az egyik lengyel bíró, mely szerint a katák között is fenn kell tartani a feszültséget, nem szabad kiengedni.
Másik tanulság, hogy notonál nem kell kifacsarni a kezet.

Alapos bemelegítés után, ma a magasabb sorszámú katákkal foglalkoztunk, Jocó nagy örömére (az egyik hatalmas nyereség, ami a különórákkal jár, hogy Jocó újra iaidozik. Bokutóval, saya nélkül és nem túl intenzíven (amúgy nem gyakorolja a katákat), de így is csak hasznára válik).

Sanpogiri: negyedik lépésnél a bal láb is fordul, a testtel együtt.

Nukiuchi: kiválóan alkalmas a súlyypont-koordináció gyakorlására. A hátralépéskor sem szabad hátravinni a súlypontot, mert akkor beleragad az ember lánya és úgy kellene hátramenni, hogy közben az ember gondolatban elöl marad, előre törekszik.

***

Tsuki hazushiuchinál érdemes nagy távolságot tartani (megkönnyíti az elütést) és mint egy porszívóként "beszippantani" a kardot.

A katákban van pár különbség, ami részben abból adódik, hogy Albert sensei nem tokiói stílust tanul (ez főleg a monomin látszik).

Tsuki zue: csuklóra (aucs, erő nélkül kellene, de ez nem tartozik Jocó erősségei közé) és maximum 10 cm-re lóghat ki a jo, vagyis nem kell elérni a tachi fejét. Az ütés célja inkább a tachi intimidálása. A tachi kint hagyja a karját, amikor kilép, ezzel is tartva a zanshint. A jo szinte végig yaya hamniban áll (ütés előtt is és után is).

Shamen: Halántékot el kellene érje a josaki, ha nem állítanánk meg az ütést, de itt sem szabad túllógni, a jo másik vége a test előtt, középen van. A kaeshitsukinál a jo indul először, utána a test és sokkal kisebb a távolság, mint ahogyan megszoktuk. Az arcba feljövő jo emiatt tényleg nyomja a tachit, aki ha nem lép hátra, orrbaverődik :)

Monomi: ez teljesen más, mint amit otthon és Cook senseitől tanulunk: a vágásra a tachi bal lábbal picit kilép (nem sarkon fordul), ugyanakkor 90 fokos szögben elfordul a test, hogy a vágás ne érje el a vállat, utána visszafordul (gyakorlatilag majdnem ott, ahol eredetileg állt) és üt. Emiatt nagyon pici a távolság. No, ez katasztrofálisan (nem) ment, ezért jövő hétvégén a központi szövetségi edzésen monomi lesz (szeretni fognak minket a belgák).
(Erről jut eszembe, Mansfield sensei megmutatta a koryu monomit, hogy mennyivel kényesebb a tsuki időzítése, elég látványos volt - és nekünk ez (seitei) sem megy. Még.)

Röviden ennyi, de ez rengeteg házi feladatot jelent.
(Továbbá megtudtuk, hogy Albert sensei Matsui sensei tanítványa és nem taníthat nekünk koryu-t, de jelenleg elég csiszolnivaló van a seiteien is, szóval az unatkozásra nem sok esélyünk van.) Köszönjük szépen Albert senseinek a tanítást!

Olvasóknak

Csak jelezném, hogy minden kommentet, kérdést, ilyesmit örömmel fogadunk. ;)

2013 első kendo edzése

Nehezen indult.

Újra itthon, újra a Seishinkanban.
A mai volt az első kendo edzés idén. Ideje új lendületet venni mindenben.
Valahol ritmust vétettem, ez talán egy jó korrekció.

Újra boguban, újra szembe kell állni másokkal.
Próbálom összekötni a jodom és a kendom. Áthozni az ott épp tanulás alatt levő lazaságot és "erőtlenséget". Fura hogy az erőtlenséghez néha még az erő hiányzik.

Jók a keddi edzések, rengeteg alapozás szokott lenni ilyenkor. Nyúlik az okuriashim és könnyebben alakul majd fumikumivá. Itt is az a lényeg mint joban ahogy Aad sensei mondta, olyan mint a zene.  Van saját ritmusa, dallama, és a több technikás sorozatok erősödnek és egy folyamban vannak.

Talán még nem lenne dolgom, de próbálok az időzítéssel játszani jigeikoban. Tudom, hogy hasznos tanulási rész a rohanvágrohanvágrohanvág a kezdő páncélosnál, de sosem éreztem magam otthon benne.

Ishido Kupa - január 5-6.

Iaido
Szeminárium
Szombaton fokozat szerint három csoportban volt délelőtt gyakorlás, én Patrik senseihez és André senseihez kerültem. Átvettük a katákat, tanáraink kiemelték a nagyobb hibákat, fontos pontokat. Az utolsó egy órában pedig Patrik sensei összefoglalta, hogy mik a szempontok a taikai-on.

Verseny
Délután a verseny nagyon érdekes volt. A szervezők nagyon profin és nyugodtan bonyolították le az egészet, nem volt eredményjelző tábla, rohangálás. Minden asztalnál volt egy önkéntes (rokon, barát, többnyire nem iaidoka), aki név szerint szólította a következő párost. A szervezők zöme készült, mindenkinek tudták a nevét, az enyémet is, ami nagyon jól esett és elképesztően udvariasak voltak ("volnál szíves ...",  "ha nincs ellenedre ..."  a szimpla és gyors, "Most jössz. Piros." helyett). Ez lehet, hogy túlzásnak tűnik, de nagyon nyugodt, barátságos légkört teremtett. Ami furcsa volt, hogy a nyitó reiho pályán kívül, míg a záró reiho a pályán zajlott.
Sokan voltak, a mudan verseny 23 résztvevővel több mint három órán át tartott, bár shodan kategóriában fele annyian sem voltunk. Voltak külföldiek, bár kevesen és főleg belgák, emiatt különösképpen örültek nekünk, bár sokaknak okoztam csalódást, amikor kiderült, hogy "csak" Leuvenből ugrottunk át.
Ami a versenyt illeti, az első találkozón a legjobb iaidómat mutattam, de utána egyre romlott a helyzet. Az elődöntőben egyáltalán nem tudtam koncentrálni, fájt a fejem, nem érdekelt, minden bajom volt. Így utólag emiatt kicsit rosszul érzem magam, bár az ötödik katára, a shihogirire összeszedtem magam és az olyan jó volt, hogy csuda. Végül én kaptam a bronzérmet (egy harmadik helyet adtak ki, de nem volt bronzmérkőzés), de azért eléggé bennem volt, hogy egyfelől nem érdemeltem meg az elődöntős produkció alapján, másfelől meg ha fegyelmezettebb vagyok sokkal jobb teljesítményt nyújthattam volna. Szóval ezen dolgoznom kell, hogy végig tudjak figyelni 5-6 alkalommal egymás után.

A vizsga után Mansfield sensei alapos fejmosást tartott és megígértette a vizsgázókkal, hogy legközelebb tisztességesen felkészülnek és a legjobb iaidójukuat mutatják vizsgán.

Jodo
Szeminárium
A kevés jelenlévő miatt (elfogytunk), nem három, hanem négy órás szeminárium volt (jupijé), amit Mansfield sensei vezetett és a szombaton is jelenlevő tanárokhoz csatlakozott Pegtel sensei is.
Egy bemelegítésnek szánt, de a sok hiba miatt elhúzódó kihongyakorlással kezdődött a reggel. -a leginkább kiemelt dolgok: A jodo mozdulatai egyszerűek, természetesek, ne bonyolítsuk. Ne akarjunk újat létrehozni. Nézzük meg, mit mutatnak nekünk és utánozzuk.
Ezután két részre osztottunk, kezdőkre és haladókra. Önbevallásos alapon, úgyhogy egy kicsit hezitáltam, főleg, mert Mansfield sensei a kezdőkhöz ment átvenni velük a kihonokat és az első öt katát, de végül úgy lettünk párosan, hogy beálltam a nagyok közé.  Eleinte rossz érzés volt, hogy kicsit kilógok, bár volt még egy-két gyakorló az én szintemen, ugyanakkor rengeteg segítséget kaptam mindenkitől és nagyon jó volt sokkal magasabb fokozatú partnerekkel gyakorolni.
Először az első hat katát gyakoroltuk, párcserékkel. A tanárok pedig körbejártak és javítottak.
Miután Mansfield sensei befejezte a kezdő(bbe)k tanítását, Patrik sensei ment át hozzájuk, Mansfield sensei pedig bemutatta a kasumi és a tachi otoshi főbb pontjait. Utóbbinál tanultam egy érdekes dolgot: a hollandok a jo első ütése után a nyakra irányuló vágást oldalról védik, ami azt is jelenti, hogy az ehhez készülésnél nem hátra, hanem oldalra fel húzzák a jót. Nagyon hatékony, de ha az ember kisebb a tachijánál, nagyon kell vigyáznia a fejére.
A bemutató után a hetediktől a tizedik katáig gyakoroltuk a formákat.

Verseny
Mivel ketten neveztünk shodan kategóriában, besoroltak minket a nidanokhoz. Elsőre kicsit elkámpicsorodtam, hogy akkor most esélyem sincs és így nincs, ami motiváljon, de végülis úgy döntöttem, hogy akkor most tét nélkül lehet egy jót jozni.
Persze az átszervezés miatt, a poule versenyek két pályán zajlottak, borult a tervünk, hogy Karen legyen a tachim. Így a csoportunkból gyorsan megkértem valakit. Soha nem gyakoroltam vele, úgyhogy valóban izgalmas küzdelem lett az 5 katából. És nyertem. A második meccsen a volt tachim volt az ellenfelem, jött egy új ismeretlen. Végül a csoportkör három meccsén három tachim volt és csak Marjant ismertem korábban. Tulajdonképpen felettébb mókás ismerkedési forma, amikor az ember a vonalon megfordulva vesz fel először szemkontaktust valakivel.
Nos, jelentem, a csoportunkból végül a két shodan jutott tovább, mindkét nidant megvertem (nem tudom, hogyan, nem láttam őket). Az elődöntőben simán kikaptam Karentől, aki később megnyerte a versenyt. Veronica lett a második.
A pályáról kilépve pedig ugrott elém az egyik szervező, hogy menjek vissza bronzmeccsre és mivel lecsaptak a tachimra, megfelel-e egy új tachi (a negyedik), Wijnand. Bólintottam, hogy persze és nagyon jól mulattam a helyzeten.Kikaptam, de a legjobb jodómat mutattam, ráadásul mind az 5 alkalommal, úgyhogy cseppet sem bántam.
Az egész jodo taikai nagyon barátságos, családias volt. Mansfield sensei pedig minden alkalommal, amikor lement egy kategória, ahol bíráskodott megosztotta a véleményét. Én is kaptam dicséretet, de feladatot is: erősebb képet, jobb kiállást kell tanulnom.

A vizsgán négy kyu vizsgázó egy shodan és egy sandan jelölt volt, akivel meccseltem a csoportban és fighting spirit díjat kapott. Nem voltak igazán jók, mert elizgulták (volt, aki versenyen többet mutatott). Végül 3 plusz kyu fokozattal és egy új shodannal lett gazdagabb a jodos közösség. A sandan jelölttől pedig nagyon bátor dolog volt, hogy megpróbálta. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb sikerülni fog neki!

Összességében remek hétvégénk volt, nagyon élveztük. Köszönjük a senseieknek a tanítást, a helyieknek a kiváló szervezést, Jef senseinek és lányának, Kimnek pedig a vendéglátást és gondoskodást (Kim még azt is megnézte nekünk, hogy melyik busszal érünk kényelmesen oda  sportcsarnokhoz)!

Ishido cup (küp) - Jodo nap

Újra Utrechtben.

Mansfield sensei vezetésével zajlott a nap.

Ő tartotta a reggeli szemináriumot is. Lényegében csukott szemmel levezényelte :)

A kihonok újra nagy hangsúlyt kaptak és sokmindent megismételtünk jópárszor.

Egy-egy kihonsor végén már kicsit szorongva vártuk hogy Mansfield sensei csak elnézően mosolyog és megyünk tovább, vagy hangosan kineveti a társaságot és sok hasznos pontot elmond az adott technikához. Az egész tábor ideje alatt lényegretörő és direkt volt. Nem kímélt senkit, őszintén kinevette a csoportot jópárszor. Kifejezetten élveztem, hogy nem a végletekig kedves nyugat európai udvarias tanítgatás volt buksi simogatással és lélekmelengetéssel, hanem direkt, őszinte, lényegretörő és alapos.

Két kihonra mondta hogy jól lehet őket ütemre tanulni, a dobarai 4 ütem, a  tsukihazushi pedig 5 ütem alatt jön ki jó ritmusban.

A makiról megint hallhattuk, hogy a legegyszerűbb kihon (csak senki nem tudja megcsinálni... :) )

A szeminárium fő üzenete nekem pár egyszerű de nehéz dolog volt: A jodo egyszerű, ne bonyolítsuk feleslegesen magunknak, illetve a lazaság, "erőtlenség", nagy mozgás, időzítés nem gyorsaság.

Egyedül is kell a képzelt ellenfél, ha nem látjuk az ellenfelet és nem arra reagálunk akkor nincs értelme a jodonak.

Sok magasdanos sensei volt még ott és folyamatosan jártak körbe a szabad katagyakorlás alatt. Igy több ponton lettünk javítgatva. Akár hosszan, egy katán pontonként végigmenve. Kifejezetten hasznos módszer :)

A verseny is jó volt. Még a végén megszeretem :) A poolomban kiestem 1 nyert és két vesztett meccsel. Ezek 2/1 zászlósak voltak. Próbáltam az itt is tanult laza, nagy jo-t hozni, de azt még gyakorolni kell. Elhagytam párszor a jot, jó pontatlan voltam és kapkodtam is.

Rengeteget tanultunk és sok sok hibánk lett javítva. Jó volt 2-6 danosokkal jozni. Újra volt éle.